„Különös, hogy Isten a gyermekei életét sokféleképpen készíti elő. De soha nem az elhívott tesz szívességet azzal, hogy az Úr rendelkezésére áll, hanem számára rendkívüli ajándék az, hogy használja őt az Úr."
Végh Tamás
Forrás – Életre kelt
„A Sófár: egy ölelés Istentől”
Ebben az évben Kiskunfélegyházán rendezték meg a 14. Sófár Református Dicsőítő iskolát, augusztus 1-7 között, az év egyik legmelegebb hetében. A minden évben új táborhelyszínt kereső szervezet idén mégis egy korábbi városába tért vissza - 2014-ben járt már itt az iskola -, ezért az itt felnőtt Damásdi Péter lett a helyszín koordinátor. Két szomszédos, közös udvarral rendelkező helyi iskola (a KÖZGÉ[1] és a MEZGÉ[2]) épületei adtak otthont a hétnek.
Ebben az évben több mint kétszázan lehettünk együtt – leginkább tizenévesek és családosok –, valamint a helyiek közül néhány katolikus nővér is tiszteletét tette, rajtuk kívül többségében reformátusok voltunk együtt, több város több gyülekezetéből.
A hét fő motívuma a forrás volt – az a Forrás, ami Jézusból ered, valódi életre kelt és megújítja életünket.
Az Istenhez való kapcsolódásunkat is ilyen szempontból vizsgáltuk meg, Kertész Dániel a Gödöllői Református Egyházközség lelkészének rövid, de velős üzenetei segítségével. Minden este három nagyobb pontra bontotta az üzenetét: az Örömhírre, amit kapunk az Úrtól; az Identitásra, vagyis arra, hogyan lesz ez hatással az identitásunkra; és a Küldetésre, arra, amire Isten ezzel kapcsolatban elhív minket. Egyszerű üzenetek voltak, hogy mindenki meg tudja ragadni azokat, mint a táborról szóló videóban Thoma László – a tábor lelki vezetője, Gazdagréti református lelkész - is elmondta a táborról szóló videóban. „A forrás egy rajtunk kívül álló kép, és innen frissít és újat meg bennünket.”
Forrás: reformatus.hu
Fő üzenetünk a Jézusból eredő Forrás bemutatása volt, amely valódi életre kelt, megújít, áldást ad, megelégít és boldoggá tesz.
Az esti alkalmak része, és a Sófár egyik alapja a zenés dicsőítés, amivel több zenekar is szolgált ezen a héten, többek között az Érdi gyülekezet fiataljai és a Gusztin Rudolf által vezetett népies hangzású dicsőítés is segített ráhangolódni a prédikációra, és az üzenetet után továbbforgatni azt Isten jelenlétében.
Csoportos áhítatainkat három csoportban (ifis – 22 évesig, felnőtt – 23. évtől, és családosok) tartottuk, szinte minden nap másvalaki készült, mindenki azt hozta, amit éppen a szívére helyezett az Úr, nem volt előre megadott igerész, a forrás tematikáját jártuk körül minden beszélgetésben. Az áhítatokon túl kiscsoportokban is megosztottuk egymással az előző esti alkalmakról való gondolatainkat és a tábor ideje alatti egyéb megéléseinket.
Évről évre több kurzust és műhelyt vezetnek a többségében korábbi Sófár-résztvevők, vagy általuk meghívottak. Magam részéről célom volt egy számomra új műhelybe belekóstolni, ezért egy tavaly indult műhelyre, a Bibliodrámára jelentkeztem, amit Thoma László vezetett. Műhelyünkön a csoportot összekovácsoló feladatok után többféle Bibliai történetet tudtunk eljátszani, a szereplők bőrébe bújva – még olyan szerepeket is felvehettünk, akikről nem tesz említést az Ige, csak sejtjük, hogy ők is ott vannak – átélhettük a karakterek érzéseit, gondolkodhattunk mozgatórugóikról, és arról, ők hol járnak a hitbeli útjukon, és ezzel párhuzamosan, mi hogy látjuk saját magunkat, az adott helyzetet és Istent. Nagyon erős és fontos tanulság volt számomra, hogy egyik nap megélhettem Jézus szerepében a nyugodtságot és annak kiárasztását, aztán másik nap egy saját magam alkotta karakterből (Zákeus testvére) a jelenet végére sajnos kiszabadultam, elkezdtem levetkőzni azt. Ezen a műhelyen, bár túlságosan rövidnek éreztem az időt, Istenhez és magamhoz is közelebb kerültem, csoportomban intenzív élményeim voltak, amiket még idő lesz feldolgozni.
A műhelyek mellett szemináriumokon vehettünk részt, témaköreik többek között a népi kultúra, a kereszténység és a művészet kapcsolata, valamint a dalfordítás voltak, megmutatva milyen sokféleképpen lehet megélni az Istennel való kapcsolatot. Ezek közül Gulyás Annáét emelném ki, aki Draskóczy Lídiával együtt népdalok segítségével mesélték el egy évnek az ünnepeit és a hozzájuk kapcsolódó néphagyományokat.
Külön programjaink közül utolsóként említem, amit a legszemélyesebben éltem meg, a Láthatatlan színházat, amiért hálás vagyok Vadon Juditnak, a dicsőítő iskola drámakurzusa vezetőjének és csapatának. Nagyjából 25 perces volt az út, amit bejártam a vezetésükkel, mialatt rengeteg Igét és ígéretet vettem tőlük. Ebben a szokatlan helyzetben az emberekben való bizalmam és az Istennel való bizalmi kapcsolatom egészen újszerűen bontakozott ki.
Egy ekkora tábornak a működtetésében az önkéntességnek is nagy szerepe van, többféle szolgálati területbe lehetett belekóstolni az érdeklődő és akárcsak alkalmanként odaszántaknak, ezek közül én a már hagyományosnak számító Teaházban segédkeztem. Hatalmas feladat volt még a teremrendezési szolgálat is - a helyszín koordinátor Damásdi Péter és Csécsy Bence vezetésével zökkenőmentesen bonyolíthattuk a programokat, és az iskolákkal való jó viszony is megmaradt. Ebből a szolgálatból a Sófár-hét lezárása során mindenki kivehette a részét.
Mivel a résztvevők életkori megosztása indokolta, természetesen idén is megtartották a gyereksófárt is, immáron 3 -11 éves korhatárral, Halustyik Zsuzsanna és Csécsy Lászlóné vezetésével, reggelenként családi áhítat tartásával, délután gyermekmegőrző játszóházzal, esténként – az Istentiszteleti alkalom alatt – mesemondással.
A 12-14 évesek egy felnőtt aktív kíséretével vehettek részt a héten, a 14-18 év közöttiek pedig egy szülői hozzájáruló nyilatkozattal, és egy nagykorú kísérővel – akit őrangyalnak is neveztek a táborban.
A táborról és a szervezetről bővebb információk a sofarportal.hu-n érhetőek el:
http://sofarportal.hu/?p=8385 https://www.facebook.com/reformatus.hu/videos/1102843123976474
Berzai Péter Attila