Ökumenikus hálaadó alkalommal tisztelegnek február 10-én a 335 éve kiszabadult gályarab prédikátorok emléke előtt a rákosligeti református templomban.
Az évforduló helyi apropója, hogy a XVII. században a rákoscsabai és rákoskeresztúri református gyülekezetek lelkészeinek is az üldöztetés elől menekülve kellett otthagyniuk híveiket.
Az eseményen 18 órától elõadást tartó Millisits Máté művészettörténésztõl megtudtuk, hogy a magyarországi ellenreformáció idején, 1674. március 5-én több mint 700 protestáns hitvallót idéztek a Pozsonyban felállított különbíróság elé: mintegy 300 pap, tanító jelent meg a tárgyaláson. A bíróság felségsértéssel, hazaárulással, a katolikus egyház megsértésével vádolta őket, egyben követelték „bűneik” beismerését és áttérésüket is. A legállhatatosabbakat kisebb csoportokban várbörtönökbe vitték. 42 papot Nápolyba hurcoltak, de közülük csak 32 maradt életben, akiket eladtak gályarabnak. Sorsuk nagy visszhangot keltett Európa protestáns országaiban. Gyűjtés indult kiszabadításuk érdekében, és ez többszöri kísérlet után végül a holland Michael de Ruyter admirálisnak 1676. február 11-én sikerült. „Sok győzelmet vívtam életemnek minden rendiben ellenségeim felett, de az én legfényesebb diadalom, mellyel Krisztusnak ártatlan szolgáit az elviselhetetlen terhek alól kiszabadítottam” – ezek voltak a holland tengernagy híres szavai.
Millisits Máté lapunknak elmondta, hogy a XVII. századból a rákoscsabai és rákoskeresztúri református gyülekezetek megalakulásának kezdeti időszakáról már rendelkeznek okleveles adatokkal.
– Mindkét településen szolgáló református lelkészt beidézték a pozsonyi vésztörvényszékre. Püspöki János rákoskeresztúri és Marossi János rákoscsabai lelkipásztor el sem ment a tárgyalásra, és a későbbi súlyosabb ítélettől tartva elmenekültek, így elkerülték ugyan a büntetést, ám el kellett hagyniuk híveiket.
Oláh Szilveszter, a rákoscsabai református templom falán 2004-ben felavatott gályarab-dombormű alkotója megkeresésünkre elmondta, a mű elkészítésének ötlete dr. Füzesi Zoltán rákoscsabai református lelkésztõl származik.
– Jómagam 2003-ban kezdtem el foglalkozni a különféle zsoltárokkal, és nagyon érdekelt azok gondolatvilága. Épp akkor kaptam felkérést a dombormű elkészítésére, így a két dolog összekapcsolódott bennem. A zsoltárokban nagyon sok utalás van a szenvedésre, és a szenvedés értelmére, sőt van olyan zsoltár, amelyben a hajó és a háborgó tenger is megjelenik. Az egyházközség számára elkészített munkám közepén is ez a jelenet látható, keretezve a magukat halálra dolgozó gályarabokkal.
Oláh Szilveszter azt mondja, a gályarabok úgy érezték, Krisztus keresztjét hordozzák, ezért jelenítette meg a bronz dombormûvön az ő alakját is. Munkája – melyen külön megemlékezik Marossi János lelkipásztorról – a templomon kívül kapott helyet, így az utcáról bárki láthatja.


PPSZ - Helyi Téma
Fotó: Oláh Szilveszter