"Isten nem győzelmes életet ad nekünk, hanem életet ad, és közben győzünk. Ha győzni akarunk, meg kell látnunk, hogy Isten tölt be minket, mert azonnal élet támad bennünk."
Oswald Chambers
Lelkünk szennyvize
Este tíz múlt. Gyermekeink a szokásosnál tovább bírják, álommanó pedig félúton eltévedt valahol. Az Icipici pók és Mókuska között nagy remegés tölti meg a szoba csendjét – biztosan egy teherautó robogott el a házunk előtt. De a hang nem múlik el, és továbbra is közvetlen közelről halljuk.
Biztosan a szippantós, jegyzem meg, és azon nyomban az ablakhoz sietek, hogy megbizonyosodjak a zaj forrásáról. Bizony, a házunk előtt végzi a munkát a szennyvizes teherautó, a munkások az ott található csatornanyílás körül serénykednek. De ilyenkor? Olyan nagy a probléma a környező lakások valamelyikében, hogy azt most kell orvosolni?
Persze, hiszen az esti időszak viseli meg legjobban a szennyvízrendszert. Fürdés, zuhanyzás, mosakodás, illemhelyhasználat, esetleg mosás vagy mosogatás, ha későbbre maradtak. Egy négytagú család is elég sok piszkos vizet enged a lefolyókba, hát még ott mennyi lehet, ahol többen laknak!
Jó tudni, hogy lelkem felgyülemlett, takargatott és sokszor szégyellt szennyvizét sem csak reggel nyolc és délután négy között szállítják el!