Hogyan állíthatunk méltó emléket a Magyar Bibliatársulat Alapítvány (MBTA) idén hetvenéves fennállásának? A válasz erre a kérdésre korántsem egyértelmű, hiszen az MBTA sok szép jubileumot megélt már, megemlékezve az addigi eredményekről és feladatokról, újat mondani pedig nem könnyű a már elhangzottakhoz képest. Éppen ezért a Bibliatársulat ezúttal inkább újszerű megközelítést választott, és a bibliamisszió sokszínűségét állította jubileumi konferenciájának és az ott bemutatott évfordulós kiadványának a középpontjába. A rendezvényen alapítói gyűlést is tartottak, a Magyar Postának köszönhetően pedig ünnepi emlékbélyeg készült az alkalomra. A hivatalosság mellől azonban nem hiányozhatott a személyesség sem, és ez tette igazán emlékezetessé a hetvenedik évfordulót.

Az előttünk járók megbecsülése
Az ünnepi alkalmon Pecsuk Ottó, az MBTA főtitkára hirdette Isten Igéjét Pál első Timóteushoz írt levele 5. részének a 17-től a 25. versig terjedő szakasza alapján. „Az apostol itt több dologra hívja fel a figyelmünket. Az első gondolat a presbiterek megbecsülése. Pál a presbiterek alatt nehezen azonosítható gyülekezeti élenjárókról beszél. Lehettek diakónusok, püspökök, tanítók, igehirdetők, vagy egyéb egyházi elöljárók. Számunkra a lényeges gondolat mindebből az, hogy az egyház fontos feladata az előttünk járók megbecsülése, mert ezáltal a saját munkánkat is megbecsüljük. A keleti népeknél ez része a kultúrának, de nálunk a generációk között komoly szakadék feszül, ezért van mit tanulnunk ezen a téren” – fogalmazott.

„Az elvégzett munkáért jár a tisztelet. Nemcsak anyagi szempontból kell megbecsülni ezt, de anyagi szempontból is szükséges” – folytatta. Szerinte a lelkipásztori hivatás válsága részben a megfelelő megbecsülés hiányára vezethető vissza, mert ha ez megvalósul, az megerősíti az embert abban, hogy a helyén van. Ehhez a gyülekezetnek is meg kell adnia a lelkésznek a bizalmat. „Végül Pál a saját felelősségünk kérdéskörére hívja fel a figyelmünket. Egyrészt mások bűneiért nem mi vagyunk a felelősek, ezért nem kell ezeket magunkra vennünk. Másrészt nem minden vétek nyilvánvaló, ezért ne ítélkezzünk! Csak az Úr lát minden jó és rossz cselekedetet. Éppen ezért a Bibliatársulat elmúlt hetven évét is csak Ő tudja igazságosan megítélni a maga teljességében.”



Az áldás fennmarad
Karasszon István, a Károli Gáspár Református Egyetem ószövetségi tanszékének vezetője az 1975-ben megjelent újfordítású Biblia jelentőségéről adott elő. Elsőként azt emelte ki, hogy ez a fordítás a valódi ökumenizmus szellemében készült, és ez újszerű élmény volt akkoriban. Más bibliatársulatok anyagilag és szakmailag is támogatták a munkát, amelyet így a felekezetköziség mellett kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszer is jellemzett. „Nálunk 1975 után nem volt bibliahiány, sőt, a külföldi magyarlakta területekre is a Bibliatanács juttatott el Szentírásokat. Így híddá váltunk Kelet és Nyugat között” – magyarázta a professzor. Hozzátette: az egyházpolitika sem tett érdemben keresztbe ennek.

A fordítás értékét növelte, hogy a legújabb nyugati tudományos eredményeket is figyelembe vette. Ezt azok is elismerték, akik érzelmileg inkább a felülvizsgált Károli-fordításhoz kötődtek. Az új fordítás nem akarta leváltani a régit, azóta is párhuzamosan létezik a kettő. „A fordítás hosszú tanulási folyamat, ezt a revíziók is alátámasztják. Tudatos munka volt, és olyan közegben ment végbe, amelyet egyre gyorsabb nyelvi változások jellemeztek. Ez a folyamat ma is tart, így a Biblia továbbra is a szép magyar nyelv vonatkozási pontja lehet. Az érthetővé tétele pedig állandó feladat marad.” Az előadó szerint maga a kiadás is magas színvonalú volt, igazi nyomdai bravúr. A terjesztése szintén sikertörténetnek bizonyult.

„A fordítás három évtizede mindezek ellenére nem volt népünnepély” – hívta fel a figyelmet Karasszon István. „Sok konfliktussal és nehézség járt, és komoly áldozatokat követelt. De ami negatívum volt, az mára elmúlt, a tapasztalatok megőrződtek, az áldás pedig fennmarad.” Szerinte a Szentírás anyanyelvi fordításainak három feltételnek kell eleget tenniük. Ezek a nyelvi szépség, a liturgikus funkció és az exegetikai szakszerűség. Ezt alátámasztandó felolvasott pár részletet különböző nyelvű fordításokból. Mindegyik fordítás más szempontot helyezett előtérbe, és nem mindegyik fordító figyelt oda mindenre. Ezért is becsülendő és szerethető az 1975-ös, új magyar fordítás pontossága és alapossága.

Más szemszögéből olvasni az Igét
Alexander Schweitzer a Bibliatársulatok Világszövetségének (United Bible Societies, UBS) képviseletében köszöntötte a Magyar Bibliatársulatot. Előadásában a felekezetközi bibliafordítások helyzetéről beszélt. „A teljes Szentírás nagyjából 700 nyelvre van már lefordítva. Szervezetünk számára fontos, hogy a teljes Bibliát lefordítsák, ne csak egyes részeit. Nagy kérdés, hogy ebben a folyamatban mit jelent a felekezetköziség. Fordításaink harminc százaléka a deuteronomikus könyveket is tartalmazza, de még ennél is nagyobb az aránya azoknak a fordítói csoportoknak, amelyek összetétele felekezetileg sokszínű.”

„Nincs pontos meghatározása annak, mi a felekezetköziség, van viszont sok szempontja, amelyeket igyekszünk érvényesíteni” – folytatta. Felekezetenként mások az igények, országról országra változnak a fogalmak, ezeket az ellentéteket pedig a személyes kapcsolatok hidalhatják át. Ez mindig többlépcsős folyamat. „A katolikusok általában nem ragaszkodnak egyetlen fordításhoz, de a liturgiákon használt fordításoknak a Vulgatán kell alapulniuk. Az ortodoxok merevebbek, ők nem engednek a Septuagintából” – hangzott el néhány példa a különbözőségekre. Az UBS igyekszik alkalmazkodni a tagegyházaihoz, és ebben a helyi felekezeteknek is nagy szerepe van.



„A hívőknek a Biblia nemcsak szöveg, hanem kapcsolat Istennel” – fogalmazott Schweitzer. „Lukács evangéliumának ötödik része alapján Jézus felborította a korábbi szociális viszonyrendszert, de az elemeit újjáépíti a tanítványságban. Az apostolok között halászok és adószedők egyaránt megtalálhatók voltak, holott ezek átjárhatatlan társadalmi rétegeknek számítottak. Az UBS sem politikai korrektségből felekezetközi, hanem a bibliai elhívás elismerése okán. Különleges lehetőség olykor valaki más szemszögéből olvasni az Igét. Ha Péter nem találkozik Lévivel vagy Kornéliusszal, akkor sosem értette volna meg a Jézus-követés lényegét. A felekezetköziség ugyanis gazdagságot ad.”

Pietizmus és ébredés
A magyar bibliamissziói munka kezdetei a 19. század elejéig vezethetők vissza, ebben a században a traktátusok együtt terjedtek az igefordításokkal – derült ki Kovács Ábrahám teológiai professzor előadásából. „Az angol bibliastársulatot angolszász felekezetközi ébredések hozták létre. Ennek a missziója abból a világvége-gondolatból eredt, amely szerint az utolsó idők előtt minden nyelven elérhető lesz a Szentírás. A hazai mozgalomhoz ezek az angolszász irányzatok adták a mintákat, az elterjedésében pedig rendkívül nagy volt a jelentősége a skót missziónak.”

A Habsburg-birodalomban a protestantizmus ugyan hátrányban volt, de olyan nagy volt a támogatottsága a bibliaterjesztéseknek, hogy ezt Bécsnek is figyelembe kellett vennie. „Nem mindig a lelkiség volt a meghatározó, a protestáns lelkészek sokszor nem missziós hévből, hanem pénzért terjesztették a Bibliákat. Ennek ellenére a pietizmus és az ébredés-mozgalmak kezdettől fogva meghatározták mindezt.” Az előadó szerint Debrecenből indult el ez a misszió, de Budapest idővel nagyobb hatású centruma lett. A Hold utcai gyülekezet volt például az egyik fontosabb központja.

Népi bázisok
„A magyar puritanizmus is alapja volt a bibliaterjesztésnek, nemcsak a pietizmus és az angolszász misszió” – egészítette ki az előzőket Szigeti Jenő egyháztörténész, aki szerint a téma kapcsán vannak még hiányos foltok a mentalitástörténetben. „A bibliaterjesztés a lelkiségtörténet aranyfonala és az ökumenizmus kezdete” – fogalmazott. A belmissziói mozgalom párhuzamosan zajlott a szabadegyházi törekvésekkel. A puritanizmusnak köszönhetően terjedt el a házi istentiszteletek gyakorlata, előbb az Alföldön, majd a városiasodás miatt másutt is.  „Az egyszerű vidéki paraszt nem érezte jól magát a nagyváros polgári templomában. Az Alföldről hozott házi istentiszteletek alternatívát kínáltak számára.”

A huszadik században már az volt a kérdés, hogy hogyan olvassák ezeket a fordításokat. A magyarázó traktátusokat a belmisszió és szabadegyházi mozgalom egyaránt terjesztette. Ezek nyomdákhoz és kiadóhivatalokhoz kerültek, a kolpoltőrök pedig házról házra jártak velük. Ebben a baptisták jártak az élen. „Építhettek a népi puritán bázisra, a gyökértelen vidékiekre és a nemzetiségekre is” – magyarázta az előadó. „Ezeket a népi bázisokat fel kellene tárni, mert mai szempontból is hasznosak lehetnek. Az Igének és a gyülekezetnek egy nyelvet kell beszélnie, és ehhez minta lehet számunkra mindez. Az ökumenének ugyanis ma már azon kell dolgoznia, hogy levegyék otthon a porosodó Bibliát a polcról.”



Szívünkből és értelmükből fakadt
„Csontjaimba rekesztett tűz” – Vallomások a Bibliáról címmel emlékkötet jelent meg az MBTA jubileumára. A kiadványt Pecsuk Ottó és Timár Gabriella Ulla, a Bibliamúzeum munkatársa mutatták be. „Nem hivatalos, az intézményes hátteret bemutató könyvet szerettünk volna kiadni – hiszen ilyen volt már a hatvanadik évfordulóra megjelent kötetünk is –, hanem annak akartunk emléket állítani, mi minden motiválhat minket bibliaolvasára, a bibliamisszióra. Éppen ezért többféle embert szólaltattunk meg, teológusokat és laikusokat egyaránt. A végeredmény sokszínű lett, és egyúttal igen személyes jellegű is” – mondta Pecsuk Ottó. Hozzátette: a többféle megközelítést a vallomásos jelleg köti össze.

Szólni, írni csak akkor szabad, ha előtte csendben vagyunk – fogalmazott Timár Gabriella. „Legyen Isten szeretetében mindaz, amit leírtunk: a töredékeink, a sóhajtásaink, a hit-vallomásaink és történeteink, a megosztott és megértett tudásunk mélysége! És milyen jó, hogy nem tudtunk mást írni, csak azt, ami a csontjainkba, szívünkbe és értelmünkbe rekesztetett, amit meg kellett osztanunk; még akkor is, ha nagyon személyes – vagy pontosan azért, hogy a személyesség biztasson másokat is. Ez csak így megy. És azt vesszük észre, hogy azt a színt adjuk, akik vagyunk. Azt az élményt és hitet, azt a tudást, ami életünket mélyen átszövi; és ez így lett teljes, így lett egésszé.”


A Csontjaimba rekesztett tűz – Vallomások a Bibliáról című kötet ingyenesen letölthető pdf-formátumban a Bibliatársulat honlapjáról:
http://bibliatarsulat.hu/wp-content/uploads/csontjaimba_1_204.pdf


Barna Bálint