"Az isteni jóság különbözik a miénktől, de nem alapvetően más: nem úgy különbözik tőle, mint a fehér a feketétől, hanem mint a tökéletes kör a gyerek első kísérletétől, hogy kereket rajzoljon."
C.S.Lewis
Könyvbemutató a Rádayban június 5-én 11 órakor
A Koinonia Kiadó Kósa László professzor új kötetét mutatja be
Június 5-én, pénteken 11:00 órától a Ráday Kollégium dísztermében a Koinonia Kiadó bemutatja Kósa László Tartozni valahová. Cikkek, előadások a protestantizmusról és a református azonosságtudatról című könyvét. Meghívottak:
Kósa László
Szabó István
Kovács I. Gábor
Kósa László 1942-ben született Cegléden. Történész, néprajzkutató, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Művelődéstörténeti Tanszékének professzora. Tudományterületei: életmód- és mentalitás, természettörténet, egyháztörténet, a kultúra táji tagoltsága, társadalomnéprajz. Negyven önállóan vagy társszerzővel írt, illetőleg szerkesztett könyv és mintegy kétszázötven tudományos közlemény szerzője.
Mind több viszonylagosságot mutató világunkban lassan különleges állapotnak tűnhet föl az emberi lét egyik meghatározója, a valahová tartozás. Az érintetteken, rajtunk múlik, ragaszkodunk-e értékekhez, ismerjük-e, mi az, ami igazán a miénk és továbbadjuk-e azokat. Mi keresztyének/keresztények mindenekelőtt és mindnyájan Jézus Krisztushoz tartozunk. A keresztyénség nagy családjában a hitbeli mellett számos további, történelmileg és kulturálisan is meghatározott kötődéssel találkozunk. Ezek között van a protestantizmussal, illetőleg azon belül a reformátussággal azonosulás is.
A téves történelmi helyzetérzékelés miatt, s mert általában könnyen elhisszük, aminek a teljesülését szeretnénk, 1990 körül sokan vártuk, hogy a változások nyomán a beköszöntő polgári szabadsággal Magyarország és a magyarság sokféle gondjának nagyobb része belátható időn belül megoldódik, vagy legalább enyhül. Az idő múlik, tájékozódni egyre nehezebb, gyakran azt sem tudjuk, mi történik velünk. S ez nemcsak a politika és a társadalom általános kérdéseire igaz; nem képeznek kivételt ez alól az egyházak, a protestantizmus és a reformátusság sem. Nem érzékelik hol a helyük a változó világban és hivatásukat hogyan tudnák benne a legjobban betölteni. Írásaim az önazonosságnak nem a hittani, hanem a történelmi-műveltségi elemeivel foglalkoznak. Azokkal szeretnék együtt gondolkodni, akik az említett hiányok pótlására törekszenek, vagy erősebben akarnak kötődni a magyar kultúra egyik meghatározó részéhez, vagy most kezdenek érdeklődni iránta.