Hozza őket az apuka, vagy anyuka, nagymama, vagy nagypapa. S mivel kicsik még ahhoz, hogy egyedül otthagyják őket, a felnőttek is ott vannak, s magukba szívhatják az együttlét örömét.

Nehéz elmesélni, átélni, látni kellene mindenkinek, ahogy ezek a kicsik megfogják egymás kezét, és a nagy sötétbarna terítős zordon református asztalt csilingelő kis hangjukkal körbejárják és éneklik: „Jézusunknak életében tizenkettő tanítványa volt" ... s megnevezik egymás után magukat, s szólítják egymást Jézus tanítványává.
Aztán menetelnek nagy büszkén, mint Dávid a pásztorfiú, aki legyőzi a nagy Góliátot, mert van hite ellenállni, mert van ereje a Krisztus Jézusban.
Minden éneket eljátszanak, kezükkel, testükkel, mutatják, úgy éneklik: „Isten oly NAGY", s ugranak egyet, hogy mindenki lássa, „oly erős és biztos", s a karjuk megfeszül, mert annyira erős Isten, „semmi nincs, amit ő nem tehet"... engem elkísér ez a pár sor, mióta hallottam. Ha semmi mást, csak ezt hazaviszik, s eljut a kis szívükig, már kaptak elég biztatást, a legnehezebb időket is átvészelni.
Elgondolkoztam, mit lehet mondani Istenről, hitről ilyen kicsi gyerekeknek? Hogy beszéljek gyermekeimnek húsvétról, keresztre feszítésről, halálról? És mi az a feltámadás? Az emberek olyan rosszak, hogy az egyetlen igaz embert, aki Isten is egyszerre...megölték? Mindez pedig Isten szeretetére mutat: „mert úgy szerette Isten a világot...". Háát, az én értelmem kevés, hogy ezt megértsem, és értelemmel tovább adjam. A kisgyereknek azonban nem kell magyarázat. Isten szeret, és lát mindent. Aki hisz Jézusban, minden az övé. Gyermeki hittel, fenntartás nélkül fogadják: tanulhatunk tőlük mi „okos felnőttek".

A kicsik kedvencéről még nem is meséltem: „Kis házad földi élted, ha te nem sziklára építed, jön a szélvész és az áradat, jaj összedönti házadat" és a kicsik lefekszenek a földre, ahogy összedől a ház. Nagyon hálás vagyok, hogy már most megtanulhatják, közösségben, mire kell, hogy építsék életük házát, hogy boldog emberek lehessenek.
Aztán pár bevezető mondat után a gyerekek rajzolhatnak, színezhetnek. Az asztal tele lesz színes ceruzával, körben a székek rajzolásban elmerülő gyerekekkel. Ekkor van idő pár szót szabadon váltani, s ha már pár gyermek az asztal alatt jobban érzi magát, ideje lezárni még egy énekkel, s imádsággal az együttlétet.
Mindig azt gondoltam, nehéz hitről beszélni a gyerekeknek. Itt azt tapasztaltam, nem is annyira beszélni, mint előttük megélni kell hitünket. Nem az a lényeg, hogy a Biblia történeteit minél előbb, minél részletesebben, és pontosabban megtanulják, hanem hogy lássák, a templomban jó, és Isten közösségében a helyük.
És ez a pár ének ezt az üzenetet adja át, mozgással, dallammal, mosollyal: „Jézus szeret minden kicsi gyereket... téged is szeret...".

Krihó Éva Virág
Forrás: szuperhir.hu