"Amikor valaki hozzám fordul, hogy panaszt tegyen valaki másról, meghallgatom. Majd a következőt mondom: "Beszélned kell az illetővel, akiről épp most panaszkodtál. Adok hét napot. Hét nap múlva én magam is felkeresem ezzel, hogy meggyőződjek arról, hogy beszéltél vele."
Bill Johnson
Girbegurbából egyenes
Sokféle elveszettség tapasztalata sűrűsödik össze a harmincegyedik zsoltárban. A panaszos szavakat akár a Kallódó Ifjúságot Mentő misszió kliensei is írhatták volna. Azonban nem a panasz, hanem a hála hangjai szólaltak meg október elején, a drogmisszió történetének harminc évére emlékező konferencián a fővárosi Hold utcai református templomban.
Élet- és embermentés
Két drogterápiás otthon, két alacsonyküszöbű ellátást nyújtó iroda, egy közösségi hely, egy alkoholmentes kávézó, egy rehab tinédzsereknek és számtalan megváltozott élet – látványos részei egy misszió harmincéves történetének. Akár a fiúk, akik hetekkel, hónapokkal ezelőtt még magányosan és reménytelenül éltek máról holnapra, ma megilletődötten éneklik a misszióban szeretett ifjúsági énekeket. Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere beszédében úgy fogalmazott, élet- és embermentő munkát végez a misszió, amelyért a kormány nevében köszönetet mondott a KIMM munkatársainak.
Kirúgott drogosok
1984-ben hivatalosan nem létezett drogprobléma Magyarországon. Sokkal nagyobb volt a baj: egy egész ország kallódott. A pártállam a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsán keresztül a református egyházat bízta meg azzal, hogy – akár az alkoholmisszió mintájára – kezdjen valamit a tengő-lengő fiatalokkal, az se baj, ha megtérnek. Így kapott megbízást a munka koordinálására Adorján József fasori esperes, aki lelkes hatodévesére, Erdős Eszterre bízta a kallódó misszió munkáját, Bogárdi Szabó István akkori Salétrom utcai beosztott lelkészre pedig a munkaág felügyeletét. A fiatal lelkésznő eredetileg a gimnáziumokból kirúgott fiataloknak szeretett volna közösséget létrehozni, de időközben nyilvánvalóvá vált számára, hogy a kallódók kivétel nélkül drogosok. Az is hamar kiderült, hogy nem elég csak bibliakört tartani nekik, mert a lélek kész, de a test erőtlen, és három év alatt nyolcan haltak meg a közel negyven kallódó missziós fiatalból – 1986-ban HEKS-támogatással vásárolták meg az első terápiás célú parasztházat, amelyben 1987-től előbb Csákány Tünde, majd Topolánszky Ákos vezette a svájci, majd kanadai mintára szerveződő munkát.
Misszió új utakon
A zsibriki otthon történetében két párnak volt kulcsszerepe: Victor István és Erdős Eszter lelkészházaspárnak, akiket Hidasra kerülésük után pár nappal követett egy leállni szándékozó, drogos pár a fűtetlen parókiára. Ők voltak az első fecskéi a ma alapítványi formában Szabó Judit református lelkész vezetésével működő drogterápiás otthonnak. Tíz évvel később kórház minősítést kapott az OEP-től a ráckeresztúri otthon, és megkezdte munkáját a Válaszút Drogkonzultációs Iroda a Csaba utcában. 2012-ben a budapesti Tisztás Közösségi Hellyel és a dunaújvárosi drogambulanciával bővült a szolgálat, idén pedig alkoholt nem árusító ifjúsági kávézó nyílik a budapesti Kálvin téri templom szomszédságában, valamint elkezdődött a tinirehab építése is – minderről Victorné Erdős Eszter misszióvezető számolt be a konferencián.
Reményt adni
A terápiás közösség lényege kezdettől fogva a szeretet, amelyben reményt vesztett életek gyógyulhatnak. Ennek erejéről beszélt Orsolics Zoltán Zénó bizonyságtételében. A fiatalember tizenhat évvel ezelőtt egy sporttáskával érkezett Ráckeresztúrra, reményt vesztetten, válaszút elé jutva: hajléktalanság, drogfüggőség, kilátástalanság, az nem lehet, hogy ennyi az élet. A misszióban kapta meg első bibliáját, ami pont az ő történeténél nyílt ki: a tékozló fiúnál. – Döbbenten olvastam, hogy kétezer évvel ezelőtt megírták a történetemet. Hitetlenségből hitet, reménytelenségből reményt, szeretetlenségből szeretetet kaptam, az Úr megadta ezt nekem. Nem kellett semmi más, csak nyitottság, és megtapasztaltam Isten valóságát. Megértettem, Isten nézőpontja más. Nála a tékozló fiú története valójában a megtalált fiúé – fogalmazott Zénó, aki terápiája óta igyekszik továbbadni, amit kapott, jelenleg az épülő tinirehab szakmai vezetőjeként.
Mégis
– Mégis – ez az Isten kegyelmének nagy titka, az ajtó, amelyen beléphetünk – kezdte ünnepi igehirdetését Bogárdi Szabó István. A Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke az aznapra kijelölt igeszakaszból, a Jer 4,1–14-ből két feszültséget emelt ki: a megtérés végzetes félreértéséről, valamint a próféta és Isten vitájáról beszélt. Mint mondta, sokszor alkudozunk Istennel, és megtérés helyett visszatérünk szokásokhoz, illúziókhoz, valamikori boldog állapotokhoz, de nem térünk vissza a felséges Istenhez, a szent élethez. – Illúzió helyett az illumináció vár, amikor Isten szava átvilágít rajtunk, és minden fénybe kerül. Nagy csoda van ebben a feszültségben: Isten maga, személyesen szól, akkor is, ha nekünk talán már semmi közünk nincs hozzá – mondta a püspök. A másik feszültség még súlyosabb, szent vita, a próféta és Isten vitája. A legismertebb ilyen Jónásé, aki hirdeti, hogy elpusztul Ninive, de végül a tök pusztul el a feje felől. Jónás így perel az Úrral: „Tudtam, hogy könyörületes vagy!” Jeremiás is tudja, hogy könyörületes az Úr, mégis azt mondja: „bizony igen megcsaltad népedet!” Később önmagára nézve is ezt mondja – „rászedtél, Uram, és azt mondtad, ez is a te akaratod!” Bogárdi Szabó István hangsúlyozta, hogy ezt csak a szent emberek és a nagy imádkozók merik felvetni Istennek, és imádságra buzdított, amelyben a panasz is elmondható. – Minden panaszénekünk benne van abban, amit Krisztus mondott a kereszten: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? Ebben a kiáltásban megtisztul a mi életünk is. Sokszor tovább tart a szívünk megtisztítása, mint ez az egyszerű szó: megbocsáttatott. Sokáig tart megtisztulni, aki ezt elkezdte, az tudja. Aki még nem kezdte el, kóstoljon bele, milyen jó dolog elindulni az Isten szerinti megtisztulás útján! Tisztítsátok meg a szíveteket, hogy megnyíljon a mégis kapuja, és a tiétek legyen Jézus! – zárta igehirdetését a püspök.
Tinirehab születik
Az egész napos konferencia után hamarosan újabb ünnepet ült a drogmisszió: október 3-án, péntek délelőtt tették le az épülő tinirehab alapkövét Ráckeresztúron, a felnőtt drogterápiás otthon melletti telken, ahol már gőzerővel folynak a munkálatok. A jelenlegi magyarországi helyzet szerint a 14-18 éves korú kábítószer-problémákkal küzdő korosztály részére az ellátórendszer egyáltalán nem biztosít magas küszöbű, bentlakásos ellátást. Csupán néhány, speciális gyermekvédelmi intézmény foglalkozik a fiatalkorúak drogterápiájával. Ez azt a helyzetet eredményezi, hogy kizárólag állami gondozott (átmeneti vagy tartós nevelésbe vett) fiatalkorúak juthatnak hozzá professzionális, bentlakásos drogterápiás kezeléshez. Azaz a fiatalkorút ki kellene emelni a családjából ahhoz, hogy kezelni lehessen – ezzel elvágva őt a családtól, amely megléte pedig éppen a gyógyulást segítené, és ahová a terápia végén újra be kell tudnia illeszkedni.
Magyarországon az utóbbi években növekvő tendenciát mutatott a 18 év alatti fiatalok kábítószerproblémáinak száma – mondta el Victorné Erdős Eszter, akit rendszeresen keresnek meg kétségbeesett szülők drogfogyasztó kamaszaikkal. Fontos, hogy legyen a kamaszokat rájuk szabottan ellátó intézmény, hogy ne kényszerüljenek éveket várni és elpocsékolni, mire felnőtteket gyógyító terápiás közösségbe mehetnek. Lasancz Máté és édesanyja, akik bizonyságot tettek az alapkőletételen, ebben erősítették meg a hallgatóságot: jó lett volna, ha nem kell négy évet várniuk, hogy valaki segítsen rajtuk.
Girbegurbából nyílegyenes
A Horváth Gyula és Sliszka Csaba tervezte otthonról Orsolics Zoltán Zénó szakmai vezető beszélt: az otthon ölelő tereit, a kápolnát, a foglalkoztatót és a tornatermet a lehető legotthonosabbra álmodták az S-akalú épületben, ami a girbegurba életutat is szimbolizálja. A drogmisszió reménységgel tekint a göröngyös földre, ahol az épületek állnak majd, és a göcsörtös életű kamaszokra, akik a falak között csiszolódnak majd sebes nyílvesszőkké – a 127. zsoltár azt írja: „Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak. Boldog az az ember, aki ilyenekkel tölti meg a tegzét: nem szégyenül meg, ha ellenségeivel van szóváltása a kapuban.” Bogárdi Szabó István az ünnepségen Kálvin idézte: „Küldjetek nekünk görcsös ágakat, és mi nyilakat faragunk belőlük.” A püspök hangsúlyozta, a munkában a kimenet reménységére tekintenek. Ezzel a reménységgel helyezték el az alapkövet, benne az alaprajz és a misszió munkáját megalapozó szövegek (etikai kódex, békességima, a misszió üzenete és egy ifjúsági ének) mellett a Reformátusok Lapja aktuális számával, amelynek címlapján szintén alapkőletétel volt látható – remélve, hogy jövő májusban a lap a tinirehab felszenteléséről is tudósíthat majd.
A cikk szerzője Bagdán Zsuzsanna, a Reformátusok Lapja munkatársa
Templomi fotó: Füle Tamás
Alapkőletételi fotó: Victor István