A közösség - megtartó erő és felelősség A kárpát-medencei református egyházak célja a közös alkotmány megalkotásával az egységes magyar református egyház létrehozása. A magyar reformátusság számára a kálvini hagyományból következően mindig is fontos volt a közösség és az egység. Az elmúlt évszázadok során különböző időkben, különböző mértékben adatott meg számunkra az egység kifejezésének lehetősége. Számomra 2009. május 22-én a kárpát-medencei református egyházak közös alkotmány elfogadásával ezt fejezik ki, és teszik intézményessé egységüket.
Az egységesülő Magyar Református Egyház számos nemzeti és nemzetközi vonatkozású kérdést is felvet. Nekem a magyar református egység megerősítése elsősorban inkább lelki folyamat, mert hiszem azt, hogy az egységben az egyház bizonyságtételének hitelessége és ereje növekszik.
Ugyanakkor az egységes alkotmány, a közös zsinat, az egységes istentiszteleti rend, a közös énekeskönyv, az egységes lelkészképzési rendszer mind közösségünk gyakorlásának új, konkrét formáját jelentik. Nagyon remélem, hogy összefogásunk a szeretetszolgálat és a misszió területén gyümölcsözőbbé és hitelesebbé teszi az egyházunkban végzett szolgálatokat is.
Ezek rendkívül pozitív dolgok, mert hiszem, hogy ez Isten egyházának építését szolgálja.
Egyet viszont nagyon nem szeretnék, ha mi, itt Kárpátalján túlzottan nagy elvárásokat támasztanánk az egyesüléssel kapcsolatban. Nem lenne jó, ha csak ettől az eseménytől várnánk a nagy változásokat egyházunk életében.
A Kárpátaljai Református Egyháznak igenis komoly belső változásokra van szüksége, amit csak mi, közösen tudunk véghezvinni. Szerintem ezekről nagyon sokat beszélünk, de keveset cselekszünk.
Az alkotmányban nem szabályozott területeken a Kárpátaljai Református Egyház továbbra is önálló és független marad. Azt gondolom, hogy az új alkotmány elfogadásával egyházunkban számtalan új és pozitív dolog fog elindulni. Az egyház szolgálata elsősorban a gyülekezetben kell megvalósuljon. Nekünk, egyházi vezetőknek ebben nagyon nagy a felelősségünk.
A legerősebb kritika viszont Isten népével kapcsolatban a Bibliában található. (Ez 34,1-2; 10-16. 31.) A pásztorok nem legeltették a nyájat, hanem csak magukat. A Szentírás a nép uralkodóit gyakran pásztoroknak nevezi. Akkoriban a pásztorok alatt a nép vezetőit, a királyt, a papokat, írástudókat, törvénytudókat, bírókat, a legfelső réteget értették. Vagyis olyan embereket, akikre Isten felelősséget ruházott. Ezeknek az embereknek erős, gondoskodó vezetőknek kellett volna lenniük, akik megvédik nemzetüket, mint egy nyájat.
Ezékiel először felsorolja a pásztoroknak bűneit, azután ítéletet mond felettük, vagyis nem lesznek tovább vezetők.
Eljön az idő, amikor számot kellett adniuk a tetteikről. Nekünk is számot kell egyszer adni Isten előtt. Így olvassuk a Zsidókhoz írt levél 9. részének 27. versében: "És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik.-
Mi hogyan fogunk megállni az Úr színe előtt?
Isten számon kérte tőlük a nyájat, megítélte az uralkodókat, és véget vetett annak, hogy ők legyenek a vezetők. Isten elvette tőlük a hatalmat. Elvesztették a tisztségüket, mert alkalmatlanná váltak erre a feladatra.
Minket is, engem személyesen is számon fog kérni Isten, számon kéri az időtöltésünket, az álproblémáinkat, beszédünket, és az önzőségeinket!
Isten adjon nekünk bölcsességet, hogy megérthessük ezt az üzentet!
Én hiszem, hogy a 2009. május 22-i rendezvény a Kárpátaljai Református Egyház számára nagy lehetőség, és a világszerte szétszórtságban élő magyar reformátusság számára is méltó és felemelő ünneplés lesz.
Molnár Sándor,
a Beregi Református Egyházmegye főgondnoka

(www.reformatus.com.ua)