Gyorsan változó korban élünk, amelyben a társadalmi, lelki és kapcsolati válságok elmélyülni látszódnak. Bár a változás mindig is jelen volt a történelemben, ma ennek elképesztő gyorsaságát tapasztaljuk, amelyhez egyre nehezebb alkalmazkodnunk. Hogyan őrizhetjük meg lelki rugalmasságunkat, mit jelent a reziliencia, és milyen szerepe van kapcsolatainknak a lelki egészség megőrzéségben? Uzsalyné Pécsi Ritát, a november 21-i Lelki egészségünkre! konferencia előadóját kérdeztük.

A lelkileg rugalmas és rugalmatlan ember
A neveléskutató szakember kifejtette, hogy a lelkileg rugalmas ember mindenekelőtt a jót próbálja megtalálni a változásokban, és nem esik pánikba a váratlan helyzetek, életkrízisek terhe alatt. Ha kellemetlenség éri, nem érzi az életét közvetlen veszélyben. Él a számára elérhető segítséggel, de ezekhez nem ragaszkodik görcsösen, vannak kisebb-nagyobb örömei. Rugalmasan kezeli a saját életkörülményeit, a gondok, nehézségek súlyát megfelelően ítéli meg.

Ezzel szemben a rugalmatlanság mindenekelőtt törékenységet jelent. Ha előzetes terveivel, elképzeléseivel szemben valami másképpen alakul, nagy a veszély, hogy a lelkileg rugalmatlan ember megtörik, kiborul, ellenségesen viselkedik, agresszív lesz.
„ A rugalmatlanság a belső ellenálló képesség hiányát jelenti, nincs burok, amely nem engedi be a külső hatásokat a lélek legmélyebb részeibe. A burok kialakulásában óriási szerepe van a kapcsolatrendszernek. A lelki-szellemi rugalmasság szorosan összefügg a problémamegoldó képesség fejlettségével is, a lelkileg rugalmas ember jelen van a jelenében.”

Kötődésünk
Ez a jelen sokak számára frusztrációt, szorongást okoz. Ma, amikor a járványhelyzet miatt egyik napról a másikra megváltozhatnak az életkörülmények, különösen fontossá válnak kapcsolataink, amelyek egyúttal kapcsolódási képességünkre is rávilágítanak.
„Az érzelmi és társas intelligencia kulcsfontosságú a rugalmasság-stressztűrés-kapcsolatok háromszögben, fejlesztése összetett, időigényes folyamat. Ez az intelligencia mutatja meg, mennyire tudunk kapcsolódni, és ennek megélésére jó példa a barátság. Barátként nem a másik statikus lényéhez kapcsolódunk, azaz, nem az egyszer megismert emberhez kötődünk, hanem a másik emberhez mint állandóan változó személyhez.”

Korunkban a kötődésképesség egyre többeknél jelent problémát, ez azért is fontos, mert ez a képesség valódi stabilitást ad a krízishelyzetekben. A mostani járvány rámutat a nevelés és az önnevelés fontosságára is.
„A válság súlyos, de azért nem világháborúban élünk, és vannak, akik a pandémia idején is megtalálják életcéljukat, és ezt képesek a krízis fölé helyezni. Lehet, hogy az utolsó pillanatban gondolkodunk a kötődésképesség általános gyengeségéről. Ma minden a teljesítményről szól, de minél jobban haladunk előre a krízisben, rájövünk, hogy az élet minőségi folytatásához nem biztos, hogy a teljesítmény a legfontosabb.”

Régi módszerek helyett
A hirtelen és intenzíven változó körülmények hamar fényt derítenek régi szokásaink, módszereink szűkösségére, elavultságára. Az igazán rugalmas személyiség legnagyobb jellemzője, hogy látja a bajt, mégis van reménysége, ereje, jövőképe, aki azonban rugalmatlan, annak súlyos árat kell fizetnie.

„Egy változó helyzetben nem lehet a régi eszközökhöz nyúlni. Sokat foglalkozom neveléssel, családokkal, diákokkal, és azt láttam, a digitális oktatás legnagyobb vesztesei azok voltak, akik a régi módszereket, megszokásokat, elvárásokat és feladatokat egyszerűen át akarták helyezni az online térbe. A merevség és a lelki rugalmatlanság egyik jele, amikor a régi módszereket az új helyzetben próbáljuk meg alkalmazni. Szintén jel, amikor nem ismerjük el, hogy a változás veszteségekkel is jár. Sokaknak nem tanítottuk meg, mit jelent veszteségekkel együtt élni, ma tabunak számít, hogy nem vagyunk mindenhatók, nem fogadjuk el végességünket és korlátainkat sem. Amikor ezzel szembesülünk, felháborodunk, pedig láthattuk volna a válság következményeinek különféle jeleit.”

Az online tér a személyes kapcsolódásról való lemondásával jár, amely sokak számára komoly veszteséget jelent, egyúttal viszont nagyon fontos tudatosítani, hogy társas lények vagyunk, ezért nem mondhatunk le  kapcsolatainkról a pandémia ellenére sem. Időseink a legveszélyeztetettebb korosztály tagjai, a velük való kapcsolattartás az idei év egyik legnagyobb próbatétele.

„Be kell vonnunk őket a kapcsolati burkunk alá, mert különben teljesen elszigetelődnek.  Kettős alapszükségletünk a fiziológiai és a kapcsolati szükség, de minden korosztálynak meg kell értenie, hogy ez a változással járó lemondásokkal együtt érvényes. Nincsenek minták előttünk, mert elődeink nem ebben a korban nőttek föl, mi már nem tudjuk, hogyan kapcsolódtakpéldául az egyházi közösségeikhez, amikor a háborús pusztítás miatt nem lehetett. Mindig nagyon lényeges kérdés, hogy mit kell elengedünk, mit kell másképp tennünk, és mi az, amit veszteségként kell elkönyvelnünk.”

Rugalmas, de nem megalkuvó
Bár a reziliencia nem új keletű fogalom, a 21. század első évtizedeiben került a tudományos előtérbe. Azt a rugalmasságot jelenti, amely képes korunk változásaihoz alkalmazkodni, a reziliens személy mentális, szellemi, kapcsolati és életvezetési stabilitást mutat.
„Sokszor rosszul értelmezzük a rugalmasságot, mert megalkuvásnak látjuk, de nem erről van szó. A rugalmasság és a reziliencia belső szilárdságot jelent,  amelyhez belső fegyelem, kitartás, önismeret szükséges. A fogalmat közösségekre is használjuk, rugalmas lehet a munkahely, család, baráti társaság, gyülekezet.”

Belső tartásról, elengedésről már a Szentírásban is olvashatunk, a bibliai szereplők közül azok élhettek hosszú és gyümölcsöző életet, akik képesek voltak a megváltozott körülményekhez alkalmazkodni, és aktívan ápolták kapcsolatukat Istennel és embertársaikkal.
„Ez az egyik legfontosabb kapaszkodónk, de úgy tűnik, nem hangsúlyozzuk eléggé. Istenkapcsolatunk ápolásához is szükségünk van a belső énerőnkre, az érzelmi életünk karbantartására. A munka világa szinte felőrölte a személyes kapcsolataink fejlődési lehetőségeit, érzelmi tartalékainkat, ma különösen is nagy szükségünk lenne ezekre a tartalékokra.”

Akik bizakodóan nézhetnek a jövőbe
Sokan keresnek kapaszkodót a különféle spirituális, pozitív gondolatokban, ezek azonban felszínességük miatt nem nyújtanak valódi segítséget. A rugalmassághoz elengedhetetlen, hogy megértsük és elfogadjuk a szenvedés értelmét.
„Wellness világból érkeztünk a válságba, és továbbra is kényelmesen, fájdalom nélkül, a külsőségeket mindenképpen megőrizve szeretnénk élni. Ez a wellness csak érzetet nyújt, kapaszkodót nem. Egészen biztos, hogy le kell mondanunk alapszükségleteknek gondolt igényekről is, ez a lemondás lépés a rugalmasságunk irányába.”

Pécsi Rita a kapcsolati gyökerekről, azoknak a rugalmas személyiség kialakulásában játszott szerepéről tart előadást a Lelki egészségünkre! online konferencián. Nemcsak az egyén, hanem a közösségek megerősödése miatt is fontos ezeket tisztáznunk, hiszen a járvány rámutatott családi kötődéseink és Istennel való kapcsolatunk mélységére vagy felszínességére.

„Sokan szembesültek azzal, hogy családi és gyülekezeti életük csak szokásrend volt, nem valódi kapcsolódás. Ezek fájdalmas szembesülések, és akinek nincs személyes istenkapcsolata, családi kapcsolatai felszínesek, az most sem tud ezekbe kapaszkodni, a külső formák nem elégségesek a krízisek idején. Lelkészek, gyülekezetek szembesültek azzal, hogy az online istentiszteletek után sokan nem tértek vissza a templomokba, nem vágytak a személyes jelenlétre,talán éppen azért, mert az korábban sem volt valóban személyes. Csak a személyes, megélt, ápolt, akár konfliktusokkal is megterhelt kapcsolat lehet kapaszkodó a mostani helyzetben, csak a lelkileg rugalmas, higgadt, a változásokra jól reagáló személyiség nézhet bizakodóan a jövőbe.”

A november 21-i Lelki egészségünkre! online konferenciával kapcsolatban a Hála - a lélek vitaminja honlapján tájékozódhatnak.