„Ott ülök magam is, saját gondolataimba veszetten, olyannyira elfoglalva szenvedélyes és önmegváltó érveim lehető legtisztább kifejtésével, hogy észre sem veszem, amikor Jézussal együtt nyúlok a középre kitett tálba, kényszeresen és sértetten mártogatok, sötét arccal, süketen. Valamit mintha mondana a Mester, felőlem aztán mondhatja, tudom én a magamét. Látom magam, ott, a közelében, azon az éjszakán. A többi kegyelem." Visky András
Lélekvándor - Utolsó lépések
Az ember nem sokat változott az idők folyamán. Fél meghalni, nem tud elengedni, nem tud szakítani, nem tud veszíteni. Görcsösen kapaszkodik mindenbe, ami csak ideiglenesen van nála. De hogyan ne félnénk?
Nem szeretünk temetőbe járni, ez az út pedig az. Lassan lemorzsolja róla az idő foga a sok száz éves síremlékeket. A halál útja ez az örök város felé.