"Amikor valaki hozzám fordul, hogy panaszt tegyen valaki másról, meghallgatom. Majd a következőt mondom: "Beszélned kell az illetővel, akiről épp most panaszkodtál. Adok hét napot. Hét nap múlva én magam is felkeresem ezzel, hogy meggyőződjek arról, hogy beszéltél vele."
Bill Johnson
Megbocsátani fiam gyilkosának?
Valószínűleg bárki hallja vagy olvassa ezt a történetet, egy idő után ugyanaz a kérdés merül fel benne: hol van ilyenkor Isten.
Akkor Péter odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: „Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is?" Jézus így válaszolt: „Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is." /Máté evangéliuma 18. fejezet, 21–22. vers/
Dianne B. Collard misszionárius a napokban több magyarországi településre is ellátogatott, hogy személyes történetén keresztül – egy-egy előadás és beszélgetés során – bátorítsa a hallgatóságot. Nemrégiben jelent meg ugyanis Úgy döntöttem, megbocsátok... fiam gyilkosának című könyve magyarul is a Harmat Kiadó gondozásában, amely hosszú és rögös lelki úton vezeti végig olvasóit. A szerző a Budapesti Keresztény Könyvtárban szeptember 25-én tartott előadást, ahol családias hangulatban mesélt arról, miért látott íráshoz.
A könyv lapjain egy megrendítő élettörténet elevenedik meg előttünk, miközben Dianne Collard az egyik legnehezebb kérdésre keresi a választ: meg lehet-e bocsátani a gyermekem gyilkosának? Az ember ugyanis sok sérelemmel és őt ért fájdalommal képes megbirkózni, ám nincs annál szörnyűbb, ha a szeretteit éri bántódás. Ráadásul ilyen kegyetlen... Dianne legidősebb fiát, Timothy-t 1992. szeptember 20-án brutális körülmények között meggyilkolták. Éppen egy ittas kolléganőjét kísérte haza az éjszaka közepén, amikor a férj megjelent. A férfi teljesen félreértette a helyzetet, és – a féltékenységtől vezérelve – lelőtte Timothy-t, majd megcsonkította a testét. Tim rögtön belehalt a sérüléseibe.
Valószínűleg bárki hallja vagy olvassa ezt a történetet, egy idő után ugyanaz a kérdés merül fel benne: hol van ilyenkor Isten? Az írónő pedig – hosszú évek küzdelme és személyes megtapasztalása után – vette a bátorságot, hogy megválaszolja ezt a megoldhatatlannak tűnő problémát: Isten a fia mellett volt, és valamilyen oknál fogva megengedte, hogy mindez megtörténjen.
Eddig a felfedezésig azonban sohasem juthatott volna el a megbocsátás felszabadító érzése nélkül. Az egyik legmagányosabb zarándokutat járta végig, Isten és ember küzdelmét a gyász és harag óráiban. A tragédia ugyan egy egész családot sújtott, a gyógyulást viszont egyenként, mindenkinek a saját lelkében kell(ett) megharcolnia. Ennek a személyes küzdelemnek köszönhetően születhetett meg ez a könyv is, illetve került sor megannyi előadásra és beszélgetésre.
Dianne B. Collard tehát a saját példáján keresztül kívánja bemutatni a megbocsátás erejét. Amilyen rövid lélegzetű ez a mű, annyira erőteljes az üzenete. Szinte feltétel nélkül kapitulálunk érvelése hallatán, hiszen ő átélte az álélhetetlent, megtapasztalta a megtapasztalhatatlant, mégis képes szépséget és értelmet találni az életben. A jól ismert és sajnos sokszor elcsépelt krisztusi „hetvenszer hétszer" parancson kívül pedig gyakorlati tanácsokkal is kíván szolgálni mindazoknak, akik ezen az úton akarnak elindulni. Meg szeretné értetni velünk, hogy a harag és a sérelmek dédelgetése csupán megmérgezi a lelket, sőt, testi betegségeket is előidézhet, és egyedül a teljes megbocsátás vezethet el a felszabadulásig.
Dianne történetének van még egy megfontolandó aspektusa: a sérelmek okozójával, vagyis a gyilkossal való kapcsolatfelvétel kérdése. Bár a megbocsátás elsősorban Isten és az adott ember között dől el, bizonyos esetekben beléphet a képbe a harmadik fél is. A misszionáriusnő a Budapesti Keresztény Könyvtárban tartott beszélgetés során elmesélte, képzeletében a gyilkos egy szörnyeteggé degradálódott, így hosszú évekig nem akarta kiejteni a nevét. Amikor először kimondta, hirtelen olyan emberként tudott rá tekinteni, aki – hozzá hasonlóan – segítségre szorult. A család nemsokára felvette a kapcsolatot a börtönben lévő férfival, hosszas levelezésbe kezdtek, a gyilkos pedig ennek köszönhetően hitre jutott. Dianne hozzátette továbbá, hogy reméli, egyszer majd közösen is bizonyságot tehetnek a megbocsátás hatalmáról.
Dianne B. Collard tehát győztesen tudott kimászni a lelkét fenyegető mocsárból. A gyermekétől megfosztott anya annál keresett vigaszt, aki tökéletesen tudja, milyen elveszíteni egy egyszülött fiút. A könyv címe nagyon egyszerűen, de lényegretörően fogalmazza meg az ehhez szükséges legfontosabb lépést: a megbocsátás döntés kérdése, melyet újra és újra meg kell harcolunk. Nem elég egyszer meghozni. Dianne B. Collard pedig valahányszor előadást tart vagy elmeséli a történetét, a megbocsátás mellett dönt.
(Dianne B. Collard: Úgy döntöttem, megbocsátok... fiam gyilkosának. Harmat, 2014.)
Győri Anna
Képek: Harmat Kiadó