A megemlékezés apropóját nem csupán a bicentenárium adta, hanem az is, hogy Liszt személyesen is megfordult a településen. A zeneszerző barátságot ápolt a fél karját elveszítő zongoraművésszel, Zichy Gézával. Az ő társaságában érkezhetett 1879-ben testvéréhez, Zichy Ernőhöz Hosszúpályiba, ahol a Historica Domus feljegyzése szerint „szokott buzgósággal szentmisét hallgatott” a katolikus templomban, vagy más feltételezések szerint a látogatás időpontja, illetve egy esetleges második itt-tartózkodás ideje 1883 ősze, az újjáépített katolikus templom felszentelése, vagy a grófkisasszony bérmálása lehetett, de előfordulhat, hogy 1884 novemberében látogat el a mester Hosszúpályiba, amikor Zichy Géza vendége Tetétlenen. Liszt ez alkalmak egyikén játszhatott a katolikus templom orgonáján, amely azóta a református gyülekezet tulajdonában van, és ott látható-hallható.

Lisztet számtalan legenda és mítosz övezte és életének sok pontját homály fedi. Így a hosszúpályi tartózkodása is ezek közé tartozik, jóllehet hitelességét nem kell kétségbe vonni, de a tények igazi feltárása még várat magára. A homályos adatok ellenére a református gyülekezet és a település elevenen ápolja Liszt látogatásának emlékét, aminek a vasárnapi megemlékezés ékes bizonyítéka volt. A hangverseny első felében Liszt kisebb orgonaműveiből csendült fel néhány kevésbé ismert, de annál értékesebb alkotás, az egymanuálos 19. század elején, Nagyváradon készült orgonán. Kovács Krisztián orgonatanár-kamaraművész, a gyülekezet beosztott lelkésze előadásában az „In domum Domini ibimus” című prelúdiumot, az Ave maris stella kezdetű himnuszfeldolgozást, és a Koronázási mise Offertoriumának átiratát hallhatta a közönség, Bogya-Kis Áron egyházzenész, hatodéves hallgató pedig a Wittgenstein hercegnének ajánlott Missa pro Organo-ból játszott részeket. Az orgonaművek meggyőző interpretálása nem csupán a hallgatóságot ismertette meg Liszt kevésbé népszerű alkotásaival, hanem felhívta a figyelmet arra is, hogy ezek a művek nincsenek arra predestinálva, hogy a hangversenyműsorokon és a liturgikus orgonajátékokon kívül vesztegeljenek, ellenkezőleg: éppen egyszerűségük és technikai könnyebbségük lehetővé teszik, hogy egy kisebb orgonán is megszólaltathassák azokat.

Az orgonajátékokon kívül Liszt három német korálját és a Via crucis című alkotásból néhány tételt szólaltatott meg a gyülekezet kamarakórusa. Szép példája volt ez annak, hogy a professzionális kórusok és együttesek által is inkább mellőzött Via crucist egy gyülekezeti kórus megtanulta és szuggesztíven megszólaltatta (az egész mű teljes egészében nagyszombaton hangzott el). A kései Liszt-alkotás nem tartozik a könnyen befogadható zeneművek közé, az előadás természetessége és őszinte átélése mégis megszerettette a hallgatósággal.

Liszt-est nincs zongoramuzsika nélkül, s nem volt Hosszúpályiban sem. Boda Balázs zongoraművész (a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának tanára) két magyar rapszódiával (12. és 14.) valamint az Années du pèlerinage (Zarándokévek) című zongoraciklusból előadott két népszerű darabbal: a Gondoliera-val és a Tarantella-val, valamint virtuóz és briliáns játékával bilincselte le és kápráztatta el a hallgatóságot. Hangversenyzongora híján pianínón szóltatta meg a művész a liszti örökzöldeket, így is felejthetetlen élményt nyújtott a közönségnek. Liszt nem csupán olyan művész volt, akit megihletett oly sok minden: a költészet, képzőművészet, természet - hanem ő maga is a művészetek inspirációjává lett. Vörösmarty Mihály híres versét a világ híres zenészéről Kiss Csaba, az Irinyi József Általános Iskola igazgatója tolmácsolásában hallhatta a közönség, A Csáth Géza által 1911-ben, Liszt 100. születésnapjára írt nem minden nap hallható esszét pedig dr. Simon Noémi gyülekezeti tag olvasta fel. Az ünnepi megemlékezés Kovács Krisztián „Lisztopályi” című zenés-vetítettképes előadásával zárult, amely nem csupán a zeneszerző életét, munkásságát, hanem hosszúpályi kötődését és örökségét is megosztotta a jelenlévőkkel. A lebilincselő vetítés végén elhangzottak jól summázzák az ünnepség célját: „Hosszúpályi Liszt Ferenc látogatásával egy pillanatra az európai zenetörténet részévé vált - s e mai hangverseny és megemlékezés révén tiszteleg és állít emléket az európai zenetörténet egyik legnagyobb alakjának, a 200 évvel ezelőtt született Liszt Ferencnek!” Az ünnepi megemlékezés nem csupán a település összefogásából, hanem a Balassi-intézet, a KIM és a NEFMI támogatásával valósult meg. Remélhetőleg több gyülekezet is csatlakozik ez év során a megemlékezésekhez, hiszen Liszt Ferenc öröksége olyan kulturális kincs valamennyiünk számára - felekezettől függetlenül - amelyet feltétlenül ápolni kell.

Fazakas Sándor