Hosszas várakozás után, felekezetközi összefogás és tömegeket egységbe buzdító egyedi mozgalom keretében végül 1979 nyarán a Magyarországi Református Egyház Zsinatának támogatásával született meg az az idősek otthona, mely napjainkig több ezer rászorulónak nyújt szakszerű segítséget úgy, hogy közben gyülekezetet is ad a számukra. 2009. szeptember 12.-én szombaton 1 0 órai kezdettel a Schweitzer Albert Református Szeretetotthon 30. születésnapját ünnepeltük.

Nagy médiafigyelem és csaknem 200 fő részvételével, az intézmény Hermina úti épületében, a vendégek fogadását követően zajlott az a hálaadó istentisztelet, mely a német orvos-, lelkészről elnevezett idősek otthona elmúlt három évtizedének áldásos munkáját elevenítette meg. Az igét Bölcskei Gusztáv, az MRE Zsinatának lelkészi elnöke Pál apostolnak a zsidókhoz írt levele alapján hirdette, majd emlékeztette a jelenlévőket, hogy ez a nap nem jöhetett volna létre az Úr földig hajló irgalma nélkül, mely az elmúlt három évtizedben a segítségre szoruló idősek számára Isten kinyújtott kezévé formálta e házat mind egyházunkon belül, mind a világi intézményekkel összevetve. A megalapítás nehéz éveit felidézve megérthettük, hogy Krisztus hol többet, hol kevesebbet bíz szolgáira, kiknek „csupán" annyi a dolguk, hogy meghallva felismerjék, majd megfogadva megcselekedjék az egy, legfontosabb parancsot, mely az Úr mindenható szeretetéről és segítőkész hűségéről tesz tanúbizonyságot egymás és mások előtt. "Egy megszentelt, reménységet adó hely, mely hűen közvetíti a Biblia üzenetét, egyfajta jelként szolgál, ami azt példázva, hogy az Isten nem feledkezik meg az elesettekről mindenkit cselekvésre buzdít. Adjunk most hálát azokért, akik eszközül szolgáltak Krisztus kezében, amikor a hit e mindenki számára látható bizonyossága létrejött, s ajánljuk fel most önmagunkat és vállaljuk az Ő nyújtotta életet, hogy ez az épület a benne lakókkal és dolgozókkal együtt még sok-sok generáció szívében világosságot gyújtson!" - buzdított mindenkit a püspök. A Mi Atyánk közös elimádkozása után az egybegyűltek a 134. zsoltár dallamával kértek áldást a szolgálatra, valamint a ház minden lakójára és dolgozójára, továbbá az előttük álló út lehetőségeire. 
Az istentisztelet után Czibere Károly kiemelt köszöntője következett. Az MRE Szeretetszolgálati Irodavezetője Révész Imre püspök 1941-es beszédéből idézve adott hálát a hívó szóért, mely teljes egészében átfogta akkor, és megmozgatja ma is a magyar népet felekezettől, földrajzi határtól, és életkortól függetlenül."Ez a két telephelyes, összesen 136 férőhellyel rendelkező intézmény nem öregotthon, hanem egy élő lélekkel bíró, semmiben sem szűkölködő gyülekezet, ahol testvérek, és nem rászorulók és ápolók élnek együtt a Jézusban. A ház bár biztonságot adó vastag falak veszik körül, kapui mindig nyitva állnak a segítséget kérőknek, így a máshol talán kissé bezárt szolgálat itt életteli kapcsolatokkal gazdagodva, gyülekezetekkel erősen összekapcsolódva, a társadalom számára hűen közvetíti a testvéri közösségvállalás." - hangsúlyozta. Az eseményt Ulrich Strotmann, a Filadelfia Diakonissza Intézet német vezetője is megtisztelte jelenlétével, aki a testvérkapcsolatok jegyében, stílszerűen Albert Schweitzer szavaival kívánt boldog születésnapot: „Aki egyszer elhatározta, hogy jót fog tenni, az ne várja el más embertől, hogy az útjában álló akadályokat elhárítja." - mondta. Az esemény kapcsán Weinek Leonárd, Zugló polgármestere is kifejezte abbéli örömét, hogy az utóbbi években tevékeny részese lehetett a szeretet, tisztelet és alázat e megnyilvánulásának, majd Orosz Ferenc nagytiszteletű úr, a 10 tagú hajdani alapító testület tagja beszélt. Ezt követően Derencsényi Zsuzsanna volt intézményvezető meghatott szavakkal számolt be vezetése álomszerűen elrepülő, tevékeny húsz évéről. „Kijutott számunkra viszontagságos időkből is rendesen, de még azokért is hálásak lehetünk, ugyanis a bajban mindig megtapasztalhattuk Isten feltétlen szeretetét és irányítását, mely segített minket egymás hite által épülni." - adott hálát a napjainkban az MRE Spirituális és Diakóniai Központjának megszületésén tevékenykedő Juhász Zsófia díjas diakonissza. 
A kiváló étkeket felvonultató kora délutáni szeretetvendégség előtt a Fasori Református Gyülekezet kórusának hála az egybegyűltek meghallgathattak több egyházi énekfeldolgozást és Bach E-moll szonátáját is, majd Bánffy György színművész különleges ízű Babits Mihály: Jónás könyve 3. énekének szavalatát is. Végül Beszterczey András intézményvezető Bartha Tibor akkori püspök imádságával emlékezett, mely a szeretetotthon kapuit hivatalosan megnyitó istentiszteleten hangzott el. Az otthon alapköveit felsorolva a vendégek megérthették, hogy a puszta falak semmit sem érnek lélek nélkül, mely nem csak a testre fejti ki gyógyító hatását. Hálaadó szavai mindenki számára érthetően érzékeltették azoknak az alázatos keresztényeknek a munkáját, akik szívükön viselik egymás sorsát itt, az eszmeiségében örök, de felszereltségében folyamatosan változó megnyugvás helyén. Megemlékezőjét a folyamatosan zajló Kálvin-évre való tekintettel az egyik legszebb hitvallással zárta, mely méltán segített ráhangolódni az ünnepi közösséget záró Himnuszra: „az intézményért és ajándékaiért soli deo gloria!" 

Pintér Dániel Gergő
Forrás: reformatus.hu