Advent színei, karácsony virágai. Ezt a címet adták az ökumenikus börtönkápolna tízéves jubileumi ünnepségének a közelmúltban, ahol a fogvatartottak missziós köre tartott mini színielőadást. A műsort a börtön lakói mellett az intézet vezetői, munkatársai, valamint egyházi vezetők – köztük Bölcskei Gusztáv püspök – és a börtönökben szolgáló missziók képviselői is lélegzetvisszafojtva nézték.

Ahol egy nap is sok

A missziók hűséges szolgálatának és a börtön vezetőinek köszönhetően nem először volt hasonló esemény helyszíne a börtönkápolna. Sokan megfordultak már ezen a helyen; énekkarok, bizonyságtevők, egyházi méltóságok. Nemcsak itthonról érkeztek látogatók, hanem Amerikából, Svédországból és Ausztráliából is – mondta L. Molnár István köszöntőjében. A református börtönmisszió vezetője úgy fogalmazott: „tíz év nagy idő, hát még a fogvatartás helyén, ahol egy nap is sok! Az ítélet hozója „csak” arról dönt, hogy mennyi időt kell rácsok mögött tölteni, a többi azonban a büntetés-végrehajtás nehéz, de szép feladata. Vajon hogyan lehet eltölteni a kiszabott ítéletet, hogy ne váljon áldozatává a fogvatartott személyisége, ne essen szét a családja, ne törjön össze az élete?” A börtönökben szolgáló lelkipásztorok ebben próbálnak segíteni. A kápolna szakrális hely, ahol a bűnös ember találkozik a bűnt megbocsátó Istennel. Itt el lehet csendesedni Isten előtt és megtisztulni a bűnöktől – fogalmazott L. Molnár István.

Mindenem megvan

A kápolna helyrehozatalában a fogvatartottak is sokat segítettek. Próbálták otthonossá, Istenhez méltóvá tenni a komor, barátságtalan panel-falakat. A sűrűn rácsozott ablakot a fogvatartottak üvegfestése díszíti. Három festményt András készített, aki több mint húsz évet húzott le a börtönben. Az ünnepségre már meghívottként érkezett, hogy bizonyságot tegyen hitéről a bent lévők előtt. Azt mondta, hogy a két évtizednyi fogság alatt mindenkit elveszített. A falak mögött döbbent rá, hogy milyen ember szeretne lenni, és az Úr minden egyes imádságát teljesítette. „Ma már mindenem megvan, amit akarhatok” – mondta.

Nem ír majd a média erről a szenzáció nélküli történetről, mert hétköznapinak tűnik, ráadásul igaz. Hasonló mint Panov apóé az orosz falucskában, akit karácsonykor meglátogatott Krisztus.

RMK-sajtó