Az egyházi közelmúltat feldolgozó film kapcsán a történész kijelentette: a kutatások és a filmben elhangzó nyilatkozatok alátámasztják: "az egyházi társadalom ugyanolyan esendő, mint a társadalom bármely rétege". Az alkotásban megjelenik az emberi gyarlóság, nem egy esetben a kommunizmusban működő püspökök egy részéről is kijelentve, hogy ügynökök voltak - jegyezte meg.

A film túllép az "üldözött egyház, kontra ügynökök" frázisán, megjelennek a különböző élethelyzetek és jellemek. Ezek közül megemlítette a pártállami szolgálatba állt "középszerű egyháziakat, a hajlíthatatlan hitvallókat, a csetlő-botló, közéleti szerepet vállaló hitvallókat", a középszerű kollaborálókat, ez utóbbiak közül bemutatva azokat is, akik jelentéseik írása közben ügyeltek arra, hogy ne ártsanak egyházuknak - mondta.

A film bemutatja, hogy voltak olyan egyházi vezetők is, akik "belementek az állambiztonsági szolgálatok sakkjátszmájába", de csak azért, hogy "ezzel mentsék a menthetőt", és az egyház közéleti szerepét valamelyest fenntartsák. Természetesen olyan személyek is bekerültek a filmbe, akik karriervágyból léptek az ügynökhálózatba, és azt a szituációt is láthatják a nézők, amikor egy papot megzsaroltak, és úgy bírták rá, hogy az egyházi életről rendszeresen jelentsen - mondta. A főigazgató kitért arra, hogy az egyházak azért állhattak a pártállami vezetés érdeklődésének egyik középpontjában, mert az akkori politikai vezetők úgy vélték: az egyház puszta létével támadta az akkori rendszer alapjait, ezért a "legszorosabb ellenőrzés alatt tartották őket".

Petényi Katalin, a film író-rendezője elmondta: a besúgógépezet munkáját egyéni sorsokon keresztül igyekeztek bemutatni. Nem törekedtek a kommunizmus alatti teljes egyháztörténet felidézésére, "hangulatokat, és egyes történeteket" próbáltak érzékeltetni, felidézni. A film egyes csomópontjai ugyanakkor megvilágítják a fontos eseményeket: a kolostorok megfigyelését, a koncepciós pereket, vagy a római Pápai Magyar Intézet működését, melynek rektorai rendszerint titkosügynökök voltak, megbízatásuk lejártával pedig például kalocsai, egri érsekek lettek belőlük a Kádár-rendszerben, tovább folytatva titkosszolgálati tevékenységüket - mondta.

A műbe játékfilmes elemként épültek a monológok, amelyek illusztrálták a történéseket. A filmtől azt várják, hogy "a keresztény egyházak megújuljanak" - fogalmazott. Az alkotásban magyarázó szövegeket mondó Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát közölte: az egyéni vallomások teszik a filmet hitelessé. "A nagy empátiával készült film a sebeket felmutatja, melyeknek a gyógyulását várják". A film a kiengesztelődés szolgálatában áll, annak érdekében, hogy helyreálljon a társadalmi bizalom az egyházakat illetően.

Kabay Barna, a film másik rendezője elmondta:: az április 27-én a Duna Televízióban két részben leadandó mozit, amelyet a Magyar Televízió nyolc részben, egyenként 25 percben sugároz majd, német-magyar kooprodukcióban forgatták. A sorozatra nagy az érdeklődés a kelet-közép-európai országok csatornái részéről, valamint Németország is szeretné vetíteni. Az Uránia Nemzeti Filmszínház április 6-tól vetíti a filmet - tette hozzá.

A sajtótájékoztató előtt levetített filmben bemutatták egyebek mellett a korabeli titkosszolgálati módszereket, az egyházi telefonok lehallgatását, az ügynököket felügyelő és irányító tartótiszteket, a börtönbe zárt papok szentmiséit, de bekerült a filmbe Keresztes Szilárd nyugalmazott görög katolikus püspök is, aki éveken keresztül jelentett az egyház belső életéről a belügyi szerveknek.

Ittzés János evangélikus püspök sajnálatát fejezte ki, hogy nem tudott eleget tenni a keddi filmbemutatóra szóló meghívásnak. Hozzátette ugyanakkor, hogy mindenképpen megnézi majd a Hitvallók és ügynökök című munkát, amelyről azt követően részletesebb véleményt is mond. A püspök úgy vélekedett, hogy bizonyos szempontból könnyen emészthető és "ütős hatású" ez a műfaj, ám több veszélyt is hordoz magában az értelmezés szempontjából. Ha tárgyszerű, korrekt, lényegre törő a film, és nem tartalmaz előítéleteket, akkor hozzájárulhat a múlt objektív feltárásához - tette hozzá.

Ittzés János közölte, hogy az MEE más utat választott az egyházi közelmúlt feltárására: szakbizottságot kért fel arra, hogy ne csak általában az ügynökkérdéssel foglalkozzon, hanem készítsen tanulmány szintű feldolgozást a pártállam idején "ilyen összefüggésben is tevékenykedő" korabeli lelkészek munkájáról. A szakbizottság munkájának eredménye tanulmánykötetekben lát majd napvilágot.

Megemlítette, hogy 2003-ban Szabó Eszter rendező foglalkozott már ezzel a témával az Isten vagy történelem című dokumentumfilmben. A 34. filmszemlén bemutatott mű a magyarországi protestáns egyházak 1945 és 1956 közötti történetét dolgozta fel.

Csoma Áron, a Magyarországi Református Egyház zsinatának szóvivője a keddi bemutató után úgy nyilatkozott: amíg a filmet nem látták, nem tudják annak jelentőségét értékelni. Felhívta a figyelmet arra, hogy múlt szerdán a zsinat határozatot fogadott el Bölcskei Gusztáv püspök, lelkészi elnök előterjesztésére, miszerint szükséges az egyház 1948 és 1990 közötti múltjának megismerése és értékelése.

A dokumentumban fontosnak nevezik "a kommunista diktatúra állambiztonsági szerveinek" egyházuk tagjai között végzett munkájának feltárását, s a "lelkipásztorok és nem lelkészi tisztségviselők szerepének vizsgálatát".

A filmet az Uránia Nemzeti Filmszínház április 6-tól vetíti, a Duna Televízió április 27-én két részben mutatja be, a Magyar Televízió pedig nyolc részben sugározza majd.

(MTI), múlt-kor

további vélemény: