"Amikor valaki hozzám fordul, hogy panaszt tegyen valaki másról, meghallgatom. Majd a következőt mondom: "Beszélned kell az illetővel, akiről épp most panaszkodtál. Adok hét napot. Hét nap múlva én magam is felkeresem ezzel, hogy meggyőződjek arról, hogy beszéltél vele."
Bill Johnson
Ki fizeti meg az online nyár árát?
Május végén negyven szakmai szervezet összefogásával fogalmaztak meg a képernyőhasználattal kapcsolatos alapelveket. Az offline gyerekkor alapszükséglet.
Néhány évvel idősebbnek kiadva magát már egy tíz év körüli gyermek is regisztrálhat közösségi oldalon, akár online társkeresőn is a szülők tudta és beleegyezése nélkül. Dacára annak, hogy a szülők esetleg munkájuk miatt napi tíz órában is az online térbe szögezik vigyázó tekintetüket. Aki a megélhetésért küzd naponta, annak értelemszerűen nem lesz túl sok energiája monitorozni gyermeke online adok-kapok ügyleteit, miután meghirdette számára az alapelveket. (Melyeket magzata, ha szép egyenletesen kamaszodik, nagyon igyekszik majd észrevétlenül áthágni.)
Hasonló tapasztalatok mellett komolyabb kutatások is ösztönözték azt a görög indítványt, melyben az Európai Unió szabályozását zárkóztatnák fel az életben lévő ausztrál rendhez, miszerint tizenhat (!) éves kor alatt csak szülői felügyelettel használható a közösségi média. A görögök egyébként olyan kutatási eredményekből vontak le következtetéseket a maguk számára, miszerint a szülők többsége nincs tisztában a gyermeke digitális szokásaival, és a 11-15 éves korosztály pszichés problémáinak okai között előkelő helyen szerepel a túlzott képernyőhasználat. Meg ez a fura kettős élet, amit az eredményez.
Az online közösségi oldalak veszélyei mellett persze hosszú ideje jelen vannak egyéb képernyő elé rögzítő elfoglaltságok, melyek akár a tanulás álorcáját is fel tudják ölteni. Ha nyelvtanulásról van szó, a szülő kifejezetten örül a képernyőidőnek, boldog az értesítések láttán – csak abban nem lehet biztos, hogy ez a tevékenység egyébként tényleg valós tudást alapoz meg, ahogy abban sem, hogy a „nyelvet tanulok” fedőtörténet mennyi kevésbé építő TikTok-videót rejt valójában.
Mivel lelkiismeret nélküli iparággal állunk szemben, a jó döntések meghozásában fontos lehet a tények ismerete. Hazánkban is jelentősen nőtt a napi képernyőidő 8-12 éves korosztályban 5 és fél órára, 13 éves korban pedig már 8 órára.
A vészharangot egyébként jó néhány szakember minimum a 2010-es évek közepétől veri félre, az összefogáshoz mégis további tíz év kellett, és 2022 óta mérhető és jelentős a mentális romlás a magyar gyerekek állapotában.
Az okok persze nem egyszerűsíthetőek egyetlen tényezőre, hiszen a koronavírus-járvány következtében szükségszerűen megnőtt a gyerekek és fiatalok képernyőideje, mivel a tanulási tevékenység is 100%-ban eszközhöz kötődött. A lelkes óvó nénik ugyanúgy küldték a napi feladatot, mint a tanítók vagy a tanárok – kizárólag a digitális eszközökön keresztül valósult meg a csoportélmény is.

Jantek Gyöngyvér könyve a Pisztrángok szevasztok! című könyve történetekhez kapcsol elgondolkodtató feladatokat, könnyen átbeszélhető kérdéseket, amelyekkel az offline, online biztonságát egyaránt támogatja a fiatal olvasónak. Olyan nehéz témákon vezet keresztül, mint a határtartás, a valódi bátorság, a képernyő torzítása, az okoseszközök hatása a gyermeki agyra és hogy hogyan bánjunk a meztelenséggel.
Történetek határokról, cyberbullyingról, testképről, közösségi médiáról 7-12 éveseknek és szüleiknek: hogy a gyermeked magabiztos legyen az online világban.
Marshall McLuhan kommunikáció-teoretikus megállapításán elindulva, miszerint a médium maga az üzenet, könnyen juthatunk arra a következtetésre, hogy maga az eszköz sem akármilyen hatással van ránk, még ha nem is szálaztuk szét a képernyőidős tevékenységet a tanulás, a szórakozás és a közösségi média mentén. Nem kell neuorológus szakember véleménye annak belátásához, hogy gyermekeink, unokáink kialakulatlan idegrendszere komoly csorbát szenved akkor is, ha csak a mai magyar átlag mértéke szerint használhatnak kütyüket. (Még januárban robbantott egyet az általános közöny falán Élő Anita az Autizmustünetek a kütyüzéstől című cikkével, melyben egész kiskorra vetítve szedte össze az öt módszert, amely biztos út a következő nemzedék hazavágásához.)
Instant bálványgenerátor?
Ennek ellenére nyáron biztosan megnő a „villanypásztorok” szerepe – főként, ha egy családban a nyaralásra, táborokra szánt összeg csekély vagy éppenséggel hiányzik, és a kreativitás is erodálódott esetleg a napi küzdelmekben. Mégis érdemes feltenni magunknak a kérdést: milyen virtuális és valódi élmények érik a gyermekünket a tanév végeztével? Milyen valódi élmények hiányoznak a gyermekeink életéből? Milyen valós tapasztalatokkal szeretnénk gazdagítani az életüket?
Míg a legkisebbeknél autizmusra emlékeztető tüneteket eredményezhet a kütyühasználat, a nagyobbaknak szinte komplett egységcsomagban kínálják, amit Tim Keller 2009-ben megjelent könyvében modern bálványokként nevezett meg, mint például a siker, a „társadalmi rang”, a szerelmi kapcsolat, a társaktól kapott elismerés, a szépség, a szakértelem, a tudás, a biztonságos és kényelmes körülmények vagy éppen az erkölcsi tartás digitális illúziója. (Mit értek bálvány alatt? „Szeretik őket, bíznak bennük, engedelmeskednek nekik” – mondja Brian Rosner alapján Keller.)
Persze, senkit nem szeretnék arra biztatni, hogy essen neki a gyermekének és „le a bálványkultúrával” felkiáltással vonja be az összes digitális eszközt – csak mint általában: inkább vizsgáljuk meg magunkat. A telefont káromolni ugyanúgy bálványimádás, mint imádni – mondja Tony Reinke idén megjelent könyvében (12 mód, ahogy a telefon megváltoztatja az életünket, Evangéliumi Kiadó). Szóval a szülői felelősség ezen a területen is a saját szokások felülvizsgálatával kezdődik – mondjuk a már fent említett közösségimédia-használat tekintetében. Mit jelent számunkra? Mit közvetítünk a használatával a gyerekeink felé? A közösségi médiát nem gyerekeknek hozták létre, mégis ott vannak a felhasználók között.
A felelősség a szülőé, aki nem baj, ha vállalja, hogy a gyermeke vágyai helyett hosszútávú érdekeit tartja szem előtt, ami persze nem könnyű és rengeteg feszültséggel jár.
2024 szeptemberében irgalmatlan port kavart, hogy a magyar iskolákban korlátozták a mobiletelefon használatát. Rám éppen megnyugtatóan hatott, hiszen az volt a tapasztalatom, hogy az ajánlott képernyőidőt messze kilőtte az óvoda, az iskola, így mire hazakerült a gyerek, már az intézményben a tanulási, foglalkoztatási idő után megnézett nagyjából másfél egész estés rajzfilmet délután négyig.
Egy másik szülői tapasztalat: tizenkét éves kislány az osztálykiránduláson azért, hogy bebizonyítsa az osztálytársainak, hogy nem leszbikus, felnőtt férfiakkal szextingel. Ez nem a vadnyugat – ez egy budai általános iskola 2025-ben.
Szóval, az iskolás korosztályban már nem csak arról van szó, hogy nem fog megfelelően fejlődni a gyermek beszédkészsége vagy agresszív lesz, hanem a szocializációs készségei is rossz irányt vehetnek amellett, hogy könnyebben lesz visszaélés áldozata. (A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság figyelmeztetése alapján a 7-8 éves korosztályhoz tartozók is egyre nagyobb számban lesznek visszaélés áldozatai, különösen az online küldött fotók kapcsán – olvasható Szigeti Hajni tollából a Nők Lapja hasábjain.)
„Meredek hegyek helyett megmászható dombok”
A kodályi gondolat egyik megnyilvánulási lehetősége a hétköznapokban a tiltás helyett a megértés. Ez nem lesz könnyű. Nagyszülőknek külön könyvet írt Gary Chapman, hogy áthidalja a szakadékot az unokák digitális bennszülött nemzedéke felé, a könyv a tiltás helyetti kezdő lépéseket mutatja meg a kapcsolat építésére a szörnyülködés és a „bezzeg az én időmben” helyett. Ez azért is hasznos, mert a nyári szünet jolly jokere a legtöbb családban mégiscsak a nagyszülő.
Szél Dávid pszichológus a kamaszok neveléséről íródott könyvében összeszedi, hogy hogyan nem érdemes szülőként reagálni arra, amit a kamasz az online térben művel: csetel, megoszt, hallgat, amilyen youtubereket néz, amilyen influenszereket követ, tiktokozik – ezek alapján majdnem biztos vagyok abban, hogy bármelyik szülő egyedül is megtalálja azokat a mondatokat, amelyekkel kapcsolatrombolóan reagál a kamasza által fogyasztott tartalomra. Nekem legalábbis sikerült.
Reagálni, érdeklődni, kapcsolódni viszont sosem késő – és mindenképp érdemes.
Tóth Nikoletta két éve megjelent cikke, melyben beszámol annak a tanulságairól, amikor létrehozott egy 13 éves álprofilt, meggyőzött arról, hogy negyedóra a TikTokon elég arra, hogy az algoritmus szétbombázza egy kamaszgyerek képlékeny világát.
De nem démonizálni szeretném sem az alkalmazást, sem a digitális kor velejáróit, inkább újra felfedezni és megragadni az offline világ szalmaszálait. Lehet, hogy utolsóknak tűnnek, de elérhető célokkal, test- és természettapasztalattal, mozgással, felelősségvállalással – akár kicsiben is érdemes elindulni újra az offline értékek felé.
Új képesség megszerzése bármelyik életkorban vonzó lehet, a fára mászástól a tűzgyújtásig, ahogy a felelősségvállalás is valamiért vagy valakiért. De felelősséget adni is tudni kell, nem csak számonkérni.
Ebben is fontos szerepe lehet a gyülekezeti közösségben megélt evangéliumnak: ahol tudnak egymásról, ott a fiatalokat is lehet felelősségvállalásra ösztönözni, kaphatnak rájuk szabott feladatot.
Teret nyerhet a gyülekezeti táborokban számtalan olyan tevékenység és kapcsolódás, ahol megélhetik az offline világ valós lehetőségeiben istenképűségük helyreállását.
Szülőként kívánom magunknak, hogy rátaláljunk a kegyelemben bízó nevelés és a személyes felelősség éltető egyensúlyára.
A Bethesda Gyermekkórház irányításával 40 országos szakmai szervezet fogott össze azzal a céllal, hogy megfogalmazzák a gyermekek képernyőhasználatával kapcsolatos alapelveket.
A szakmai fórumon megszületett tíz pont:
1. 10 éves kor alatt (az alsó tagozat végéig) semmiképpen, 14 éves kor alatt (a felső tagozat végéig) lehetőleg ne legyen a gyermeknek saját okoseszköze (okostelefon, laptop, okosóra stb.).
2. 3 évesnél fiatalabb gyermekek egyáltalán ne töltsenek időt képernyő előtt, kivéve távol lévő családtagokkal való kapcsolattartás céljából.
3. 14 éves kor alatt gyerekek ne regisztráljanak közösségi oldalakra.
4. A gyerekek kikapcsolódást szolgáló napi átlagos képernyőideje ne haladja meg óvodáskorban a 30 percet, alsó tagozatos korban a 60 percet, felső tagozatos korban és később a 90 percet. A telefonhasználatot ugyanannyi időtartamú mozgásos tevékenység kövesse. Képernyőmentes napok bevezetése javasolt.
5. A lefekvés előtti utolsó órában minden képernyő használata kerülendő.
6. A képernyőidő rovására minden gyermek és fiatal mozogjon legalább napi 60 percet.
7. Törekedni kell a tudatos képernyőhasználatra, a megszokásból végzett, céltalan tartalomfogyasztás kerülendő.
8. A túlzott vagy problémás képernyőhasználat a mentális egészséget veszélyeztető kockázatokkal jár, ezért kerülendő.
9. Egyetlen gyermeknek se legyen következetes szülői felügyelet nélküli okoseszköze.
10. A családokat (szülőket, nagyszülőket, gyermekeket) szükséges felvértezni a megfelelő tudással és készségekkel annak érdekében, hogy a digitális világgal való kapcsolatuk egészséges legyen. Szülők esetében ezt a tevékenységet már a várandósság ideje alatt meg kell kezdeni.
A digitális világ nyújtotta előnyöket senki sem kérdőjelezi meg, de fontos az egyensúly megtalálása. Célunk, hogy a gyerekek visszataláljanak a játék, a mozgás, a kreativitás és a közösségi élmények örömeihez. Ebben jelenthet segítséget a Bethesda Képernyőcsökkentő Programja, ami szuper ötleteket kínál az offline gyermekkorhoz.
Felhasznált irodalom:
Chapman, Gary, Képernyőfüggő unokák, Harmat Kiadó, 2025.
Élő Anita, Autizmustünetek a kütyüzéstől, https://www.valaszonline.hu/2025/01/21/gyerekneveles-kutyuzes-okos-eszkozok-pszichologia-nagykep/
Keller, Tim, Bálványaink, Harmat Kiadó, 2018.
Reinke, Tony, 12 mód, ahogy a telefon megváltoztatja az életünket, Evangéliumi Kiadó, 2025.
Szél Dávid, Tabuk és dilemmák a kamaszok nevelésében, HVG Könyvek, 2023.
Taylor, Jim, A digitális nemzedék nevelése, Móra Kiadó, 2016.
Uzsalyné Pécsi Rita, Fejleszt vagy rombol?, Kulcs a Muzsikához Kiadó, 2020.
Mesekönyv az online, offline védelemért:
Jantek Gyöngyvér, Pisztrángok, szevasztok!, Történetek az offline és online biztonságért, Wonderland Alapítvány, 2025.
Ajánljuk a Harmat Kiadó beszélgetésindító Apakulcs kártyacsomagját - édesanyáknak is akár.
A Bibliás Könyvesbolt Budapesten a Ráday utca 28. szám alatt várja az olvasókat könyvek széles választékával.
Képek: pexels.com