„Másrészt bizonyos, hogy az ember soha nem jut el önmaga igaz megismerésére, ha csak Isten arcára nem nézett előbb és ha ennek szemléléséből leszállva nem kezdi el önmagát megvizsgálni."
Kálvin
Nyilas Misi „pakkot” kapott!
Amikor felvettem a kapcsolatot a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Diakóniai Központjának önkéntesével - még csak nem is sejtettem, vajon mi lesz az akció vége?
Ugye nem kell újra ismételni? A Felvidéken egy egyedülálló kezdeményezéssel több ezer magyar családot szólítottunk meg - ajándékozzanak egy cipősdoboznyi ajándékcsomagot mindazoknak a csángóföldi magyar családoknak, akiket a sors próbára tett.
Mindenesetre bíztam az „akció" sikerében - pláne, ha a sikert csak a maximumon tudtam elképzelni. Nem volt más alternatíva - elképzelhetetlen volt számomra, hogy összegyűjtünk néhány tucat ajándékcsomagot, s aztán elégedetten hátradőlünk, s majd örülünk magunknak...
Ezért használtam ki a Családi Könyvklub adta média hátteret, s a katalógusunk egyik legfrekventáltabb helyén szólítottam meg az olvasó közönséget. Kíváncsian vártuk az első reakciókat, s higgyétek el, mikor a megjelenés napján rögtön szállingózni kezdtek a Könyvklub üzleteibe az ajándékcsomagok - biztos voltam benne, hogy a felhívásunk célba talált.
Bármit mondhattok - tudom, hogy nehéz a helyzet, válság van, miegymás, s látom, olvasom a paraméter bloggereit, ahogy hevesen egymásnak ütköznek néha, mert hát más és más színben látjuk a világot, különböző ízeket kedvelünk.
DE tudjuk, hogy mi a FONTOS. Mindannyian. Az év közben megehetjük egymást, kiki a saját igazát keresi, s biztosra veszem, hogy mindenkiben ott szunnyad az igazság magva, a jóért, mindannyiunkban ott van az előrelépésért való küzdeni vágyás, amiért képesek vagyunk akár harcolni is...
Mindenkinek kellemes karácsonyt, családi békét kívánok - nézzétek meg ezt a néhány képet, azt hiszem a látvány magáért beszél. Ezek az ajándékcsomagok, amelyeket olyan emberek ajánlottak fel ismeretlen magyar családoknak, akik tudták, hogy nincs viszonzás, nem láthatják még csak a megajándékozott örömtől sugárzó arcát sem az ünnep legszebb pillanataiban - valahol a messzi csángó földön - az ajándékok már célba értek.
Többet adtak, többet adtunk - a szívünkből egy pirinyó darabkát, s bevallom - elérzékenyülök, hiszen megtapasztaltam valamit, ami jobbá tett, tisztábbá tett, s lélekben ott leszek az erdélyi havasokon, s tudom, sok százan egy pillanatra így tesznek. Küldünk a távolba valakinek - egy gyermeknek, egy családnak - egy mosolyt, egy színtiszta érzést...
Forrás: parameter.sk