„Az alkotás főleg kérdezés és keresés. Találok válaszokat, de nem is az alkotásban, hanem inkább a kegyelemben. És az is lehet, hogy nem megoldás ez, hanem reménység, hogy átadhatok valamit az isteni gondolatvilágból. A művészet értelme az emlékeztetés."
Somodi Ildikó
„Krisztust magasztalják énértem”
Elkísérték utolsó útjára dr. Nagy Sándort. Egyházkerületünk korábbi főgondnokát az Óbudai temetőben helyezték végső nyugalomra.
„Alkotó ember volt” – jellemezte dr. Nagy Sándort búcsúztatójában Veres Sándor dunamelléki főgondnok, aki közvetlenül a rendszerváltás után ismerte meg szolgatársát.
Felidézte, hogy szívügye volt a fiatalok oktatása és nevelése: kiemelten támogatta az akkoriban újrainduló egyházi iskolákat, és szorgalmazta a presbiterek képzését is, hogy a Szentírásról, a hitvallásról és a gyülekezeti életről biztos ismeretre tehessenek szert. A Református Közéleti és Kulturális Alapítvány korábbi kuratóriumi elnökeként maga is gyakorolta a közegyházon keresztüli közéleti szerepvállalást. Sürgette a Trianon után szétszakított egyháztestek egyesítését, ebben is a békesség szolgálatát végezte, ugyanakkor szenvedélye volt a teremtésvédelem.
Nagy Sándor a konfirmációja előtt jutott Krisztus-hitre. Feleségével – az ő tavaly bekövetkezett haláláig – 63 évet töltöttek házastársi szövetségben. A Törökőri Református Gyülekezetnek 1970-től presbitere, 1984-től öt cikluson át gondnoka is volt. 1994 és 2002 között a Budapest-Északi Református Egyházmegye gondnokaként is végzett szolgálatot. A Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnokaként 2003 és 2009 között a Zsinat világi elnöki tisztségét is betöltötte. Mérnöki, rendszerező képessége nagy hasznára volt gyülekezeteinknek – sorolta Veres Sándor.
„Minden napra úgy tekintett, hogy az azért adatott, hogy Isten dicsőségét és embertársai üdvösségét szolgálhassa” – vallotta dr. Nagy Sándorról szeretett gyülekezetének lelkipásztora.
A Filippiekhez írt levél első fejezetének 20. verse alapján mondott igehirdetésében Balássy András Krisztus nevét emelte fel, erre Nagy Sándor életéből három példát hozva. Felidézte, amikor fiatalon elindult a szomszéd faluba, hogy hirdesse Isten Igéjét, ám ott rendőrök fogadták. „Mégsem kudarc volt ez. Égett az Úr szolgálatáért, kereste rá a lehetőséget.”
Másodszor arról beszélt, hogy Nagy Sándor számára legfontosabb tisztsége zenei szolgálata volt – az, hogy gyülekezetében orgonista kántor lehetett 1969-től szinte haláláig. Végül pedig családi életéről szólt a lelkipásztora, kiemelve, hogy feleségével bátran beszéltek a kihívásokról is, mégis hűségesek voltak egymáshoz. Édesapaként pedig akármennyire is kimerítő volt hivatása, mindennap szánt egy órát arra, hogy minőségi időt töltsön gyermekeivel.
Imádságban adott hálát Nagy Sándor életéért és szolgálatáért Balog Zoltán dunamelléki püspök is. Mint mondta, Nagy Sándor kapcsolataiban és elvégzett munkáiban minden szál Jézus Krisztus ügyében futott össze, és abból is indult ki.
Nagy Sándor saját szolgálatára nem a pozíció felől nézett, épp fordítva: a szolgálat lehetőségét kereste minden tevékenységében, és akkor is szolgált, amikor letette tisztségeit. A püspök hálát adott Nagy Sándor hitéért, majd kéréssel zárta imádságát: legyenek utódai Krisztus követésében is.
A 23. zsoltár eléneklését és az áldásmondást követően Nagy Sándort utolsó földi útján elkísérték népes családja, barátai, munkatársai és tisztelői. A Budapest-Északi Református Egyházmegye is búcsúzott tőle, a Magyarországi Református Egyház és a Dunamelléki Református Egyházkerület pedig saját halottjának tekinti.
Képek: Füle Tamás
