Első találkozásunkat izgatottan vártam, hiszen nem értek a siketek nyelvén, nem tudok jelelni. Azt mondták, Marietta tud szájról olvasni, mégsem tudtam elképzelni, hogyan fogjuk megértetni magunkat egymással. Mikor a megbeszélt helyen megpillantottam az egyik barátomat, aki egy szép és sugárzó tekintetű lánnyal beszélgetett a kávézó asztalánál, egy pillanatra zavarba jöttem: hol van az ismeretlen lány, és ki ez a másik...

Ritmusra növekedett
Fekete-Gál Marietta hallássérülése száz százalékos születésétől fogva. Amikor kisgyermekkorában felfedezték siketségét, azt javasolták édesanyjának, hogy adja intézetbe a gyermekét. Az asszony kezdeti elkeseredését remény váltotta fel, amikor egy rádióműsorban meghallott egy hallássérült lánnyal folytatott beszélgetést. Ezután kislányával együtt felkeresték a riportalanyt és az őt artikulált beszédre megtanító neves gyógypedagógust, Csányi Yvonne-t.
A szakember szigorral fogta a tehetséges kislányt, aki szépen fejlődött. Később a gyógypedagógus keresett – titokban – iskolát Mariettának. Az ének-zene tagozatot találta a legmegfelelőbbnek képzésére és fejlesztésére. Választása nem volt előzmények nélküli: a kislányra már az óvónője is felfigyelt – a halló csoporttársakkal együtt táncolni tanította a kiváló mozgásérzékkel rendelkező gyermeket. Marietta általános iskolás korától fogva néptáncolt, zongorázott, dzsesszbalettre járt és társastáncolt is – méghozzá halló gyerekek társaságában.

Akaraterő és kitartó munka
A mozgás szeretete gyermekkora óta meghatározó Marietta életében, aki az érettségi után diplomát szerzett az ELTE testnevelés és rekreáció szakán. Nagyapja az a Gál József volt, aki Magyarország első birkózó világbajnoka lett, nem mellesleg református hívő ember.
– Sokat tanultam a nagypapámtól. Akaraterőre, kitartásra, a sport szeretetére és kemény fizikai munkára nevelt – meséli Marietta, aki felnőttként aerobikozni kezdett: a gyakorlatokat a közismert fitneszedző, Rubint Réka tanította meg neki, akivel gyakran léptek fel együtt. Marietta maga is elkezdett tornaórákat tartani egy kollégiumban.
– Alig akarták elhinni, hogy tudok zenére tornát tartani. Elcsodálkozva néztek meg, és az első alkalom után heti kétszer két órát kértek – árulja el. Nem mulasztja el hangsúlyozni, mint annyi mindennel kapcsolatban, ami ámulatba ejt, ha róla van szó:
– Ez is csak az Úrral együtt lehetséges!

Egy visszatérő álom
Ahogy arról korábban nyilatkozott portálunknak, Mariettának kisgyermekkorától kezdve éveken át volt egy visszatérő álma. A Golgota-hegy közelében állt, és látta a kereszten mélységesen szenvedő Krisztus arcát.
– Úgy tizennégy éves koromig gyakran álmodtam ezt. Nem voltam még tisztában azzal, hogy vajon mit akarhatott üzenni ezzel az Úr. Kiskorom óta hiszek az Úr Krisztusban, de sokáig azt gondoltam, hogy nem vagyok bűnös. Rájöttem, hogy azért láttam ezt az álmot, mert hiányzott az őszinte bűnbánat belőlem, amit később, fiatal felnőtt koromban éltem át – ekkor lett békességem.

Az első Biblia
Mariettát a hit útján egy idős lelkész házaspár egyengette kezdetben.
– Kiskoromban a szomszédunkban lakott egy nyugdíjas lelkész, akit Sanyi bácsinak hívtak. Tőle kaptam az első Bibliámat és az énekeskönyvemet. Ő és a kedves felesége hívta fel a figyelmemet az Úr Krisztusra. Sanyi bácsi mondta egyszer, hogy Istennek fontos tervei vannak velem – emlékezik vissza mosolyogva.
– Nagy szeretet sugárzott belőle és a feleségéből. Sokat jártam hozzájuk, sajnos már nem élnek. Gyakran előveszem, amiket írtak nekem az Úr szeretetéről, hogy azzal erősítsék a hitemet – teszi hozzá.

„Beteg vagy"
Mariettának éppen a konfirmációhoz kötődik az egyik legrosszabb emléke. Amikor az ünnepi alkalom végén a lelkész átnyújtotta neki is ajándék bibliáját, egy igét idézve azzal „biztatta" őt, hogy beteg ugyan, de meggyógyulhat.
– Sosem akartam, hogy Isten meggyógyítson, inkább mindig azt kértem, hogy adjon erőt. Elsírtam magam...
Marietta ezután két évig nem tudta átlépni a templom küszöbét. További évekbe telt, mire újra testvéri közösségre lelt.

Siketek között
A fiatal lány pályakezdőként néhány hónapig szabadidő-szervezőként dolgozott egy ceglédi általános iskolában, ahol óraadó tanárként testnevelést is oktatott. Ezt követően a Református Missziói Központ (RMK) Siketmissziójában önkénteskedett, majd sportszervezőként és szakoktatóként alkalmazták a debreceni, a váci és az egri siketiskolákban.
– Ekkor tanultam meg a jelnyelvet is, letettem az alapfokú és a középfokú nyelvvizsgát is. Előtte soha nem tanultam jelelni, hiszen mindig halló környezetben voltam. Sokat segített a nyelvtanulás, mert a siketekkel jobban megértettük egymást. A mai napig tartjuk a kapcsolatot Magyarné Balogh Erzsébettel, az RMK igazgatójával, jelenleg is foglalkozom siketekkel önkéntesként.
Marietta jelenleg a Debreceni Református Hittudományi Egyetem hallgatója. Miután elvégezte a teológiai alapszakot, hittanár és nevelőtanár szakon folytatta tanulmányait, immár utolsó éves a mesterképzésben. Rendszeresen szolgál az egyik debreceni gyülekezet bibliakörein, és tart gyermekórákat is.

Mint bármelyikünk?
A fiatal nő siketként ugyanolyan vagy talán még produktívabb életet él, mint bármelyikünk. Gyakran megfordul a teológia könyvtárában, kutat, dolgozatokat ír, amelyekbe időről időre belefoglalja a siketek oktatásában szerzett tapasztalatait is. Látogatja a nappali tagozatos órákat, jó kapcsolatot ápolva a tanáraival, akik – ahogy diáktársai is – állítása szerint nagyon segítőkészek. Szabadidejében sportol, angolt tanul, gyerekekkel foglalkozik, barátaival találkozik, és aktívan részt vesz a gyülekezeti életben. Nem győzök csodálkozni azon, hogyan lehetséges, hogy ilyen gazdag életet él, és ennyire sikeresen igazodik el a világban.
– Gyakran kérdezik ezt tőlem, magam sem tudom megmagyarázni. Ez az Úrtól kapott képesség, az Ő dicsőségére.

Cikázó mondatok
Az ide vezető út teli volt leküzdendő akadályokkal. Marietta születésétől fogva nap mint nap vállalja ezt a küzdelmet. Siketként nehezebben szerzi be a szükséges információkat, és több időt is kell rászánnia a tanulásra. Bármennyire árnyaltan fejezi is ki magát, némileg kevesebb szóval gazdálkodhat, mint egy halló. Bár tud szájról olvasni, és érthetően fejezi ki magát annak ellenére, hogy soha nem hallotta a saját hangját, nehezebb megértetnie magát az emberekkel, mint egy hallónak.
– A munkában gyakran érzem a siketségem hátrányát, hiszen felgyorsult a társadalom, stresszes a világ. Mindent gyorsan akarnak elérni az emberek. A közösségi beszélgetéseket is nehéz követni, és az istentiszteleten elhangzott prédikációt sem hallom, igaz, az Úr Szentlelkével betölti a szívemet. A közlekedésben nagyon kell figyelnem, de az Úr ott is velem van.
A tanulásban, a vizsgaszituációkban is meg kell küzdenie Mariettának a sikerért. Általában is hajtja a tudásszomj, azt mondja, sokszor csak Krisztus erejével tudott továbblépni azon, ha nem jutott hozzá egy-egy információhoz. Gyakran emlegeti azt az igét, amely a hitvallásává vált az évek alatt: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít" (Filippibeliekhez írt levél, 4. rész, 13. vers).

Az álmok útján
Bár Marietta munkája során gyakran tapasztalt előítéleteket, szerinte sokat javult a fogyatékkal élők helyzete a magyar köz- és felsőoktatásban, hiszen a siketek egyre több segédeszközhöz juthatnak, és a jelnyelvi tolmácsok is könnyebben elérhetőek.
– Hazánk az Európai Parlamentbe egy nagyothalló képviselőt is delegált, és a magyar parlamentbe is bejutott egy siket képviselő. Ők folyamatosan küzdenek a siketek elfogadtatásáért.
Marietta szerint az a legjobb, ha a siketek beszélni is és jelelni is megtanulnak. A jelelést azonban sokáig tiltották a siket intézményekben, így sokuk kommunikációs készsége és igénye kezdetleges csupán. Az erősen beszédtanításos módszer helyett ma már egyre elterjedtebb a jelnyelv szerepének felismerése, használása. A 2009-től hatályos jelnyelvi törvény következményeként – mely kimondja, hogy a jelnyelv különálló nyelvnek számít –, 2017-től biztosítani kell a hallássérült gyermekeknek, ha a szülő igényli, hogy bilingvális, vagyis beszélt és jelnyelvi oktatásban egyszerre részesüljenek.
Marietta álma, hogy a doktori fokozat megszerzése után siketek és hallók tanításával, nevelésével foglalkozhasson. Ha valaki, akkor ő hiteles példa lehet a siketek társadalmának, hogy merjenek álmodni, és tegyenek céljaik megvalósulásáért. És példa lehet nekünk is, akik gyakran inkább elűzzük azt a csendet, amelyben a meghallgatásra érdemes hang megszólalhatna.

Jakus Ágnes