“A legtöbbször én is csak vánszorgok, de három dolog lenyűgöz. Az egyik Jézus személye, a másik, hogy Isten szeret engem és családja tagjának tart, a harmadik pedig annak biztos tudata, hogy az életemből semmi sem veszett kárba."
Adrian Plass
Elrejtett szeretet
Meglepetéssorok egy csésze kávé mellé, megtalált emlékek egy tíz emberöltővel ezelőtti világból, rozsdás keretbe foglalt igazgyöngy - mindezzel a Református udvar szolgál az idei Művészetek Völgyében. Mire bukkantak a taliándörögdi templomban és udvarán? - erről kérdeztük az odalátogatókat.
Tizenkét éve csaknem megszakítás nélkül minden nyáron benépesül a kis taliándörögdi gyülekezet temploma és udvara. Hazánk sokáig legmeghatározóbb összművészeti találkozóhelyének, a Művészetek Völgyének mai napig egyik legegyedülállóbb gyöngyszeme a kavalkádtól kissé távolabb fekvő Református Udvar.
Bölcsföldi András, a budapesti református teológia spirituálisa szervezésében ezúttal irodalmi kávéház és egy ékszerkiállítás is helyet kapott a kis templomban és a környező dombokra nyíló kertjében.
Az egykori kántortanító kétszázötven éve épült házát pedig Füle Tamás, a Parókia portál szerkesztőségvezetőjének Csenddé lett című felújított videóinstallációja kelti életre.
- Ez egy nagyon nehéz világ volt még akkor, sokkal küzdelmesebb, noha az emberek valószínűleg kevesebb lelki terhet cipeltek, mint ma - állapítja meg egy pedagógiatörténettel foglalkozó kutató a kántortanító valamikori házában időzve. Baska Gabriella szerint több száz évvel ezelőtt természetesebb lehetett az Istennel való kapcsolat megélése is. A tűz pattogása, a pókháló rezdülése, a lengedező emlékek ezt a világot szinte tapinthatóvá teszik a látogatók számára.
Elrejtett szeretet
Bronzhalak és fakeresztek helyett valami olyan témát keresett, amellyel dizájnerként Istent tudja szolgálni - mondta kameránk előtt Lázs Eszter. A fiatal művész munkái a taliándörögdi református templomban megnyílt Elrejtett szeretet című tárlaton láthatók kiállítva Holczinger Júlia formatervező művész és Fehér Tibor ötvösmester alkotásaival együtt.
A kiállítás feltűnő darabjai a rozsdás tárgyakba foglalt gyöngyök, amelyek a vajúdó világban fellelhető spiritualitást jelképezik; Lázs Eszter fülbevalói és nyakláncai pedig bibliai történetet dolgoznak fel: Nóé bárkája és a felhőből hulló eső mint motívum egyaránt meghatározó bennük.
- Elsősorban nem az ékszerekről, hanem a világról akarunk mondani valamit - hangsúlyozza az alkotóművész. Mondanivalójuk pedig bárki számára elérhető, hiszen Braille-írással is feliratozták az egyes darabokhoz tartozó igerészeket. Az alkotásokat rejtő üveglapok is levehetők, így a vakok számára az anyag és a forma sokfélesége jelenthet esztétikai élményt - tette hozzá.
Több a pillér
Az árnyas fa alatt az irodalom tenyészik - hirdeti magát az irodalmi kávéház. És valóban, a kertben mintha valósággal Pilinszky, Ady, Kosztolányi vagy József Attila asztalánál foglalhatnánk helyet.
Könyvek, szövegtöredékek, korabeli fotók és dokumentumok svédasztala tárul elénk, és a habos kávéhoz egy-egy vers vagy novella is dukál, amit a pincérek olvasnak föl.
Ott jártunkkor Galkó Balázs színművésszel is találkoztunk, aki ajándékot hozott az irodalmi kávéháznak: a Nyugat irodalmi folyóirat összes számát tartalmazó lemezt. Az egyik asztalon heverő könyvet felcsapva azt mutatja, az emberek ma nem olvasnak el egy egész könyvet, van, aki a bal oldalt takarja le, mások a jobbat. A Völgyre és a Református udvarra gondolva azonban hozzáteszi:
- Itt valahogy a görcsök eloldódnak; több a híd, több a pillér.
Szöveg: Jakus Ágnes
Képek: Füle Tamás
Videó: Dobó Márti