"Isten nem győzelmes életet ad nekünk, hanem életet ad, és közben győzünk. Ha győzni akarunk, meg kell látnunk, hogy Isten tölt be minket, mert azonnal élet támad bennünk."
Oswald Chambers
Legyünk Isten kortársai!
Felrázó gondolatokkal készítette a hallgatóságot az Élő Ige évére Visky András a Ráday-napokon tartott előadásában.
Az Élő Ige éve lesz 2024 egyházunkban – jelentette be Balog Zoltán dunamelléki püspök, a Zsinat lelkészi elnöke a Ráday-napok tudományos napján. Visky András író, dramaturg, egyetemi tanár a Ráday Ház dísztermében ehhez kapcsolódva arról beszélt, hogyan lesz élővé a Könyvek Könyve.
Éppen egy éve jelent meg az író Kitelepítés című regénye, amely bár húsz éven át íródott, alig néhány hónap alatt érte el az ötödik kiadását. A regény folyamatos dialógust folytat a Szentírással, a mai ember történeteként mondva el Isten történetét.
Ez az oka, hogy a végletekig megosztott magyar közbeszédben Visky Andrásnak megadatott az ajándék, hogy bárhol, bármilyen környezetben jelent meg az elmúlt egy év folyamán, beszélgetéseinek fő témája mindig a Szentírás volt.
Előadásában legalább három kulcsot adott ahhoz, hogy mitől válhat élővé az Ige.
A művész jelen van
Fontos, hogy az ige úgy hangozzon, mintha itt és most történne. A jelenidejűséget a színházi ember a színház eszköztárával érzékeltette.
2010-ben rázta fel New Yorkot a szerb származású konceptuális művész, Marina Abramović performansza. A művésznő a Modern Művészetek Múzeumában (MoMA) három hónapon keresztül napi nyolc órán át ült egy székben a térből egyszerű ragasztószalaggal lehatárolt területen, míg a vele szemben elhelyezett üres székbe bárki beleülhetett tetszőleges időre a nyitvatartáson belül. Ez a szavak nélkül történő esemény, ami A művész jelen van címet viselte, úgy megrázta a New York-i közvéleményt, hogy rövidesen sosem látott embertömeg mozdult meg, hogy láthassa. Visky András megelevenítette előttünk, milyen megrázó erejű volt, hogy
abban a folyton nyüzsgő metropoliszban valaki megteremtette annak a lehetőségét, hogy két ember hosszan egymás szemébe nézzen azok közösségében, akik ugyanerre a lehetőségre vártak.
Ő maga figyelmesen beszélgetett a helyszín biztonsági őreivel, akik kezdetektől részesei voltak a történteknek, és nem tudtak hallgatni arról, amit láttak és tapasztaltak. A performansz hatásának ez a megtapasztalása az írót a tanítványság lényegéhez vitte közelebb.
Visky András nem az az író, akit rajta lehetne kapni, hogy olyan közhelyekhez, mint a jelenlét hiánya, járt utakon közelít. „A színházban hosszú évezredeken át a jelenlét Istenre utalt, nem az emberre. A színház génjeiben benne van, hogy létrehozza a hétköznapokban hiányzót, részeltet bennünket a legfőbb létező jelenlétében” – mondta az előadó.
A szerb performanszművész jelenléte annakidején szélsőséges reakciót váltott ki az emberekből, volt, akikből Marina szemébe nézve kitört a zokogás, voltak, akik röpcédulákkal szórták tele a múzeumot, hirdetve, hogy Marina Abramović maga az ördög.
Ha valóságos dolgok történnek, mindig zavar támad – mondta az író. A megelevenítő Szentlélek sem klubtagunkként jön közénk.
Az Ige nem úgy lesz élővé, hogy az egyház a Szentlélek munkáját saját hatáskörében próbálja tartani.
Gondolatverseny helyett megelevenedő szöveg
Saját bevallása szerint Visky András rögtön hazamegy a templomból, ha az Ige felolvasása után azt hallja a lelkésztől, hogy az néhány gondolatot szeretne fűzni az addig elhangzottakhoz.
Ha az egyház nem vállalja bátran Isten üzenetének közvetítését, eltér eredeti céljától és a gondolatok versenyébe kerülve nagyon rosszul jár. Mindig lesznek jobb gondolatok azoknál, amelyeket egy lelkész megoszthat – Isten üzeneténél azonban sosincs aktuálisabb.
Ha ennél kevesebbet vállal az egyház, akkor szavakat mond szavakról, ez pedig Visky András szerint azért tilos, mert értékteleníti a nyelvet és a jelenidejűséget is. Ezért történik meg ma is, hogy feltör a kérdés, amit egyes próféták feltettek: ha Isten ott volt a múltban, miért nem érzékeljük itt, a jelenben?
A Biblia szövegét az író nem szavak értelmes összerendeződéseként látja, hanem égő csipkebokorként, melynek paradoxonát a belőle megszólaló Hang oldja fel, ami nem az emberé. De fontos a mi hangunk abban a pillanatban, amikor hajlandóak vagyunk magunknak hangosan olvasni a Szentírást, ami így – ha igaza van Kierkegaardnak – mélyebben és igazán a sajátunk lesz.
Isten kortársai
Isten jelenlétéből és a szöveg megelevenedéséből igeolvasó és igehallgató számára egyaránt következik: a Szent szöveg elkerget maga mellől. Menjetek és ti is akképpen cselekedjetek (Lk.6,31). Ez az élő Ige harmadik kulcsa.
Visky András szerint
elképesztő éhség van a világban a történő szó iránt. De nem magvas gondolatokra vár a világ, nem visz előre a Biblia fetisizálása. Egyedül az Ige megcselekvése, ami valóban élettel töltheti meg azt.
„Talán ez is a titka, hogy elesett állapotaimban közel maradtam az Igéhez, hogy akik körülvettek, megcselekedték a szöveget.” A hétköznapokban megnyilvánuló keresztyénség nem a szavakról, hanem az emberi tettekről szól, amelyek egyszerűen kizárják a magányos hívő életmódot. Egyedül nem lehet szeretni és nem lehet az Igét megcselekedni sem – így a valódi bibliaolvasás sem magányos tevékenység, mert rögtön belehelyez a Krisztus-testbe. Ahogy a drámának be kell kerülnie a színházi térbe ahhoz, hogy életre keljen, úgy az Igének is az élettere az, amikor egy emberi közösségben megtörténik.”
Jelenlét, tanítványság és cselekvés – három egymásba fonódó, megszívlelendő fogalom az Élő Ige évére készülve. A Könyvek Könyve megelevenedhet köztünk, ha te és én a hétköznapjainkban tettekre váltjuk azt, amit olvasunk. Ez tesz bennünket Isten kortársaivá.
Igaza van Visky Andrásnak: elképesztő éhség van a világban – de nem a szavak, hanem a cselekedetek iránt.