A II. világháború óriási veszteséggel ért véget Magyarországon is, s minden emberben ott élt a vágy, hogy egy új országot kell felépíteni. A Magyar Katolikus Egyház is úgy gondolta, hogy szervezetét meg kell újítania. A hatalmat átvevő Rákosi Mátyás viszont - szovjet mintára - elsődleges feladatnak az egyházak megsemmisítését tekintette. Már a földtörvény megrendítette a katolikus egyházat, mert az anyagi bázist húzta ki alóla, majd pedig a központi vezetés, a politikai rendőrséggel szorosan együttműködve, koncepciós perek sorozatában ítélte el a katolikus papokat és szerzeteseket.

Első lépésként a parlament megszavazta az egyházi iskolák államosítását, 1948 januárjától Rákosi Mátyás pedig nyíltan hangoztatta: az év végéig le kell számolni az egyházi reakcióval. Rendeleteket hoztak a szerzetesrendek felszámolásáról, így például 1950 nyarán, egyetlen éjszaka alatt 2000 szerzetest internáltak. Állandó kínzásokról, vallatásokról számolnak be ferencesek, piaristák, pálosok. A diktatúra alatt, az ’50-es években ezrével börtönözték be a papokat, a szerzeteseket és a szerzetesnővéreket.

1951 májusában az állam és az egyház kapcsolatának szabályozására, az egyház tevékenységének befolyásolására létrehozták az Állami Egyházügyi Hivatalt, mely szorosan együttműködve dolgozott a pártszervezetekkel, a politikai rendőrséggel és a helyi hatóságokkal. Az állambiztonság emellett megpróbált összegyűjteni minden információt, ezért a megfélemlítés és a zsarolás eszközével besúgókat, kollaboránsokat szervezett a papi és szerzetesi közösségeken belül is.

Az 1956-os harcokban a katolikus egyház nem vett részt, de papjai közül sokan segítséget, lelki támaszt adtak a rászorulóknak, ugyanakkor a megtorláskor úgy kezelték, mintha főbűnös lett volna. Sok egyházi személyt, püspököt, papot fogtak perbe a kommunista hatalom elleni szervezkedés miatt: 22 000 embert ítéltek börtönbüntetésre, 350 halálos ítéletet hajtottak végre, 13 000 embert internáltak.

1957 után Kádár János restaurálta az 1956 előtti politikai rendszert. Az államnak a klerikalizmus ellen egészen a belügyminisztériumig megvoltak a megfelelő eszközei, de a papi békemozgalom is - bizonyos értelemben - kiszolgálta a kommunista államhatalmat: az Egyházügyi Hivatal kizárta azokat a kispapokat, akik nem értettek egyet vele, a behódolókat pedig a legnagyobb egyházi kitüntetésekkel "jutalmazták meg-.

A II. Vatikáni Zsinatról Magyarországra érkező eszmék riasztóan hatottak, ezért az egyház és az állam között egy új megállapodás jött létre: egyfajta "húzd meg-ereszd meg- politikai taktikázás. A Vatikán is látta és tudomásul vette, hogy az egyház kiszolgálóvá, engedelmessé vált. Ez volt a kompromisszum, amiért a "Keleti Blokkba- szorult, diktatúrában élő keresztények béklyóin lazítani tudtak.

A Magyar Katolikus Egyház magas erkölcsi elvárásai az emberi tényezők miatt nem mindig voltak teljesíthetőek: a pénz, a karrier vagy a szexualitás területén érzékeny személyek zsarolhatóvá váltak, s az állambiztonság erre a bomlasztó pszichológiára építve próbálta megközelíteni őket. "Az apró lépések politikája- szerint az egyház az állam gondozása alatt állt, az egyházi vezetők a politikai együttműködés elvi, majd gyakorlati elfogadásával vállalták a kompromisszumokat. Az 1970-es években a bázis közösségek váltak a vallási megújulás egyedüli forrásaivá, pl. a Bokor Mozgalom, Bulányi György vezetésével.

A mai katolikus egyház számára legfontosabb a bizalom helyreállítása: addig nem tud ugyanis hitelesen evangéliumot hirdetni, amíg nem néz őszintén szembe múltjával.

Kabay Barna és Petényi Katalin dokumentumfilmje fontos mérföldkő ebben a folyamatban. Kordokumentumok, archív felvételek és egykori szemtanúk visszaemlékezésein keresztül tárja fel a Magyar Katolikus Egyház és az Állambiztonsági Hivatal "viszonyának- összetett történetét.

Duna Tv: április 27., hétfő, 21:00

(Felvidék Ma, Duna TV)