Csak beosztott
Tudja, mit jelent külföldön élni, és nem is vágyik vissza Nyugat-Európába. A senkiföldjéhez közel, London egyik peremkerületében lakott friss diplomásként egy családnál, ahol au pairként a háztartást vezette. A francia kifejezés azt jelenti, segítő, de a kölcsönösségre is utal. A fiatal nő a bejárónői feladatok elvégzéséért és a gyermekfelügyeletért családtagnak illő bánásmódban is részesülhetett volna, az az esztendő számára mégsem az elfogadásról szólt.
- Tudom, hogy vannak nálam sokkal rosszabb helyzetben lévő au pairek is; én kaptam enni, a fizetésem viszonylag jónak számított, külön szobám is volt. Viszont, ennél kevesebb pénzért is sokkal jobban éreztem volna magam, ha elfogadnak, és nem érzékeltetik velem folyton, hogy csupán beosztott vagyok - mondja Pötördi Éva.

Így vagyok önmagam
Noha Angliában könnyebb megkeresni az albérletre és a kenyérre valót, félretenni nem nagyon lehet. Neki is csak úgy sikerült, hogy a család biztosította a kosztot és a kvártélyt. A tömegközlekedés, a nyelviskola és a kulturált szórakozás is sokba kerül Londonban - teszi hozzá. Hogy miért nem tervezi azt, hogy huzamosabb ideig külföldön telepedjen le akár magasabb beosztásban is, annak elsősorban mégsem anyagi okai vannak.
- A családom és a barátaim idekötnek, és az is, hogy nem tudom elképzelni, hogy ne magyarul beszéljek, gondolkozzam, ne magyarokkal legyek körülvéve. Magyar nyelven vagyok önmagam. Amikor idegen nyelven beszélek, nem tudom azt és úgy kifejezni, ahogy szeretném. Évek alatt persze bele lehetne jönni, de az sem lenne ugyanaz.

Fontos, hogy értsék
Szintén az anyanyelv az a nyomós érv, ami miatt nem élne szülőföldjén kívül Győr Lili sem.
- Nagyon szeretem a gyerekeket, és nehéz lenne velük úgy foglalkozni, ha nem egy anyanyelvet beszélnénk. A saját nyelvemen azt is könnyebben át tudom adni az embereknek, hogy miben hiszek, kicsoda Isten, mert fontos, hogy az, akinek az evangéliumról beszélek, megértse.

Magyarként is lehetsz boldog
Bár megtérése után gyakran hallotta, hogy a magyar keresztyének tartoznak azzal, hogy itthon maradjanak, nem ez győzte meg arról, hogy ne telepedjen le - mondjuk - Amerikában.
- Átutazóban, látogatóban nagyon szívesen vagyok külföldön, szeretem az új helyeket, tapasztalatokat, emberi találkozásokat. Régebben sok külföldivel tartottam a kapcsolatot, és nagy elragadtatással viszonyultam hozzájuk. Felnéztem rájuk, azt hittem, boldogabbak, mint mi. Mióta viszont nem vagyok közöttük olyan sokat, illetve mióta néhányan közelebb engedtek magukhoz, megláttam, hogy nagyon hasonlók, mint én; az életük is hasonlóan színes vagy épp gondterhelt. Rájöttem, hogy magyarként is ugyanannyi lehetőségünk van a boldog életre, mint másoknak. Egy magyar is lehet optimista, kalandvágyó és csinálhat rengeteg olyan dolgot, ami ugyanolyan vicces, jó és érdekes, mint az, amit a tengerentúlon vagy máshol megélnek.

Meg kell dolgozni érte
Nyugaton talán művészként is könnyebb, de nem lehetetlen itthon boldogulni - vélekedik Andelic Jonathan. Miután angliai önkéntes éve letelt, a fiatal zeneszerző-karvezető ének-zene szakos tanárként kapott állást. Mint mondja, a tanítás mellett itthon is van lehetősége alkotni, de ehhez meg kell keresni és ragadni a lehetőségeket.
- Az, hogy nehezebb, talán még inkább motivál arra, hogy jobb legyek. Ennek ellenére nem szeretném Magyarországra korlátozni a zenei karrierem. A Nyugatnak általában az élethez való szabadabb, nyitottabb hozzáállása kihat a művészetre, így a zenére is, míg itthon sokkal behatároltabb egy zenész mozgástere. A hazai befogadó közeg előnyben részesíti a megszokott dolgokat, Angliában vagy Belgiumban viszont mást tapasztaltam. Az is igaz persze, hogy az ottani hallgatóság sokkal felhőtlenebbül ki tud kapcsolni: legtöbbjüknek nem kell a mindennapi betevőért aggódnia.

Álomszerű hónapok
- Az, hogy hogy érzem magam egy országban, az emberi kapcsolatokon múlik - ezt már Benkő Karolin mondja, aki két évig élt Olaszországban. Miután hazajött, döbbent rá, hogy az őt Magyarországhoz kötő baráti kapcsolatai komoly változásoknak vannak kitéve: korosztályában házasságok köttettek, többen pedig külföldön telepedtek le.
- Törés volt ezt megélni, igaz, az olasz lét kicsit álomszerű is volt. Különleges kapcsolatokat kötöttem, nagy ajándék volt ez az időszak az életemben, ami ki tudja, mikor ismétlődik meg.
Noha a nyelviskola, ahol korábban dolgozott, valószínűleg újra alkalmazná, egyelőre mégsem tervezi a visszatérést, ugyanis az a munka nem biztosítana stabil jövedelmet. Mint mondja, egyébként is nehéz korrekt munkaszerződéshez jutni Olaszországban külföldi munkavállalóként.

Nem mindegy, mivel telik
Egyetemistaként lett volna lehetősége tanulmányi ösztöndíjjal külföldön tölteni több hónapot, de nem akart elszakadni akkori udvarlójától, aki ma már a férje; és gyülekezeti szolgálatát sem akarta megszakítani. Rokonságában többen elszármaztak, ezért nincsenek illúziói afelől sem, hogy mennyire könnyű egzisztenciát teremteni külföldön - számol be Pafkó Anita.
- Lehet, hogy szkeptikusnak vagy gyávának tűnünk ahhoz, hogy kimenjünk, mégis egyszerűen nem tudom elhinni, hogy olyan könnyű egy idegen országban csak úgy megteremteni a vágyott életkörülményeket. Sokan nem is a letelepedésben gondolkodnak, hanem három-öt évben, ami alatt meghúznák magukat valahol, és sokat güriznének, hogy majd gazdagon jöhessenek haza. Talán van, akinél működik, én viszont nem szívesen vállalnám ezt az utat. Nekem az is fontos, mivel töltjük azt az öt évet, nemcsak az, hogy mennyi pénzt sikerül összegyűjteni ez alatt az idő alatt.

A hagyma
- „Hagyma, te az én honomban termettél!" - kiáltott fel Kazinczy Ferenc, amikor külföldi börtönében megpillantotta az illatos zöldséget. Mindig ez a mondat ugrik be, amikor baráti körben felvetődik a kérdés: menni vagy maradni - mondja Pafkó Tamás. Nem rosszul értelmezett magyarságtudatról van szó - teszi hozzá rögtön.
- Magyar szakosként és lelkészként is az anyanyelvemmel, a beszédemmel keresem a kenyerem, sőt, ennél sokkal többről van szó: ezzel foglalkozom, ezt élvezem, ez az, ami mozgat. Ha kimennék egy másik országba, ott nem tudnám megértetni magam olyan mélységben, finomsággal, ahogy szeretném.

Miért pont itt?
A baptista lelkipásztor hozzáteszi, azt a kérdést, hogy hol könnyebb a megélhetés, megelőzi egy másik.
- Miért vagyok itt, miért pont itt vagyok, és ha már itt vagyok, mi a feladatom? Nyilván előfordulhat olyan helyzet - most éppen ilyenben van az országunk és az egész világ -, hogy sokaknak nehéz a megélhetés. Távolról sem akarom elítélni őket, de ha például hívő fiatalként bárki úgy érzi, ebben az országban lehetetlen élni, fontos feltennie magának a kérdést: miért van itt, és vajon van-e itt feladata. Ha ezt a feladatot elkéri Istentől, akkor a helyén lesz, és valószínűleg jól fogja érezni magát itthon.

Más szemmel néz rá
Utazni szeretett volna és a kalandvágy hajtotta elsősorban Rovó Petrát, aki elnyerte az egyik amerikai egyetemre szóló Fulbright ösztöndíjat. Már az indianai South Bendből írta kérdésünkre, hogy szakmailag is rengeteget fejlődött az elmúlt hónapok alatt. A fiatal doktorandusz állítja, mindenhol jól tudja magát érezni, és tervezi, hogy más ösztöndíjakat is megpályáz majd. De előtte hazatér Magyarországra, már csak azért is, mert az ösztöndíj két év itthoni kutatómunkára kötelezi.
- Mindenkit biztatok arra, hogy egy-két évre menjen ki külföldre, próbálja ki magát egy másik kultúrában, idegen nyelvi közegben. Az ember akkor tanulja meg igazán objektív szemmel látni Magyarországot, ha kívülről, egy másik rendszerből nézve szemléli - állítja.

Kényszer nélkül
A nyelvtudást fejleszteni, a helyi szokásokat megismerni és nemzetközi kapcsolatokra szert tenni - abban minden általunk megkérdezett fiatal egyetértett, hogy ezekért érdemes rövidebb-hosszabb időre külföldre látogatni. Volt, aki ennek ellenére megjegyezte, bár szeret idegen nyelveket elsajátítani és utazni, pusztán az utazás kedvéért már nem járná a nagyvilágot, csak ha konkrét célja lenne. Számára ez nem lenne más, mint a szakmai fejlődés egy inspiráló kulturális és szellemi közegben, azt azonban már nem gondolja, hogy külföldön ez magától értetődően megadatik.
Másvalaki arról beszélt, hálás dolog külföldön élni, mert a vendégeskedő magyarokra nem hatnak az idegen ország közéleti-politikai viharai, de azt is elmondta, ha hosszabb időt töltött volna külföldön, talán nem lelkesedett volna átmeneti otthonáért annyira, mint rövid ott tartózkodása idején. Volt, aki elárulta, visszatekintve úgy látja, menekülés lett volna, ha külföldön vállal munkát, noha fontolgatta, hogy megteszi, mivel itthon csak nehezen és rövid időintervallumokra oldódott meg a megélhetése. Volt, aki úgy fogalmazott, nem teszik vonzóvá a külföldi letelepedést azok, akik hazajőve évek múlva is úgy élnek, mintha egyik lábuk még mindig kint lenne. Abban is többen egyetértettek, hogy nem lehet kényszeríteni senkit sem arra, hogy maradjon, és érezze jól magát itthon, ugyanakkor többen hangsúlyozták, nem kötelező idomulni ahhoz a sztereotípiához sem, miszerint a magyar elkeseredett, búsongó nemzet. Szerintük bárki tehet ennek ellenkezőjéért a saját és mások életében egyaránt.

Jakus Ágnes

Videó: Dobó Márti, Jakus Ágnes, Pintér Barnabás

Kapcsolódó cikkünk:

Rajt vagy cél?
Búcsút intettek családjuknak, barátaiknak, az itthoni éghajlatnak és ízeknek, majd külföldre indultak szerencsét próbálni. Napjainkban olyan mértékű az elvándorlás, amilyenre becslések szerint utoljára száz évvel ezelőtt volt példa. Ugródeszka vagy végállomás a külföldi munka? Erről kérdeztünk néhány külföldön élő magyar fiatalt.
Rajt vagy cél?

A magyarok elvándorlásának okai és következményei, a nemzeti identitás, valamint a fiatalok jövője a témája annak a tudományos-közéleti találkozónak, melyet Balatonszárszón rendeznek idén augusztusban. A Mig(ene)ráció. Menjünk vagy maradjunk? elnevezésű találkozóról itt tudhat meg többet.