Pápua Új-Guineában, Baranyában vagy romák lakta falvakban egyaránt bizonyos határátlépéssel jár a misszió. A neves budapesti intézet (KMTI) azt kutatja, milyen kihívásokkal kell megküzdeniük napjaink keresztyén közösségeinek, egyházainak és misszionáriusainak távoli vidékeken vagy éppen itt, közöttünk.

Tabutémákat tárnak fel
– Mi, grúzok baráti érzelmeket táplálunk Magyarország iránt. Sok mindent ismerünk a magyar kultúrából, egyik költőnk lefordította Petőfi Sándor verseit, amelyek nagyon népszerűek nálunk; Zichy Mihály illusztrációkat festett egyik kiemelkedő költeményünkhöz; Liszt Ferenc szerzeményeit pedig sokan ismerjük és kedveljük – árulta el Tinatin Megrelidze portálunknak. Az ortodox felekezetű grúz egyetemista az intézet mesterképzésében vesz részt, azt kutatja hazánkban, milyen szerepet töltenek be a nők az egyházban és a misszióban.

– Sokszor arra hivatkozunk az egyházban, hogy azért nem folytatunk missziót, mert nincs rá pénz. A pénz kezelése ugyanakkor gyakran tabutéma, bibliai alapjait kevesen vizsgálják meg – állítja Fodor István teológus, aki a misszió anyagi hátteréről írja a szakdolgozatát. Az intézetben folyó munkára utalva hozzátette:
– Bármikor képezhetjük magunkat, olvashatunk könyveket, de nagy ereje van annak, hogy van egy hely, ahol találkozhatunk, és hasonló szemléletű diáktársainkkal meg tudjuk osztani kérdéseinket és kutatási eredményeinket

Az első mongol gyülekezet Európában
Évekkel ezelőtt egy amerikai misszionárius, a KMTI mesterprogramjának hallgatója azt a feladatot kapta, hogy vegye fel a kapcsolatot más nemzetiségűekkel Magyarországon. A hölgy ekkor ismerkedett meg két Budapesten élő mongol lánnyal.

Az egyikük, Munguntsatsal Tseveltogtokh (Mogi) arról mesélt portálunknak, hogy rendszeresen összejártak imádkozni, majd egy nap buddhista vallású szülei is megtértek. Néhány éven belül megalakult Budapesten Európa első keresztyén mongol gyülekezete, amelynek lelkipásztora Mogi édesapja lett. A gyülekezeti tagok elhatározták, elkezdik az Észak- és Nyugat-Európában élő mongoloknak is hirdetni az evangéliumot. Egyes városokban meglévő bibliacsoportokat látogattak meg, hogy biztassák és segítsék őket, más gyülekezeteket ők maguk plántáltak.

– Van, amikor ki kell lépni a kényelmes, megszokott életkörülmények közül.
Csehországban nem tudtuk, hol fogunk lakni, lesznek-e megtérők, kockáztatnunk kellett. Ellátogattunk egy gyárba, ahol mongolok dolgoznak, és meghívtuk őket egy találkozóra. Később megalakult a csehországi mongol gyülekezet – idézte fel érdeklődésünkre Mogi.

Az elfeledett külmissziót kutatta
– A fő foglalkozásom, hogy bogarat ültessek mások fülébe – árulja el a KMTI vezetője. Anne-Marie Kool harmincnégy évvel ezelőtt járt először hazánkban. Hollandiából Afrikába készült missziós útra, ám rövid szolgálata után a fekete kontinensen Közép-Kelet-Európába kapott elhívást. Akkoriban nem beszélhetett a Magyarországon folyó missziós munkáról senkivel. Ő azonban nem tudta ezt megállni, hiszen mint mondja, számára a misszió nem egyéni vállalkozás, hanem az egyház ügye. Doktori disszertációt kellett írnia ahhoz, hogy az országban maradhasson. Megtudta, hogy a magyar külmisszió története kezd feledésbe merülni, ezért miután megtanult magyarul, elkezdte kutatni azt. Kutatási eredményei három kötetben, Az Úr csodásan működik címmel jelentek meg.

Iskolát alapítottak a világháború közepén
Miután Anne-Marie Kool három évre szóló megbízatása lejárt, visszatért Hollandiába. Röviddel ezután a zsinat visszahívta a magyar külmisszió történetének szerzőjét, hogy a teológusoknak megtanítsa, amit felkutatott, és segítse a református egyházat az újraéledő missziói munkában. Református és evangélikus összefogással 1995-ben megalakult a Protestáns Missziói Tanulmányi Intézet, amely lelkészek és gyülekezeti tagok továbbképzését tűzte ki célul. Élére a holland misszionárius került.
– Az intézetről szóló elképzelést a magyarországi misszió történetéből merítettem. A szomszédságunkban lévő Kálvin téri templom melletti zsinati levéltár helyén ugyanis a második világháború kellős közepén a református egyház missziói iskolát alapított, ahol Kelet-Európába és Ázsiába képeztek magyar misszionáriusokat, és szorgalmazták az egyházak missziói felelősségének megerősítését.

Egység, szabadság, szeretet
A Károli Gáspár Református Egyetem alá tartozó, 2006 óta Közép- és Kelet-európai Missziói Tanulmányi Intézet néven működő központ kurzusokat tart a teológusképzésben részt vevő hallgatóknak, akik igénybe vehetik a régióban egyedülálló, tízezer kötetes könyvtárat is. És nemcsak ők, hanem a doktorandusz hallgatók is, ahogy azok az albán, grúz, román, kenyai és magyar diákok is, akik a mesterképzésben vesznek részt. A hallgatók között református, evangélikus, baptista, pünkösdi és ortodox felekezetűek egyaránt megtalálhatók.
– Jómagam református vagyok, de megtanultam, hogy a reformátori teológia nagyon sok kapcsolódási pontot rejt önmagában más felekezetekkel. A vezérmondatom az, hogy a lényeges dolgokban egység, a kevésbé lényegesekben szabadság, és mindenben szeretet. Az intézet próbál olyan tanulási közösség lenni, ahol a diákok sokat tanulhatnak egyfelől a magyar múltból, másfelől a világ keresztyénségétől. Óriási lehetőség, hogy a magyar teológiai oktatás megoszthatja azt a tudást, amit évszázadokon át felhalmozott – állítja Anne-Marie Kool.

A megosztottság antimisszió
– Európában az igazi frontvonal nem a különböző felekezetekben rejlik, hanem a keresztyén egyház és a szekularizált világ között. Nem szervezetek összemosásáról beszélek, hanem lelki ökumenéről; amennyire csak lehet, össze kell fognunk, hogy a szekularizációs erőknek közösen ellen tudjunk állni – hangsúlyozta az intézetvezető. Hozzátette:
– A keresztyén egyházakban gyakori megosztottság a legnagyobb antimisszió. Jézus azért imádkozik, hogy a keresztyének egyek legyenek abból a célból, hogy a világ megtudja, azok az ő tanítványai. Az egység nem öncélú, az egység célja a bizonyságtétel. A misszió pedig nem működik, ha a keresztyének széthúznak. Folyamatosan fel kell tennünk a kérdéseket egymásnak arról, hogy vajon mi az egyház lényege, és hogy vajon nem tértünk-e el attól. A fő szabály, amikor ide jönnek a hallgatók, hogy ne kijelentsenek, ítélkezzenek, hanem folyamatosan kérdezzenek a másiktól.

Misszionálóból misszionált
Az egész világ missziói térképe átrendeződött az elmúlt ötven év során, és ezt sem az egyház, sem az oktatás nem hagyhatja figyelmen kívül a missziói intézet vezetője szerint.
– Ha még mindig úgy tanítjuk a teológián a missziót, ahogyan ötven évvel ezelőtt, akkor nem vettük észre, hogy megváltozott a világ, amelyben élünk. Manapság a keresztyének száma az Egyenlítőtől délre nagyobb, mint a nyugati keresztyéneké. Brazíliában, Koreában azért imádkoznak, hogy Európa megtérjen. Misszionáriusokat kiküldő kontinensből misszionáriusokat fogadó földrész is lett a miénk. Európa-szerte szembe kell néznünk azzal, hogy a keresztyének kisebbségben vannak. A misszió már nem azt jelenti, hogy a gyülekezeti tagok támogatásával néhányan elutaznak külföldre, hiszen most már ők maguk is misszionáriusok lettek a saját környezetükben, mert gyakran nem keresztyén családjukban és munkahelyükön kell helytállniuk. Az egyháznak váltania kell az aktív missziói hozzáállásra, és ez nehéz folyamat.

Kritikus gondolkodás jobbító szándékkal
– Akár bel-, akár külmisszióról van szó, az evangéliumot mindig másik kultúrkör felé adjuk tovább, és ez folyamatosan határátlépésekkel jár. Ha valaki városi vagy cigánymissziós közegbe kerül, ugyanolyan készségekkel kell rendelkeznie, mint Molnár Máriának, aki a pápuáknak hirdette az evangéliumot. Meg kellett ismerkednie az ottani kultúrával, és meg kellett tanulnia az ottani nyelvet. Ha egy lelkész kikerül Baranyába, akkor az ottani gondolkodásmóddal kell megismerkednie – hangsúlyozta Anne-Marie Kool.
– Annak, hogy missziológiát tanítunk egy református egyetemen, az az előnye, hogy szem előtt tartjuk az egyház fontosságát. Az intézet viszont egyetemi közegbe tartozik, és az egyetemi oktatás lényege, hogy kritikusan reflektáljunk a gyakorlatra abból a célból, hogy segítsük az egyház gyakorlati missziói munkáját – fogalmazott.

Új programok
Az intézet láncszem kíván lenni a missziói munkában, amelyet valójában Isten végez Európában is – hangsúlyozta Anne-Marie Kool.
– Biztatom a hallgatókat, hogy üljenek le a püspökeikkel, kérdezzék meg őket arról, hogy mivel lehetne segíteni a missziót, hiszen missziói stratégiák születnek Európában anélkül, hogy komoly kutatásra alapoznák azokat – tette hozzá.
Az intézetvezető elmondta, a KMTI-ben jövőre nemcsak a doktori program és az angol nyelvű mesterprogram folytatódik az új évfolyammal, hanem lelkészek számára kurzust is tartanak majd a lelkész-továbbképzés részeként.

Jakus Ágnes

További információkat a Kelet- és Közép-európai Missziói Tanulmányi Intézetről itt talál.