"De mit mondhatnék? Azt sem tudjuk, mi történik a nap végén, akkor honnan tudnánk, mi lesz öt év múlva? Meg kell tanulnunk Istenre bízni a kérdéseinket, és egyszerre csak egy napot végiggondolni. Az ember hajlamos várakozásban élni, vár a megfelelő körülményekre, míg mindenre garanciát és választ nem kap. Aztán az élete végén ráébred, hogy mást sem csinált, csak egész életében a megfelelő pillanatot várta."
Két keréken, két lábon
Kerékpáron és futva tették meg a mintegy harminc kilométeres távot a sukorói református gyülekezet szervezte tizedik, jubileumi Velencei-tó-kerülés résztvevői. Idén a legelszántabbak sárkányhajóra szállva is megmérkőztek.
„Van élet a rehabon túl is, és református gyülekezetekben is lehet keresni a kapcsolódási pontot” – ez az üzenete a ráckeresztúri drogterápiás otthon lakói számára a tókerülésnek, akik idén is szép számmal részt vettek az egyházi szervezésű sporteseményen. Erről Czerják Mihály, az otthon munkatársa beszélt a közmédia Bizony, Isten! elnevezésű YouTube-csatornáján megjelent helyszíni riportban. A tókerülésről készült összefoglalóban Kardos Ábel sukorói lelkipásztor, püspöki titkár elmondta, az esemény sokakat összehozott idén is: a drogterápiás otthon mellett a budapesti teológiáról is érkeztek résztvevők, míg a gyülekezeti tagok ebéddel várták a sportolókat. A tókerülésen részt vett Veres Sándor dunamelléki főgondnok is, aki arról beszélt: a vasárnapi istentisztelet mellett a hátköznapi találkozások is fontosak, mert ilyenkor lehet igazán ápolni az emberi kapcsolatokat.