"Ha Isten Fia táncol, az ördög messzire fut..."
zambiai gyermekdal
Megpihent
És a hetedik napon megpihent az Úr.
Csend volt a szikla körül. Néha por kavarodott fel, a virágzó ágakat a szél lengette. Madarak lebbentek le és fel, színesen, mit sem tudva.
Pihent a választott nép is. Nem tett semmit, nem érdemelt ki semmit. Legalábbis, látszólag.
Visszagondoltak az előző napra.
Vagy igyekeztek nem gondolni rá.
Néhányan gyászoltak.
Isten megpihent... Talán elerőtlenedett? – kérdezték a mélyben, szavak nélkül. Netán elhagyta őket? Isten-e Isten; az-e, akinek gondolták? Még jobban elszakadnak tőle ezek után, hogy kóstolót kaptak igazi valójából?
A kenyér megtört, a bor kiloccsant.
Összetöretés. Istené és emberé.
Hasadtság. A kárpité és a reményé.
Törésvonal hívő és vallásos között.
Szokások és belső történések határán.
A húsvéti bárány megáldoztatott.
Vajon kiengesztelést vagy ítéletet hoz?
Kifújt tojás az ünnep. Üres és törékeny.
Életre kelhet-e még belőle bármi?
És a hetedik napon sírban pihent az Úr.