Kiszolgáltatva a bezártságban

A családon belüli erőszak ellen nem elég jogi és szakmai lépéseket tenni, szükség lenne a társadalom erkölcsi szintjének fejlesztésére is.

A statisztikai adatok egyértelműen azt mutatják, hogy megnőtt a családon belüli erőszakcselekmények száma a COVID–19 pandémia alatt. „Ez a nagyon sajnálatos tény is alátámasztja a kriminológiában ismert jelenséget: a természeti katasztrófák, járványok során minden alkalommal nőni szokott ez az esetszám. Az ebola-járvány idejéről is vannak adataink erről, akkor nőtt az emberkereskedelem és a szexuális kizsákmányolások száma is” – magyarázta a jelenséget Domokos Andrea, a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara Bűnügyi Tudományok Intézetének egyetemi tanára A pandémia hatása a családon belüli erőszakra című előadásában.

A szakember több forrással is alátámasztotta mindezt, például azzal, hogy a járvány alatt néhány segélyvonal hívásának száma az ötszörösére nőtt. A WHO megállapította, hogy a szorongás, a depresszió, a súlyosbodó alkoholfogyasztás is gyakoribbá vált a családon belüli erőszak mellett. Ezért azt javasolták az egészségügyi intézményeknek, hogy tegyék elérhetővé a helyi szolgáltatásokat, az azonnali segítségkérési lehetőségeket és elérhető menhelyek információit. A WHO szerint az egészségügyi intézmények dolgozói körében is tudatosítani kell az esetszámok növekedését, és velük közösen kellene megtalálni az utat és módot az érdemi segítségadásra.



Nem csak a tudomány számára ismert
Mindenekelőtt tisztáznunk kell, hogy mit értünk pontosan a családon belüli erőszakon. „A családon vagy kapcsolaton belüli erőszak, a partnerbántalmazás mind ugyanazt a jelenséget írják körül: amikor egy családban nem egyenlőek a viszonyok, hanem az egyik személy mást vagy másokat a családban testi, lelki, szexuális vagy egyéb jellegű függésben tart, visszaélve helyzetével, folyamat-jelleggel bántalmazva a másikat” – fejtette ki az előadó. „Nők és férfiak is lehetnek elkövetők, ezt fontos kiemelnem, de a statisztikák alapján gyakrabban férfiak az elkövetők. Sajnos több nemzetközi dokumentum hiányossága, hogy a férfi áldozatokkal nem foglalkozik, ami megnehezíti az objektív kép meglátását.”

Mindezt persze a jog nyelvén is meg kell tudni fogalmazni. Az Európa Tanács miniszteri bizottsága R 2020 5. ajánlásának melléklete többek között meghatározza a családi erőszakot is. Nálunk a 2012. évi C. törvény foglalkozik ezzel. „A miniszteri indoklás szövegéből levonhatjuk azt a következtetést, hogy immár nemcsak a tudomány számára ismert jelenségről van szó, hanem mindez az előterjesztő és a törvényalkotó számára is elfogadott tény.” A törvény kiemeli a zaklatás folyamat-jellegét, illetve azt, hogy a lelki terror után következik a tárgyak, háziállatok, majd a személyek elleni erőszak. „Tipikus folyamatról van szó, amikor is a lelki abúzus megelőzi a későbbi fizikai, gazdasági, szexuális bántalmazást.”

A 30/2015. (VII.7.) országgyűlési határozat a kapcsolati erőszakot olyan bűncselekménynek tekinti, amely komolyan fenyegetést jelent a házasságra, a családra és a gyermekekre nézve. Megállapítja, hogy a gyerekek akkor is áldozatok, ha nem közvetlenül feléjük irányul, hanem kizárólag szemtanúi a kapcsolati erőszak valamilyen formájának, legyen az akár a lelki-verbális agresszió. „A határozat rögzíti, hogy ezen bűncselekmény áldozatává férfi is válhat. Ez segíti a jelenség objektívebb megközelítését, emellett bizonyos esetekben a bűncselekményekre való megfelelő reagálást is eredményezheti.”

Az Országos Gyermekegészségügyi Intézet módszertani levelet is írt a témában, amelyben a jelenséget ekképpen írják körül: „...ha valaki a hozzátartozója biztonságát, testi-lelki épségét veszélyezteti vagy károsítja, önrendelkezésében vagy szexuális önrendelkezésében korlátozza, testi erőszakot követ el vagy annak elkövetésével fenyeget, illetve e személy tulajdontárgyait szándékosan tönkreteszi, s ezzel elviselhetetlenné teszi az áldozat számára az együttélést.”

Erre épít az EMMI 2020-as szakmai irányelve is (EMMI szakmai irányelv 2. 2020. EüK. 14.sz). Ebben megjelenik, hogy a partnerét bántalmazó szülő 50-70%-ban gyermekét is bántalmazza, illetve a gyermek tanújává válik a bántalmazásnak. „Az irányelv a gyermekbántalmazást kiváltó események között egy újabb esetet is feltüntet: a koronavírus-pandémiát mint társadalmi krízist. Tehát rögtön reagáltak az új helyzetre.”

A témának már gazdag nemzetközi szakirodalma van. „Jean Giles-Sims például Lenore E. Walker nyomán az erőszak ciklusa (cycle of violence) jelenségét emeli ki: a családon belüli erőszak ciklikus jellegű, hosszú folyamat, amelynek periódusa váltakoznak. Ezt tudatosítani kell a rendőrségben is, hogy tudják kezelni. A ciklikus jelleg miatt alakulhat ki a bántalmazott nő szindróma, amely súlyos egészségi problémákhoz vezethet, mint például alvászavarhoz, evési zavarhoz, fáradtsághoz, magas vérnyomáshoz, szívpanaszokhoz. Az erőszak pszichoszomatikus tüneteit egy harvardi kutatás is bemutatta.”



A pandémiás helyzet tanulságai és teendői
A koronavírus-járvány második hullámában készült kutatások egyike (A. Sharma és S. B. Borah) megállapította, hogy a bántalmazottak akkor mernek a hatóságok felé jelezni, ha a hozzátartozó elhagyta az otthont, ez a karantén alatt azonban nem lehetséges. „A szomszédokat kell ösztönözni arra, hogy ilyen esetben jelentsék a rendőrségnek a hozzátartozói erőszakot. Hasonlóképpen támogatni kell az önsegítő csoportok, online közösségek segítségnyújtását. Javasolt továbbá az online monitorozás, ahol lehetőség van arra, hogy az áldozatok akár éjjel, akár nappal segítséget kérjenek bántalmazás esetén” – sorolta a javaslatokat Domokos Andrea.

A járványhelyzet azonban nemcsak súlyosbító tényező lehet, hanem új lehetőségeket is megnyithat az áldozatok számára. Ehhez azonban fel kell készíteni az egészségügyi rendszert a jelenség kezelésére. „Az orvos, ápolónő nemcsak a vírusfertőzés tüneteit fedezheti fel, hanem a lakásába a bántalmazójával együtt bezárt áldozat vagy áldozatok kiszolgáltatottságát is. Emiatt szükség lenne egy olyan egységes rendszer kiépítése, amelynek segítségével a szociális és egészségügyi szférában dolgozók azonnal leadhatják jelzéseiket a társszervezeteknek és a hatóságoknak. Leginkább ezzel lehetne megelőzni a súlyos károkat és az esetleges haláleseteket.”

A korábban már említett Jean Giles-Sims a mostani pandémiás helyzetből is levonta az aktuális tanulságokat, és konkrét javaslatokat is megfogalmazott:

  1. A legfontosabb nevesíteni és megvédeni az áldozatokat.
  2. Kérdőívet kell kidolgozni az áldozatok azonosításához.
  3. Időt, türelmet és kitartást igényel az áldozatok kikérdezése. Biztonságos helyen, együttérző kérdezőbiztosnak kell foglalkozni velük.
  4. Az egészségügyben dolgozókat is meg kell tanítani az erőszak áldozataival való foglalkozásra.
  5. Valamennyi, az egészségügyben dolgozó szakembernek tovább kell képeznie magát a családon belüli erőszak, a partnerbántalmazás témakörében. Tudniuk kell segíteni abban, hogy a családok életében változás álljon be, illetve az érintettek segítségre leljenek.
  6. További kutatásokra van szükség, például az áldozatok lelki állapotára vonatkozóan. Eddig főleg az elkövető személyével foglalkoztak a kutatások, nem pedig azzal, hogy az áldozatra milyen hatással van a partnerbántalmazás, vagy hogy milyen szerepet játszik az áldozat a családon belüli erőszak kialakulásában.
  7. A másodlagos viktimizáció megelőzésére is figyelmet kell fordítani, azaz el kell kerülni azt, hogy az áldozat a meghallgatása, a traumák felidézése során újabb lelki sérüléseket szerezzen. El kell érni az áldozat önbizalmának, önértékelésének növelését.

„Ezek az áldozatok sokkal nyomorultabbak, mint bármelyik másik bűncselekmény áldozatai, mert azoktól szenvedik el mindezt, akiket szeretnek” – emlékeztetett az előadó, aki úgy véli, ahhoz, hogy tényszerű képpel rendelkezzünk a helyzet súlyosságáról, az összes adatot össze kell gyűjtenünk. Ez is segíthetne abban, hogy a társadalom minél szélesebb körében tudatosítsuk az intézményi és rendszerszintű intézkedések sürgősségét.



A jog nem elég
A szakember szerint mindez soktényezős problémakör. Egyrészt a jogalkotók ismerik a háttérben álló jelenségeket, törvényi válaszok is születtek. „Vannak már nemzetközi dokumentumok, vannak Magyarországnak nemzetközi, EU-s kötelezettségei, létezik már a nemzetközi, európai normákat követő hazai jogi szabályozás. Igyekeztek külföldön és Magyarországon is többletintézkedéseket tenni a megoldás érdekében. 2021-es kutatások alapján az államok, nemzetközi szervezetek, egyházak, civil szervezetek közül sokan felismerték a téma fontosságát és az áldozatok kiszolgáltatott helyzetét.”

Másrészt mindezek ellenére az áldozatok valódi kiszolgáltatottsága jelentős mértékben nem csökkent. „A hatékonyabb fellépés érdekében foglalkoznunk kell a jogalkalmazás anomáliáival és a magyar társadalom erkölcsi szintjének fejlettségével is. A COVID–19 járvány alatt ismét nyilvánvalóvá vált, hogy nem az aktuálisan alkalmazott elsősegélyszerű megoldásokra lenne szükség, hanem rendszerszintű változásokra és jól képzett szakemberek hálózatára, akik valódi segítséget nyújthatnak. Mindehhez nélkülözhetetlen a társadalom támogatása, ezért lenne fontos a társadalom erkölcsi szintjének fejlesztése.”


Domokos Andrea előadása „A családon belüli erőszak aktuális kérdései” című online konferencián hangzott el.

Képek: Getty Images, pexels.com, pixabay.com