Földig hajoltak a fák
Néhány napja, hétfőn délután én voltam az utolsó, aki még le tudtam jönni a galyatetői házból - emlékszik vissza Kovács-Szegváry Veronika, a Dunamelléki Református Egyházkerület galyatetői üdülőjének vezetője. Az épület hatalmas fákkal körülvéve áll az erdő mélyén. Veronika édesanyja egyedül maradt a házban, akkor még nem tudták, hogy komoly a veszély.

„Ahogyan autóztam lefelé a kocsival, ötpercenként meg kellett állnom és elhúzni a leszakadt rönköket, faágakat az útról. Szinte félpercenként letörik egy-egy ág a jég súlya alatt. A harmincméteres fák, amelyek normál esetben egyenesen állnak, úgy meghajoltak a rájuk nehezedő jégtömegtől, hogy belógnak az útra, és súrolják a kocsi tetejét. Útközben találkoztam tűzoltókkal, katasztrófavédelmisekkel, erdészekkel, ők motoros fűrészekkel vágták a fákat, és próbálták megtisztítani az utat. Sajnos a mentéssel foglalkozó szakemberek is veszélyben vannak, amíg el nem olvad a fákra fagyott hatalmas súlyú ónos eső. Nincs sem áram, sem telefon, sem internet, és péntektől víz sem lesz, hiszen a vízátemelő is árammal működik. Az aggregátor nem bírja az áramtermelést napokon keresztül, csupán rövid, ideiglenes megoldást adhat."

Vissza egy évszázadot
Sokkal nagyobb a gond, mint azt gondolná az ember a meleg városi lakásból. Az őslakos galyaiak sem emlékeznek ekkora jégre, mint a mostani - mondja Varga László, az üdülőt fenntartó intézmény főigazgatója. A galyatetői üdülő- és konferenciaközpont épülete előtt álló magas fenyőfa egyetlen hatalmas, egybefüggő jégtömeg, ami azzal a veszéllyel fenyeget, hogy rádől a házra.

A villanyoszlop már korábban ráborult és leszakított tízméternyi csatornát, de a károkat természetesen még nem tudtuk felmérni. Félelmetes ilyenkor az erdő, a legkisebb fuvallatra is hangosan recseg-ropog minden. A fákról és a házakról vödör vastagságú jégcsapok lógnak. Érdekes a világ, hiszen az ember sokszor azt gondolja, hogy ő a világ és a természet ura. Dehogy! Ebből az esetből is látszik, hogy törpék vagyunk. Jön egy ónos eső, ami megfagy, a modern élet pedig megáll. Egy hét alatt egy évszázadot mentünk vissza az időben.

Nem rettent meg
A főigazgató, valamint az üdülő vezetője elmondta azt is, hogy nagyon sokat köszönhetnek a mátraházai református üdülő karbantartójának. Májer László ugyanis nem rettent meg az ítéletidőtől, és a hatóságoknál „felkönyörögte" magát Galyatetőre, hogy élelmet, mobiltelefont és aggregátort vigyen fel a hegyi üdülőben rekedt Szegváry Gáborné Éva néninek. Akkor még nem gondolták, hogy napokra megáll az élet, most pedig az a legfontosabb, hogy az asszonyt biztonságos helyre vigyék.

Több száz kilós jégdarabok
Májer Lászlót telefonon értük utol, éppen a galyatetői mentőakció közben.
„Szinte lehetetlen a közlekedés az erdőn át, és túlzás nélkül állíthatom, hogy életveszélyes a helyzet. Ahogy itt szétnézek, olyan minden, mintha az Óperenciás-tengeren túl lennénk. Az ember ebben a helyzetben tudja meg, hogy milyen törékeny az élete. Egyetlen épkézláb fát sem látok magam körül, mindegyik megtört már. Ugyan dolgoznak a környéken tűzoltók és katasztrófavédelmisek, de rájuk is veszélyes a munka, hiszen több száz kilós jégdarabok szakadnak le a fákról. Bizonyára nem lesz napokig villany, hiszen nemcsak az út mellett szakadtak le a vezetékek, hanem bent az erdőben is. Nekem villanyszerelő a szakmám, úgyhogy állíthatom: nincs az az ember, aki ilyen körülmények között felmászna a villanyoszlopra, hogy szereljen. Most Éva nénit leviszem Mátraházára, ott biztonságban vagyunk, semmit nem érzékelünk abból, hogy néhány száz méterrel fölöttünk milyen durva a helyzet. Tessék megírni nyugodtan, Laci, a karbantartó mondta: ez az ítéletidő Isten üzenete. Térjünk meg hozzá, vagy így járunk, mint ezek a fák!"

Fekete Zsuzsa
Fotó: Májer László, valamint Gábor Zoltán Facebook oldala