„Ott ülök magam is, saját gondolataimba veszetten, olyannyira elfoglalva szenvedélyes és önmegváltó érveim lehető legtisztább kifejtésével, hogy észre sem veszem, amikor Jézussal együtt nyúlok a középre kitett tálba, kényszeresen és sértetten mártogatok, sötét arccal, süketen. Valamit mintha mondana a Mester, felőlem aztán mondhatja, tudom én a magamét. Látom magam, ott, a közelében, azon az éjszakán. A többi kegyelem." Visky András
Lélekvándor - Végtelen
A dolgok igazi valójukat akkor mutatják csak meg, ha átadjuk magunkat nekik egészen.
Ha nyakig belemerülünk a hűvös, sós vízbe, vagy ha imbolygó hajóra szállva útnak indulunk ismeretlen úti célok felé.
Vannak, akik egész életükben arra várnak, hogy végre meglássák a tengert. Maguk elé képzelik a végtelen, csillogó kékséget. A szárazföld felől közeledve a tenger csak egy unalmas, vékony, szürke csík. Közel kell menni hozzá, egészen bele, rá, hogy megismerhető, befogadható legyen.
