A most átadott létesítményben méltó helyet kapnak rétegalkalmak: bibliaórák, ifjúsági alkalmak, kóruspróbák, presbiteri gyűlések. Gyerekeknek kézműves foglalkozást, napközis hittantáborokat, valamint szeretetvendégséget, filmklubot is tarthatnak majd itt. A ház testvérgyülekezeti találkozók, télen a nagyterem istentiszteletek helyszíneként szolgál. A gyülekezet kulturális programokkal is szeretne nyitni a város felé, hogy élettel teljen meg az épület.

Az ünnepi alkalmon Nyilas Zoltán északpesti esperes apostoli köszöntése után Németh Judit lelkipásztor köszöntötte a megjelenteket.

A hálaadó istentiszteleten Balog Zoltán dunamelléki püspök hirdetett igét Pál apostol rómabeliekhez írott levele 15. fejezetének 14-19., valamint 29-33. versei alapján. Az igehirdetés a lelki érettségről szólt. A világbirodalom fővárosában élő, katakombákba kényszerült római gyülekezetet, amely a túlélésért imádkozik, Pál apostol lelkileg érett hívőkként jellemzi, akik egymást tanítják, „telve ismerettel”.

„Ha meg tudjuk osztani egymással a lelki tanulságot az életünkről, akkor egymást tanítjuk” – mutatott rá az egyházvezető. A lelki érettség az a nyitottság, amellyel fogadjuk Isten üzenetét, majd tovább is adjuk: így fejlődik a testvéri közösség érett lelki közösséggé. A lelki érettség másik fontos vonása, hogy együtt születnek a lelki döntések a gyülekezet életében. Az építkezés is mindig ilyen lelki döntéssel kezdődik, ami pedig imádságból születik és így Isten áldása van rajta. Az érett lelki közösség sajátossága az is – ami a Rómában működő közösségre különösen igaz volt –, hogy vállalták: eltérőek a környezetüktől, ezzel akár a gúnyolódást is elviselve. Ők más módon éltek, gondolkodtak, rendezték be az életüket, mint ahogyan a környezetük tette. Ma vállaljuk-e ezt mi is? Úgy élünk, hogy számunkra fontosabb Isten Igéje? A Bibliával kezdjük a napunkat, vagy hírolvasással? – tette fel az elgondolkodtató kérdést az elöljáró. A lelki érettség arról szól, hogy Isten Igéje, és a közösség belső törvényei határoznak meg bennünket – folytatta gondolatait. A római gyülekezet lelki érettsége Isten szeretetén alapult.

A püspök végül hálát adott azért, hogy felépült e szép épület, hiszen régóta várt a gyülekezet arra, hogy otthonuk saját közösségi térrel bővülhessen. „Legyen benne sok-sok váratlan csoda, ide betérő és aztán megtérő ember, mindazok, akik lelki otthonra vágynak” – fogalmazott végezetül Balog Zoltán.    

Az igehirdetést követően a gyülekezet kórusa énekszóval adott hálát Ragán Gabriella karnagy, kántor vezetésével. A vendégzenészekkel kiegészült, hangszeres kamaraegyüttessel kísért énekkar két alkalommal is szolgált az istentisztelet során, színvonalas előadásukkal emelve az ünnep fényét.

Ezután László Miklós gyülekezeti főgondnok tartott beszámolót az építkezésről, amely a 2022. áprilisi alapkőletétel után, 2023 novemberében kezdődött a templommal szomszédos telken álló romos ház elbontásával. Az eddig a parókián, szűkös körülmények között megtartott közösségi alkalmak megfelelő helyszínre költözése a gyülekezeti élet felpezsdítését szolgálja. Az impozáns, kétszintes új épület alsó szintjén nagy, osztható gyülekezeti terem, foglalkoztatószoba, konyha, vizesblokk és gépház kapott helyet. A felső szinten egy szolgálati lakás és vendégszobák találhatók. Így a ház még több lehetőséget biztosít a kapcsolatápolásra a füleki, a losonci és az erdélyi sepsibesenyői testvérgyülekezetekkel is.

A főgondnok végül képeket mutatott az építkezés folyamatáról, majd hálát adva köszönetet mondott többek között a gyülekezet tagjainak is, akik az épület berendezését, takarítását, külső területének rendezését időt és fáradságot nem kímélve végezték.

„A földrajzi értelemben vett perifériák akkor nem törnek le, hogyha központjuk, középpontjuk van. A salgótarjáni reformátusok életében ezt a központot Isten Igéjének szeretete és a templom adta. A gyülekezet így kapcsolódott száz évében 95 évig össze” – ezt már Nyilas Zoltán esperes fogalmazta meg köszöntőjében, hangsúlyozva a templom és az élő közösség kapcsolatát.

„Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?” – emelte ki egyházunk jelmondatát (Róma 8, 31). „Elmondhatjuk: minden reményt felülmúlóan győzünk – ez ennek az Igének, ennek a közösségnek és szeretetkapcsolatának diadala.” 

Becsó Zsolt országgyűlési képviselő arról beszélt, hogy minden család, közösség, település életében vannak meghatározó pillanatok, időszakok. Így idézte fel a Salgótarján várossá válásáig vezető út, majd a város fejlődésének sarokpontjait, melynek legutóbbi jelentős állomása a 2017-ben induló Modern Városok Program, a benne foglalt egyházi fejlesztésekkel.

Ezután a gyülekezet életében meghatározó jelentőségű eseményekre tért ki, eljutva a közelmúltig, az új közösségi tér felépüléséig. A parlamenti képviselő zárásként felolvasta Soltész Miklós államtitkár levélben elküldött köszöntőjét.

Németh Judit lelkész először a már nyugalmazott Végh Tamás, illetve Égető Ferenc korábbi salgótarjáni lelkipásztorok áldását és jókívánságait adta át. A száz esztendő összefoglalásába kezdve elmondta, hogy már 1901 pünkösdjén megtartották itt az első református istentiszteletet, de az anyaegyházközség csak 1924-ben alakult meg, templomuk öt év múlva épülhetett fel.

„Mindig pénzszűkében voltunk, de mindig volt akarat arra, hogy fejlődjünk” – hangsúlyozta. A templomépítés munkájáról szólva a lelkésznő kiemelte, hogy igazi közösségként dolgozott össze a gyülekezet, az áttekintést korabeli képekkel is illusztrálta. A gyülekezet évszázados történetét három részre bontva vázolta fel: az első korszak (1901–1947) a lelki megerősödés, a templomépítés, a parókia vásárlás mozgalmas időszaka volt. A második (1947-től a rendszerváltásig) a megmaradásért küzdő, túlélő gyülekezet nehéz időszaka. A rendszerváltás idején sok ember jött vissza a templomba, ezzel elkezdődött a harmadik korszak (1989-től napjainkig): ekkor vált lehetségessé a templom felújítása, majd a Kádár-kocka parókiaépület korszerűsítése, végül pedig az évek óta várt gyülekezeti ház felépítése. A lelkésznő köszönetét fejezte ki a megjelent résztvevőknek, és ajándékok átadásával köszönte meg a kivitelezők, támogatók munkáját és a hálaadó ünnep zenei közreműködőinek szolgálatát.

A kórus újabb éneke, majd a Himnusz és a lelkészi áldások zárták az istentiszteletet. Ezután a résztvevők az új gyülekezeti házhoz vonultak, ahol Nyilas Zoltán esperes ünnepélyesen átvágta a nemzeti színű szalagot. Az épület átadását szeretetvendégség követte.

Képek: Vargosz