"Az isteni jóság különbözik a miénktől, de nem alapvetően más: nem úgy különbözik tőle, mint a fehér a feketétől, hanem mint a tökéletes kör a gyerek első kísérletétől, hogy kereket rajzoljon."
C.S.Lewis
Jól olvasni egymást
A Gyökössy Intézet szolgálatának első húsz évét lezáró Emberexegézis konferencián készültek szöveges pillanatképeink. Balog Zoltán áhítata és Varga Gyöngyi gondolatai.
Mit kezdünk a másikkal?
Kijátszani egymás ellen az ember és ember közti kapcsolatot és az Isten-kapcsolatot még lelki embereknek sem okoz túl nagy nehézséget. Sokszor lelkivé nemesítjük az üzenet: te nem számítasz! (Mert első Krisztus, második pedig a gyülekezet, ugye.) De ugyanilyen könnyen eltolódhat a hangsúly az embert önmagában vizsgáló, Isten Szentlelkét nélkülöző tudományosság felé.
De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél!
Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét.”
(Galatákhoz írt levél 5. fejezet 25-26. versek, 6. fejezet 1-2. versek)
„Mit kezdünk keresztyén közösségben a másikkal?” – tette fel a kérdést Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke az Emberexegézis konferencia nyitó áhítatában. A Galata levél válogatott versei alapján a püspök rámutatott alapvető emberi késztetésünkre, mely a másik embert tetten érni és kiigazítani szeretné, így is bizonyítva lelki mivoltát.
Mást jelent az igei meghívás: gondot viselni önmagunkra, a nyájra – és a szolgatársra, ez az utóbbi évtizedek egyre erősödő pasztorálpszichológiai törekvése az egyházban, melynek alapja a Lélek felhatalmazása. „Bár kétezer éves hagyománya van a lelketlen lelkigondozásnak is – fogalmazott Balog Zoltán püspök – mégis a mi feladatunk egyházként, hogy Lélekben és a Lélek által végezzük a helyreállítást.”
A Lélek kérdése: hol vannak, akiknek lelki embereknek kellene lenniük?
A Gyökössy-név a mai napig képes integrálni mindazokat, akik nemcsak kapták a Lélekkel való helyreállítás képességét, hanem szakmai kvalitásaikkal magasabb szintre emelték azt.
A pasztorálpszichológia megközelítése szükségszerűen közösséget teremt Isten és ember, ember és ember között, amiben ott van az „együtt” ereje (lásd fent: „…ti, akik lelki emberek vagytok”). Nem pusztán azért, mert csapatban dolgozni összehasonlíthatatlanul több, mint magányos harcosokként küzdeni akár Istentől kapott célokért is. Főként azért, mert a Lélek felhatalmazása mellett az „együtt” horizontális testvériségének tudatosítása különbözteti meg az egyházi szolgálatot minden más lélekgyógyászattól.
Másokkal együtt állni Isten előtt
Varga Gyöngyi evangélikus lelkipásztor, tanszékvezető, egyetemi docens, kontextuális lelkigondozó Egy hazatalálás története címmel tartott előadást a konferencián Ruth könyvén keresztül a kontextuális szemléletről. Esélyt adva arra, hogy megértsük, mit jelent az „együtt” gyakorlati oldala és az Isten által „végzett” helyreállítás.
A kontextuális szemlélet ugyanis éppen azért hiánypótló, mert fő célja a fent említett integrálás, a kapcsolatok gyógyulása, az emberi életek közeledésének, kapcsolódásának segítése egyszersmind.
Hanneke Meulink-Korf-Aat van Rhijn: A harmadik – akivel nem számoltak, Exit, Kolozsvár, 2009. 53.
A kapcsolódás az Ószövetség legmélyebb üzenete. „Istennek erről a szűnni nem akaró kapcsolódási igényéről, ugyanakkor az istenkeresés mély, emberi vágyáról, a Találkozás átéléséről vallanak a szentírók” – ágyazott meg Varga Gyöngyi Ruth történetének, amely bár a szó szoros értelmében nem kapcsolódik a Gyökössy Intézethez, de lényegileg kötődik a helyreállításhoz, mert kontextuális, vagyis eredendően az összetartozásra fókuszáló.
„Az ember lényegében a kapcsolatai szövedéke. Vertikális és horizontális irányú viszonyulásaink határozzák meg azt, hogy kik is vagyunk valójában. Láthatatlan lojalitásunk, jelen idejű kötődéseink, kötelékeink és mindezek tudatosítása nyomán ott lehet kapcsolataink gyógyulásának lehetősége is” – foglalta össze a kontextuális szemlélet lényegét előadásában Varga Gyöngyi, aki a kapcsolati etikai szempontokon keresztül vizsgálta Ruth könyvét.
A reményvesztettség sorsközössége
A Biblia legpontosabb és minden romantikus felhangot nélkülöző hűségillusztrációinak egyike Ruth könyve. Varga Gyöngyi a „szembeforduló arcokon”, tehát az egymást valóban érzékelő emberi tekintetek találkozásán keresztül mutatta meg a helyreállítás lépéseit az egyensúly kialakulásán, a jövőn megerősítésén keresztül.
„Segítőtárs az a másik ember, akiért felelek, aki felel értem” – ragadta meg az előadó Ruth könyvének összefüggései közt a Teremtéskor megjelenő „ezer kenegdo”, vagyis segítőtárs kifejezést (2Móz 2,18). Bár okozhat fennakadást a gondolati párhuzam, mégis fontos, hogy a három reményvesztett asszony úgy tud egymásra nézni, hogy valóban kapcsolataik tükrében látják a másikat. Mindazokkal együtt, akik jelen lehetnének – de nincsenek.
A nevek az ószövetségi környezetben még beszédesebbek, Naomi (jelentése: kedvesség), Orpa (elfordít, hátra fordul) és Ruth (barátnő, női társ) – a három nő sorsa nem vérségi kapcsolatban fonódott össze, közös történetük a gyászban, a veszteségtapasztalat nyomán bomlik ki igazán.
Mindhármuk jogos igénye a biztonság, s az egymásrautaltság kezdetben hierarchikus viszonyában mindegyikük döntést hoz a jövőről.
Ruth lojalitásában válik szimmetrikussá az anyós-meny viszony. Varga Gyöngyi szerint a másikkal való közösségvállalás Ruth könyvének lényegi üzenete.
„Ha törekszünk elismerni a másikat azért, amit adni tudott; ha azt adjuk, hogy elfogadunk;
ha úgy adjuk, amit adunk, hogy a másik el tudja fogadni: mindez hozzásegít az egyensúly megtalálásához és ezzel együtt a kapcsolati bizalom megszilárdulásához” – mondta az előadó.
Döntések és választások
Döntött Orpa, döntött Ruth – és döntött Naomi is: átadta Ruthnak a saját státuszát a levirátus (sógorházasság) keretén belül. Így válik az anyós-meny sorsközössége az áldás terévé, erőforrássá egy tágabb közösség és jövendő nemzedékek számára is.
Két asszony, akik megnyíltak egymás szükségletei és érdekei előtt, áldássá lehetett egy tágabb közösség számára. A döntéseiken, választásaikon keresztül megnyilvánult Isten nemzedékeken átívelő, megígért jóindulata (2Móz 34,7) – ami ebben a történetben Ruth és Boáz gyermekében, Óbédban (jelentése: szolgál) testesült meg.
Hanneke Meulik – Korf: Többirányú elköteleződés. Böszörményi-Nagy Iván munkásságának mérlege. In: Embertárs 2018/1.,10-14.
Isten ígéreteinek beteljesüléséhez azonban a lojalitáson, a hazatérésen és a kölcsönösségen túl szükség volt még a megváltóra, a góélra (héber) is. Boáz („erő van benne”) nagylelkűsége és jóindulata a két nő hazatalálásának kulcsa. Boáz képes és akar biztonságot nyújtani másoknak. „Ez azt jelenti, hogy oda tud lépni lehetetlen, kilátástalan helyzetbe került emberek mellé, és megadja, megteszi a tőle telhető legtöbbet. A kapcsolati etika gondolatkörében ez annyit jelent, mint hogy valaki az igazságosságot és méltányosságot keresi és gyakorolja egy-egy konkrét szituációban” – mutatott rá Varga Gyöngyi a közösségvállalásban rejlő erőre.
„Egymásra utalt, törékeny emberi közösségben megnyílik a megváltás tere.”
A lelkigondozó is ilyen teret hivatott megnyitni, ahol a nem láthatók iránti lojalitás is megnyilvánul, összekapcsolódik a múlt, a jelen és a jövő reménysége.
A bajban lévővel „szemmagasságban”, egyenrangú, kölcsönösségen alapuló kapcsolatban maradva lehet kitárni a megváltás terét és kisegíteni a másikat a saját szempontjai közül.
A Gyökössy Endre Lelkigondozói és Szupervízori Intézet majd húsz éves történetének mementójaként Tóth János szerkesztésében megjelent az Emberexegézis, A lelkigondozás az egyház küldetése (Hernád Kiadó, Sárospatak, 2024.) kötetben megtalálható Varga Gyöngyi Egy hazatalálás története című előadásának teljes szövege.
Fotó: Hurta Hajnalka