"Isten nem győzelmes életet ad nekünk, hanem életet ad, és közben győzünk. Ha győzni akarunk, meg kell látnunk, hogy Isten tölt be minket, mert azonnal élet támad bennünk."
Oswald Chambers
Kit keresel?
Őszi séta a temetőben
Szeretek sétálni az őszi temetőben. Sok mindennel találkozom az utak során.
Találkozom emlékekkel, sír-emlékekkel; szembesülök a múlttal, régen élt emberekkel, rokonokkal, szeretteimmel.
Találkozom az elmúlással, az enyészettel, átjár a mulandóság, a véglegesség érzése.
Találkozom néha egy-egy ismerőssel, távoli rokonnal, szóba elegyedünk.
Találkozom hasonló érzésű emberekkel, egy-egy kedves arccal, keresőkkel.
Találkozom jó és rossz emlékekkel: csendesen meghaló szeretteim békés arcával, és a tragikus, szomorú, ma is felkavaró véggel.
Kit keresel? – tette fel a kérdést egykor Jézus a sírkertben. (János evangéliuma 20. rész, 15. vers)
És ők is halottat kerestek, hogy megkenjék a testét.
Sírt, előregyártott – sziklába vájt – nyughelyet.
Szomorú emlékeket, fájdalmas közelmúltat, az elmúlást, veszteséget, véglegesség-érzést hordoztak.
És a Feltámadottal találkoztak a temetőben.
Kit keresel?
Kivel találkozol séta közben?
Kép és szöveg: Bölcsföldi András