Egyre többen keresnek meg bennünket kérdésekkel a Megmentő Kht. / Alvinczi Péter Szeretetszolgálat fizetőképtelenné válása kapcsán, mivel a Szeretetszolgálatot háttérintézménye, a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház Magyarországi Egyházteste valamint a Kálvin János Presbiteri Misszió néven bejegyzett szervezetek révén sokan a református egyházhoz kötik. Ezért adja közre a Dunamelléki Református Egyházkerület az alábbiakban Jakab Sándornak, a HMRKE Zsinati Tanácsa tagjának hozzánk eljuttatott tényfeltáró írásán alapuló tájékoztatót:

A Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház (HMRKE) szuperintendense 2005 tavaszán a Somogy Megyei Bíróságon - a megnevezett egyház Zsinati Tanácsa döntésére hivatkozva - nyilvántartásba vetette a Kálvin János Presbiteri Missziót, amelynek teljes neve: Kálvin János Presbiteri Misszió, a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház Magyarországi Missziója. A megnevezett misszió hamarosan nagy értékű öregotthonok egyedüli fenntartójaként (egyes okmányok szerint tulajdonosaként) szerepel a magyar köz- és gazdasági életben. Erre alapozva, immár a HMRKE bármilyen szintű döntésére történő hivatkozás nélkül jegyezték be három évvel később, 2008. november 29-én a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház Magyarországi Egyházteste nevű szervezetet, amely kvázi egyházként létrehozhatta az Alvinczi Péter Szeretetszolgálatot, s idén tavasszal átvehette a jelzőrendszeres segítségnyújtással foglalkozó, jól működő, tevékenységével az egész országot lefedő Megmentő Kht-t.

A történtek tudomásomra jutását és a megfelelő utánajárást követően a Zsinati Tanács több tagja nevében az alábbi érvek, továbbá a zsinat-presbiteri kormányzási elvekre való (azaz köznapi nyelven: a szuperintendens önkényes eljárását kifogásoló) hivatkozás alapján kezdeményeztem a Magyarországon bejegyzett, és nevünket a megnevezésükben viselő egyházi jellegű szervezetek nyilvántartásból való törlését:

-         a Zsinati Tanács tudomásunk szerint soha sem hozott olyan határozatot, hogy missziót jegyeztet be, illetve egyházat alapít Magyarországon,

-         a Zsinati Tanács ilyen nagyságrendű határozatot nem is hozhatott volna, mert egyházunk Alkotmánya, és Szabályrendeletei szerint erre csak magának a Zsinatnak lenne joga,

-         jelen esetben viszont a Zsinatnak sem lett volna lehetősége meghozni az említett határozatokat, mert Alkotmányunk szerint egyházunk, a HMRKE csak a Horvátország területén élő és működő református keresztyén egyházközségeket foglalja magába (nem használjuk, és alkotmányunk nem is tartalmazza az „egyháztest" kifejezést), ami értelemszerűen kizárja a külföldön történő alapítói tevékenységet.

Ennek a meglátásunk szerint nem pusztán felelőtlen, hanem jogba ütköző magatartás ártatlan áldozata az ezer, vagy még ennél is több (éhbérért vagy hónapok óta fizetés nélkül) dolgozó, és a sok ezer rászoruló ellátott. Szívből sajnáljuk őket, reméljük, hogy a magyar állam, illetve megfelelő intézményei gyorsan megtalálják számukra a megfelelő megoldást, és orvosolni fogják gondjaikat.