Újra tanulni
– A börtönből évtizedek után kiszabaduló rab rá sem ismer a világra, és sokat kell tanulnia, mire képes lesz ismét a szabad életben élni – ezzel a példával jellemezte az egyházak rendszerváltás utáni helyzetét Szabó István dunamelléki református püspök, aki péntek délelőtt találkozott a Finnországi Evangélikus Egyház küldötteivel. A Seppo Häkkinen püspök vezette kelet-európai munkacsoport tagjai elsősorban a református egyház mai és rendszerváltás előtti helyzetéről kérdezték a magyar püspököt. Szabó István elmondta, a negyvenévi diktatúra alatt a pártvezetés nemcsak az egyházak közéleti szerepvállalását akadályozta meg, hanem a különböző felekezetek közötti valódi ökumenikus párbeszéd kialakulását is. Ezért a magyar püspök szerint ezen a két területen még sokat kell tanulnia a református egyháznak.

Kopogtatni
– Oda kell költöznie az egyháznak is, ahol az emberek élnek – mondta Szabó István a reformátusok mai helyzetéről. A püspök elmondta, az elmúlt évtizedek alatt egyre többen települtek be a főváros vonzáskörzetébe, ezért tizenhét fiatal lelkipásztort bíztak meg a dunamelléki egyházkerületben, hogy a benépesült, addig jellemzően nem református területeken is új, missziói gyülekezetet szervezzenek. A püspök szerint ebben a munkában a legtöbbet a személyes kapcsolat jelenti, amikor a lelkész ismeri a helyi közösséget, és sokszor maga keresi fel az embereket, hogy istentiszteletre hívogassa őket, amit templom híján általában iskolaépületben vagy művelődési házban tartanak.

Kelet felé
A finn evangélikus egyházi vezetők kelet-európai munkacsoportja a Budapesten töltött néhány nap alatt több felekezet képviselőivel találkozik, hogy megismerje az ország egyházi életét.
– Négyévente látogatunk a volt szocialista országok egyikébe, voltunk már Litvániában, legutóbb pedig Erdélyben – árulta el portálunk érdeklődésére Jussi Rytkönen, a Kotimaa finn evangélikus hetilap szerkesztője.
– Finnországban még mindig az evangélikus egyház a legnagyobb felekezet, az országban nagyon kicsi a más vallásúak száma. Ezért izgalmas számunkra, amikor a helyi evangélikus egyházon kívül tőlünk egészen más kultúrájú egyházakkal is találkozunk. Tegnap este a Frankel Leó Utcai Zsinagógában voltunk és együtt vacsoráztunk a közösség néhány tagjával – mesélte a magyarul is beszélő újságíró-lelkész. Jussi Rytkönen több mint húsz évvel ezelőtt ösztöndíjas diákként tanult a budapesti evangélikus teológián.
– A feleségemmel együtt még a rendszerváltás előtt tanultunk itt, és azóta minden évben ellátogatok az országba. Sok lelkész barátom van, és nagyon szeretem Magyarországot. Romantikus típus vagyok, ezért fontos számomra, hogy rokon népeknek mondanak minket.

Töredék
Több mint négymillió tagja van hivatalosan a Finnországi Evangélikus-Lutheránus Egyháznak az 5,1 milliós országban, azonban az egyházi adót fizetők közül csak kevesen járnak templomba.
– Minden gyermeket megkeresztelünk és 15 éves korában majdnem mindenki jár konfirmandus iskolába. Általában télen kezdődik a konfirmációs előkészítés, és nyárig csak néhány alkalmat tartanak, mert az iskolaszünetben 2-3 hetes kurzus tartunk, amit nagyon szeretnek és várnak a fiatalok. Ezek a konfirmációs táborok nagyon elismertek és természetes részévé lettek az finn ifjúsági kultúrának. A konfirmáció után azonban csak mintegy tíz százalékuk marad aktív tagja a gyülekezeteknek – mondja Jussi Rytkönen, aki szerint ez régóta fennálló probléma a finn állami egyházban.

Személyes hit
Ebben a hónapban lesz huszonöt éves az Finnországból átvett ún. Tamás-mise, amit egyre gyakrabban szerveznek meg a magyar és erdélyi evangélikus gyülekezetben is.
Az újszerű mise (a finn evangélikusok ezt a kifejezést használják az istentiszteletre – a szerk.) Jézus tanítványáról kapta a nevét, aki nem hitte el tanítványtársainak, hogy találkoztak feltámadt Mesterükkel (János evangéliuma 20. fejezet, 24-28. versek). Ezért szokták ezt a misét a keresők istentiszteletének is nevezni, hiszen az interaktív mise sok kívülálló számára érdekes. Az istentiszteletnek olyan rendhagyó részei vannak, mint például imádságjárás, személyes áldás, közös imádkozás és ifjúsági énekek éneklése. Finnországban a városi lakosság körében, különösen Helsinkiben népszerű a Tamás-mise, amit évente néhány alkalommal szerveznek meg a gyülekezetek negyedében.
Jussi Rytkönen szerint azonban nem ez a liturgiai forma jelenti az igazi megoldást, hiszen sokan csak ezekre a különleges alkalmakra jönnek szívesen és a hagyományos misétől ugyanúgy távol maradnak. A lelkipásztor szerint bár a szülői példa és a családon belüli hitbeli nevelés sokkal meghatározóbb, mint bármilyen gyülekezeti munka, a finn evangélikus egyház úgy erősödhetne meg, ha még nagyobb figyelmet fordítana a fiatalok tanítására.
– A gyülekezetben is szilárdabb alapokat kellene adni gyermekkorban és a tizenéveseket a személyes hithez segíteni, mert amit gyermekként kaptak, az felnőtt korukban erőt adhat nekik, hogy a későbbi nehézségek idején is megmaradjanak a hitben.

Dunamelléki Református Egyházkerület