Legyen a településünknek iskolája
2004-ben, az önkormányzat kezdeményezésére református fenntartású lett a település egyetlen iskolája Verőcén. Ez a lépés nemcsak a helyi oktatás jövőjére gyakorolt mély hatást, hanem közösségformáló erejű változást is hozott. A település 4000 fős közössége számára az iskola nem csupán tanintézetté, hanem olyan központtá vált, ahol az oktatás, a hit, és a közösségi élet szoros kapcsolatban állnak egymással. Második éve itt szolgáló iskolalelkészként úgy látom, a „legyen iskola”, a közös érdek azóta eggyé forrasztotta a közösséget. Az iskola nem csupán helyszín, hanem a település lelke, ahol a gyermekek tanulásán túl közösségi és vallási nevelés is zajlik, és ahol minden család megtalálhatja a helyét. Az iskolai közösség tehát nem csupán az oktatásról szól, hanem arról is, hogy miként nevelhetünk olyan fiatalokat, akik a jövőben felelősségteljesen, Isten és ember előtt is helytállnak.

Vajon mindez valóban csak 2004-ben kezdődött el? Vagy talán már régebben is megvolt az iskoláknak ez a közösség összetartó ereje? A kérdésre választ adhat egy történet, amelyet Takács István, az iskola karbantartója mesél el.
István különleges kis múzeumi gyűjteménnyel rendelkezik, amelyet rendszeresen bemutat a gyerekeknek, ezzel a történelem iránti szeretetre is tanítva őket. A történet szerint a munkácsi vár ostroma idején két atyafit Eperjesre küldtek, hogy tanítót és papot hozzanak a vár védőinek és gyermekeiknek. Az ő küldetésük célja a jövőre való felkészítés volt. A hit és a nevelés ereje volt az, ami szerintük feltétlenül szükséges volt ahhoz, hogy a közösség túlélje az ostromot és a nehéz időket.

Az iskola, a tanítók és a lelkészek munkája ma is ugyanolyan fontossággal bír, mint akkor, hiszen egy közösség jövője mindig a fiatalok nevelésében és oktatásában rejlik. Az iskola nemcsak tanít, hanem formál, épít és közösséget teremt. Bár a korok és körülmények változnak, az oktatás és a hit iránti elkötelezettség örök érvényű. Az iskolában töltött évek formálják a jövőt, és minden egyes gyermek, aki itt tanul, egy-egy újabb láncszemként hozzájárul a település közösségének erősödéséhez.

A közösség ereje és krisztusi egység
De ennél többet is látok. A település iskolájában, amely a közösség számára nem csupán tanintézet, hanem lelki otthon is, valami egészen különleges krisztusi egység is jelen van. Valahogy mintha az iskola falai között, a tanítás és a közösségi élet közepette valamifajta mélyebb összhang is jelen lenne, amely túlmutat a napi problémákon és különbségeken.
Borszéki Mária, a település római katolikus tanítónője gyerekkorában különös módon élte ezt meg: „El-eljártunk templomba, mindenki a sajátjába. Amikor egy-egy vasárnapi ebédnél összegyűltünk és mindenki elmondta a templomban hallottakat, megbeszéltük a prédikációt, igehirdetést. Azzal szembesültem, hogy nem is olyan nagy a különbség a vallások között. Ez is ugyanaz, az is ugyanaz.”

Mária szavai mélyen megérintettek, mert egy olyan ősi, tiszta és egyszerű gondolatot tükröznek, amely mindannyiunk számára fontos: a vallások közötti különbségek nem feltétlenül választanak el minket egymástól. Ne feledjük: Verőce katolikus többségű, sváb gyökerű település!

Ezek az értékek, a közös hit és szeretet, mindennap formálják az iskolai közösséget, és valójában minden felekezeti különbözőséget képesek áthidalni. Az iskolai közösség olyan lelki otthon is, ahol a közös értékek és az egymás iránti tisztelet és szeretet az alapja mindennek. A felekezeti különbségek elismerése mellett a közös útkeresés és tapasztalatok segítenek abban, hogy mindannyian egy irányba haladjunk, és hogy a jövőben is megőrizzük azt a krisztusi egységet, amely az iskolában és a közösségben mindennap jelen van.

Egy római katolikus többségű településen annak idején a történelmi helyzet úgy hozta, hogy a stabil működés érdekében református fenntartású lett az iskola. Akkor ennek minden bizonytalanságát az a mindannyiunkban meglévő bizalom segített felülírni, hogy az egyházi iskolák: jók.

Lelkészként sokszor meglepetéssel tapasztaljuk, hogy az egyházi iskolákba az Egyháztól legtávolabb állók is szeretnék „bejuttatni” a gyermekeiket. Amikor a testület vezetésének felülről motivált látása van, amikor a gyerekek között szolgálók közül egyre többen nem csak saját erőfeszítéseikre támaszkodhatnak, amikor a mindennapokban természetes, hogy nem csak ez a rövid, kézzelfogható valóság a miénk, akkor az áldás, a hozzáadott érték nyilvánvaló.

Gyümölcsöző élet
Mára már református óvodával, bölcsődével, EGYMI-vel teljes a Duna-kanyarban fekvő falu oktatási ellátása. Így lehetséges az is, hogy a volt egyházi iskolás tanítvány, Fuchsné Mácsai Fruzsina ma a bölcsőde vezetője, aki áldásként éli ezt meg:
„Felnőni egy reformátussá váló intézményben, majd reformátussá válni és visszatérni dolgozni ugyanarra a helyre – áldásként tekintek arra, hogy a hivatásom egyben szolgálat is. Én hazaérkeztem ebbe az intézménybe és lehetőségem van teljesen kibontakozni a hitemben. Magam is alakítójává válhatok, magam is formálhatok.”

A táblacserés lét természetesen hosszú változási folyamatot jelentett, de a zökkenőkre is hálás szívvel tekintünk vissza: „Aztán voltak vicces helyzetek is!” – meséli Borszékiné Marika tanítónő. „Olykor eszembe jut egy régi osztályom, amikor felfelé mutattam, és mondogattam, hogy nem mi vagyunk a főnök, hanem ott fönn van! Ez többször is megismétlődött az évek során, ha ezt megkívánta egy szituáció. Mígnem egyszer, talán két évvel később derült ki, hogy a gyerekek Géza bácsira gondoltak mindvégig, aki a fölöttünk lévő teremben, mint könyvtáros tartózkodott. Jót nevettünk! Az Úr Jézus szereti a humort, jókedvet!”

Húsz év apró csodái, ajándékai után a fenntartó gyülekezet lelkésze, Böttger Antal a közelmúltbeli évfordulós ünnepségen már a közösség egyetértésével mondhatta ki, hogy református iskolát akarunk ennek minden többletével, áldásával, gyümölcsével.

Így lett az új jelmondat a verőcei szőlőhegyen a Gyümölcsöző élet.

Így „robbant fel” a tornacsarnok a tiszta szívvel éneklő gyerekek jókedvétől az árvízi katasztrófától veszélyeztetett védekezések idején.

Így vette fel a főigazgatói szolgálatot Istenünktől rendelt megbízásként az új római katolikus igazgató asszony, Nagy Zsuzsanna. 

A gyülekezet és az iskola közötti kapcsolat
A gyülekezet befogadó közösségébe könnyű megérkezni az intézményből. Aki a szíveket vizsgálja, formálja – Ő készíti elő az ilyen alkalmakat, amikor az intézmény és a gyülekezet találkozik. Hiszen gyakran ezek az események belső átalakulásokat is eredményeznek.

Egy ilyen alkalom során egy szülő, aki eddig nem igazán volt „templomos”, meglepődve kérdezett meg, hogy valóban szeret-e a kisfia énekelni a Csemete Kórusban. Majd azt is hozzátette, hogy ha valóban így van, akkor mindenképpen elhozza őt a templomi koncertjükre, bár ők nem szoktak templomba járni. Ez a kérdés és a szülő nyitottsága remek példája annak, hogy még azok is megtapasztalhatják a közösség vonzerejét, akik nem állnak annyira szoros kapcsolatban a vallással.

A tanári kar szorgalmas munkáját is ki kell emelni, az egyik ilyen példátlan esemény volt a „Hatvanti”, a gyülekezet lelkészének születésnapja. Titokban, de energiát és anyagiakat nem kímélve szervezték meg a vasárnapi istentiszteletre szóló programot munkaidőn kívül. Az ilyen kezdeményezések önzetlensége és elkötelezettsége mutatja, hogy a gyülekezet és az iskola között létrejövő találkozások sokkal többről szólnak, mint csupán egy-egy istentisztelet vagy iskolai esemény „teljesítéséről”. Ezek a közös alkalmak valódi lelki tápot adnak a közösségnek, és megerősítik a szeretet és az összetartozás érzését.

A jövő, a tervek felé mutatva Böttger Antal így fogalmazta meg a Gyümölcsöző élet jelmondat lényegét: „Intézményünkben, ahol bölcsődés kortól egészen a nyolcadik osztály elvégzéséig lehetnek a gyermekek, azon dolgozunk egy akaraton, hogy ide örömmel jöjjenek nap mint nap bármelyik intézményi egységünkbe. Olyan légkört igyekszünk számukra biztosítani, ahol valamennyiükből a képessége szerinti legtöbbet tudjuk kihozni. Gyümölcsnek érezzük mindazt, amit megtanultak, amire készséget kaptak nálunk. Gyümölcs, ha megtalálják a helyüket, hogy hova menjenek továbbtanulni, és az is, ha majd később az élet útján boldog, megelégedett életet élnek, szép családdal, hasznos munkával. De nem csak erről van szó: gyümölcs, ha az a hitbeli-lelki nevelés hitet, reményt, támaszt, ha kell, vigaszt tud adni nekik, amit itt minden ránk bízott gyermeknek igyekszünk átadni. Gyümölcs, ha életük minden területén élik Isten közelségét, szeretetét, aminek magjait most ültetjük szívükbe.”

Nem rutinból, nem református úthengerként, hanem Krisztusunkra figyelve valósul meg Verőcén ez a rendhagyó egység.

Sándor Gabriella iskolalelkész

Képek: Szabó Károly