„Ott ülök magam is, saját gondolataimba veszetten, olyannyira elfoglalva szenvedélyes és önmegváltó érveim lehető legtisztább kifejtésével, hogy észre sem veszem, amikor Jézussal együtt nyúlok a középre kitett tálba, kényszeresen és sértetten mártogatok, sötét arccal, süketen. Valamit mintha mondana a Mester, felőlem aztán mondhatja, tudom én a magamét. Látom magam, ott, a közelében, azon az éjszakán. A többi kegyelem." Visky András
Lélekvándor – Idő
Az idő múlik, vagy mi magunk?
Törékeny, mint a rebbenő madár; nehéz, mint az ólom; tűnékeny, mint a földnyelte esőcseppek. Más és más hajnalban, délután és éjjel.
Más és más vagyok hajnalban, délután és éjjel.
Az idő múlik, vagy mi magunk? Múlik vagy telik?
Visszahozhatatlan vagy újjászülethet?
Idő van!
Van idő?