"Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket és azok is vagyunk."
1 Jn 3, 1.

Figyelem és szépség

Nemcsak figyel az emberekre, hanem szépnek is látja, akiket lencsevégre kap.
Füle Tamás szerint a fotózás bizalom kérdése. Bár vannak ellesett pillanatok, úgy véli, hogy jó kép csak akkor készülhet, ha az alanyokat nem feszélyezi a fotós jelenléte.
A Budai Református Gyülekezetben vasárnap nyílik Füle Tamás tárlata, ahol gondosan összeválogatott képeit állítják ki.

Jelenlét, kulturális sokkhatás

A válogatásban vannak ajándékpillanatok is – meséli a fotós –, de a legfontosabbnak mégis azt tartja, hogy a képek a jelenlétből és a jelenlétben születettek. A kiállítás koncepciója, hogy mennyire különbözőek vagyunk, mégis mindannyian egy család tagjai. Füle Tamás számára egy korábbi kenyai utazása alatt vált mindez hangsúlyossá, ahogyan fogalmazott: az ottani kulturális sokkhatás alatt. „Semmi közös nem volt bennünk az ott élő emberekkel az Istennel való kapcsolaton kívül, és az Istengyermekségen túl. Ez az egyetlen kapocs azonban elég volt ahhoz, hogy minden működjön.”

A jó család

A teremtettség a közös bennünk.
Isten gyermekeinek neveznek minket, így minden ember beletartozik a családba – mondja a fotós. A kiállításon különböző életkorú, bőrszínű, nemű, társadalmi helyzetű emberek képei kerülnek egymás mellé, és bizonyítják az összetartozás örömteliségét.
A szépség persze nem mindig a mosolyból fakad. Az Isten szeretetébe beágyazott életbe a küzdelmek, próbák is beletartoznak.

Elveszett pillanatok

A képek többsége utazások alkalmával készült, amikor „intenzív élményzuhatag” zúdul a kirándulókra és napok, hetek kellenek, hogy mindezt megemésszék. Különösen igaz ez a fényképezőre – meséli – mert van olyan élmény, amit az agy nem tud ott és akkor feldolgozni, de a fényképezőgép igen. A képek pedig visszaadhatnak és felerősíthetnek elveszettnek hitt pillanatokat nemcsak a fotósnak, hanem az utazótársaknak is.

Gondolatokat ébreszt

Füle Tamás úgy véli, hogy nagy baj lenne, ha elégedett lenne önmagával és a képeivel. Igazi örömöt akkor érez, ha képei gondolatokat indítanak el a szemlélőben. Arról beszél, hogy ma már számtalan kép készül és a szépség sem feltétlenül szempont, mert nem biztos, hogy az önmagában elég.
Akkor jó egy fénykép, ha beszél hozzám és megszólít.

Fekete Zsuzsa
Képek: Füle Tamás