A debreceni teológián végzett lelkésznő az évfolyamának a tablóját is hímzéssel díszítette annakidején. Ez állt rajta egészen pontosan:
„Emberfia! Őrállóvá tettelek téged Izráel házában. Ha igét hallasz tőlem, figyelmeztesd őket az én nevemben!” Ezékiel 3. fejezet 17. vers 

Ezt az őrállói felelősséget lassan egy éve Kisóvári-Németh Márta nem csak gyülekezeti lelkészi szolgálatában, hanem a Dunamelléki Nőszövetség élén is betölti.

Élettel teli, ragyogó személyisége megtöri a februári hideg szürkeséget. Tele leszek reménységgel, ahogy megérkezek hozzá. Vidámsága, ereje, tenni akarása arról beszél, hogy ő már régen megérkezett. Na nem pusztán a MEÖT székház elé, hanem ahhoz a Jézushoz, akinek a szolgálatára feltette az életét lelkészként és nőként egyaránt.

A „mártaság” és a lehetetlen
„Először 2002-ben találkoztam a Nőszövetséggel, amikor a hajdúszoboszlói gyülekezet segédlelkészei voltunk a férjemmel. Az ottani szervezet rögtön elvitt engem is Balazsérra nőszövetségi konferenciára. Akkor frissen végzett lelkészként, fiatal házasként még elkerekedett szemmel néztem, hogy mibe csöppentem, de a légkör és az örömteli fogadtatás, amiben Kárpátalján részünk volt, rögtön beszippantott.
Túlzás nélkül mondhatom, hogy az ott megtapasztalt szeretetet egy életen keresztül hordom magammal.”
Ezzel együtt a fiatal lelkészházaspár első önálló szolgálati helyén egy kis ormánsági faluban, Csányoszrón mégsem az volt a legfontosabb, hogy a női munkát a Nőszövetség kötelékébe tagolja. Akkoriban a lelki és a családi élet kibontakoztatásán volt a hangsúly Márta életében, négy gyermekük született egymás után.

„A gyülekezet szükségleteire kellett akkor elsősorban válaszolni. Az volt az igényük, hogy valaki játsszon az orgonán, úgyhogy elég gyorsan elkezdtem orgonán játszani, hogy el tudjam látni a kántori szolgálatot. Az olyan apróságnak tűnő dolgok nekem nagyon fájtak, hogy méltatlan volt az úrasztali garnitúra. A mártaságomnak sok minden egyenes következménye, például az is, hogy hiába mondták a csányoszrói asszonyok, hogy azt nem lehet megcsinálni… Meg lehetett. Jézus „én vagyok” mondásait hímeztük bele az asszonyokkal aztán a férjem édesanyja által előrajzolt új terítőbe” – vallja Márta a lehetetlennek tűnő dolgokkal való viszonyáról.
„Ha szembesülök egy feladattal, nem lefagyok, hanem elkezdem lépésről lépésre a megoldás felé segíteni az ügyet. Azt hiszem, ez felülről való adottságom, amire a négy gyerek mellett ugyanúgy szükség volt, mint a gyülekezetei szolgálat gyakorlati lépéseinél.”

Nőszövetséghez is Kötődünk
Tíz éve érkeztek Pécs-Belváros gyülekezetébe, ahol viszont már minden előzetes körülmény adott volt a hivatalos nőszövetségi munkához, amelynek elkezdésére Wébel Márta, a mohácsi lelkipásztor, jelenlegi esperes felesége biztatta Kisóvári-Németh Mártát.

„Női munka, a belvárosi gyülekezet alapítása, tehát a XX. század eleje óta volt. A kommunizmus ideje alatt kézimunkakör „leple alatt” folytak a bibliaórák is. Hogy mindez passzoljon a nőszövetségi keretbe, a mohácsi testvérek biztatása azért kellett. Minden készen volt hozzá tulajdonképpen, adott volt egy fantasztikus kézimunka-csoportunk a gyülekezetben, a Kötődünk Kör.
Kaptunk plusz inspirációt arra, hogy hogyan tudunk szolgálni a gyülekezetünk felé. Addig is gyönyörű kézimunkák kerültek ki a tagok keze alól, de a mohácsiakkal való találkozástól kezdve varrtunk énekeskönyv-borítókat, monogramos, hímzett keresztelői kendőt is és visszakerült a gyülekezetei gyakorlatba a gyülekezeti könyvjelző hímzése” – meséli Márta, hogy hogyan alakult át a meglévő jó gyakorlat tudatos gyülekezeti szolgálati területté a keresztelős családok és a konfirmandusok felé, de az adventi tésztakészítéssel az egész gyülekezet felé is.

Első konferenciájukon még nem hivatalos „szervezetként” vettek részt, de abban biztosak lettek, hogy vonzza őket a hivatalos forma is, ahogy annak az öröme, hogy a konferenciák alkalmával más gyülekezetek asszonyaival találkozva a saját hitük is felpezsdül, új erőt és lendületet kap. A kapott lángot pedig továbbadhatják a saját gyülekezetükben is.

A szolgálatba állított szépség lesz a címe a Dunamelléki Református Nőszövetség tavaszi konferenciájának, mely a megszokottól eltérően idén három helyszínen, de egyazon időben fog zajlani.
2025. április 12-én 10.00 órától a Pécs-Belvárosi Gyülekezet, a Kecskeméti Református Gyülekezet és a budapesti Ráday Ház fog otthont adni a párhuzamosan zajló konferenciának.

Érdeklődni és jelentkezni a gyülekezeti lelkipásztorokon keresztül lehet.

„Nevetve néz a holnap elé”
Bár a pécsi gyülekezet Kötődünk Köre számára lehetett volna meghatározó az első konferenciájáról hazafelé tartva átélt balesetének rossz emléke – a megélt szeretet, a kapcsolódás öröme és az egymás iránti kíváncsiság azonban felülírta a tapasztalatot.
„Nem negatív előjellel került az életünkbe a baleset ténye – meséli Márta –, hanem hálaadásként, hogy az Úristen ott is megőrzött bennünket, és ez a megerősödésünket szolgálta.”

Márta a saját gyülekezetének Nőszövetségében egyszerű tag volt, bár a Kötődünk Körhöz már akkor csatlakozott, amikor még nem volt a gyülekezet lelkésze, hiszen a kreativitás sosem állt távol tőle. Mindig kész volt újat tanulni akár rajz, akár kézimunka, horgolás tekintetében, de kérdésemre elmondta, hogy éppen a mártasága miatt az utóbbi időben tudatosan figyel arra, hogy szakítson időt rendszeresen olyan tevékenységre, ami feltölti – így egyre többet ül a zongoránál, dicséreteket játszva.

„A terítők sosem voltak az én világom, de a debreceni teológia minden termébe hímeztem egy-egy magyar címert.

Tele vagyok szabálytalanságokkal, de ezek aztán erőforrássá lettek az életemben.

A Dunamelléki Nőszövetség elnöki tisztjére való felkérés azonban váratlanul ért. Bár a konferenciákon mindig vállaltam igei szolgálatot is, mégis nagy ugrás volt, amikor az előző vezetés leültetett Mátraházán azzal a kérdéssel, hogy vállalnám-e a stafétaátvételt” – mesél Márta a felkérés körülményeiről.
Alázattal vall a stafétaátvétel mellett arról a szeretetteli „együttfutásról”, ahogyan a korábbi elnök, a tavaly Zsindelyné Tüdős Klára-díjjal kitüntetett
dr. Svébisné Juhász Márta tapasztalataira és tanácsára a mai napig támaszkodik. „Folyamatosan kérjük és várjuk is a tanácsát, nem hagyjuk ki a kerületi döntésekből, hiszen elképesztő munkát végzett a Nőszövetség élén. Hálás vagyok, hogy olyan elődök forrásaiból meríthetünk, akik a tanításunkat szeretettel végzik” – mondja Márta, akire ezzel együtt óriási feladat hárult.

Idén két, tematikusan egymásra épülő konferencia vár a Nőszövetségre, a tavaszi együttlétet követően az őszi találkozó megszervezése is az elnökség feladata. Nagyon szeretnének minden helyszínre legalább száz hölgyet vonzani, hogy az igei szolgálat és bizonyságtétel által is megerősödjenek az asszonyok hitükben és elhívásukban.
„Bízom abban, hogy lesznek olyan gyülekezetek, akik újonnan kapcsolódnak ebbe a munkába. Sokat jelent, hogy az esperesek támogatják ezt a belmissziós területet.
Abban biztos vagyok, hogy azok a hölgyek, akik eljönnek, nemcsak jól érzik magukat együtt, hanem szorosabb kapcsolatuk lesz egymással és az Úristennel is” – fejezi ki Márta a növekedés iránti reménységét. Hisz abban a szolgálói attitűdben, ahogyan Csiha Kálmán erdélyi püspök jelölte meg a Nőszövetség feladatkörét, mint a gyülekezet jó gazdasszonya.
„A Nőszövetség segítő szerepben van a presbitérium és a lelkipásztor mellett. Nagyon szeretem a harmóniát, ami egymás munkájának a kiegészítésén keresztül megvalósul a gyülekezetben” – mondja a Márta, akiből nemcsak ez a harmónia, hanem az egyensúly megteremtésének képessége is sugárzik. Saját bevallása szerint ez már nagyfokú tudatosság eredménye.

„A gyülekezetben nagyon Márta voltam, a családban még annál is Mártább. A Dunamelléki Nőszövetség élére egy sokkal visszafogottabb lényem érkezett meg, aki tudatosan figyel már saját magára is.”

A Nőszövetségről röviden
A keresztény nők identitáskérdése így hangzik: Kié vagyok? Ez határozza meg az életünket, az emberekhez való viszonyunkat is, de hogy ebből az identitásból „intézmény” lett, ahhoz Ravasz László püspökre is nagy szükség volt, akin keresztül megvalósulhatott az egyházi vezetők azon szándéka, hogy az egymástól függetlenül működő nőegyleti munkát összehangolják, professzionális vezetőkre bízzák és beemeljék az egyházba.
Az alapításban a püspök két karizmatikus hölgyre támaszkodott, a diakonissza Pilder Mária és Zsindelyné Tüdős Klára 1944. január 1-től munkálkodtak az Országos Református Nőszövetség elnökeként és titkáraként ennek a különleges belmissziói szolgálatnak a kibontakoztatásában. A hat év után megszűntetett Nőszövetség 1991-ben éledt újra, gyülekezeti szolgálata missziói és diakóniai, de kifejezett célkitűzése volt az önképzés is, a biblikumban és társadalmi kérdésekre reflektálásban való jártasság elősegítése.
A Kárpát-medence egészére kiterjedő munkának egyik megnyilvánulási formája az imanap, amelyet 2006 óta évenként rendeznek meg, de részesei az ökumenikus imamozgalomnak is.
Tagjai közül 2010 óta választják ki a Zsindelyné Tüdős Klára-díjra azokat, „akik munkájukkal jelentősen segítették a Református Nőszövetség céljainak elérését, a keresztyén hit- és életvitel, az egyházi munka, a diakónia, a missziói munka, az evangéliumi szellemű közösség építése terén, akik legalább 10 éve tagjai a szövetségnek.” Első díjazottja Szabó Imréné Szabó Éva volt.

Forrás: Bagdán Zsuzsanna, Az asszonyokat nem lehetett megszüntetni, Kálvin Kiadó, Budapest, 2021.
A könyv kapható a Ráday Ház Bibliás Könyvesboltjában.

Képek: Vargosz
Illusztráció: Füle Tamás