Három pár három különböző élethelyzetben, három különböző történettel, mégis hasonló tanulságokkal – idén is igen érdekes beszélgetés zajlott a Házasság hete alkalmából a budapesti Ráday Házban. Az Őszintén a házasságról – Páratlan beszélgetés elnevezésű február tizenkettedikei rendezvényen a kérdező Gécsek-Tóth Enikő, a Kossuth Rádió szerkesztő-riportere volt, beszélgetőtársai pedig Véssey Miklós író, költő és felesége, Mirk-Véssey Klára tanár; Győri Virág, a Family magazin főszerkesztője és férje, Győri Tamás József, a Budapesti Kortárs Keresztény Intézet igazgatója; Léder László pszichológus és felesége, Puja Andrea operaénekes voltak.



Hozzátenni a másikhoz
A Győri házaspár kapcsolata nagyon fiatalon, még egyetemista korukban kezdődött, de azóta rengeteg mindent éltek át együtt. „Egész biztos: nem lennék az, aki ma én vagyok, ha nem lenne Virág” – fogalmazott Győri Tamás, aki hálás azért, hogy megtapasztalhatják, hogyan formálja őket Isten. Felesége hozzátette: ők ketten nagyon jó párosként működnek, és úgy tudják kiegészíteni egymást, hogy abból valami több születik.



Puja Andrea és Léder László úgy ismerkedtek meg egymással, hogy Andrea lestoppolta László autóját Erdélyben. „Érezhető volt, hogy ebből még valami több lesz” – emlékezett vissza Andrea. Az operaénekes bevallása szerint csak a színpadon tud bátor lenni, amúgy félénk természet, de férje mellett megtanulta, hogyan álljon ki magáért. Kapcsolatuk a racionalitás mellett tele van misztériummal, és ezt meg is kell őrizni – véli László.



Véssey Miklós meghatározó személyiségformáló időszakként élte meg az összeköltözést. Korábban egyedül élt, ezért meglepték felesége mindennapi apró gesztusai, kedvességei. „Nemcsak egymás bántása, szurkálása válhat rutinná, de egymás segítése is” – emelte ki. A pár arról mesélt, hogy kiegészítik egymást és nincsenek kibeszéletlen konfliktusaik. „Nagyon szeretem Mikiben, hogy mindig bocsánatot tud kérni” – mondta Mirk-Véssey Klára.



Sok beszédnek sok az alja?
Az alkati különbségek abban is megmutatkozhatnak, hogy a házastársak hogyan kommunikálnak egymással vitás helyzetben. Léder László szeret minden konfliktust átbeszélni, míg felesége szerint vannak dolgok, amelyeket felesleges átbeszélni. A pszichológus férjnek meg kellett tanulnia, hogy bár a gondok nem söpörhetők szőnyeg alá, a kommunikációnak nem a beszéd az egyetlen formája, és sokszor elég, ha csak egy órán át fogják egymás kezét. Puja Andrea elmondta, hogy nála beszélgetés helyett sokszor a sírás az, ami segít.



„Házasságunk első tíz éve nagyon küzdelmes volt. Meg kellett tanulnunk veszekedni, és azt is, hogyan lehet gyorsan lezárni a vitákat” – mesélte Győri Virág. „Az ember felismer bizonyos ismétlődő motívumokat egy vitában, és rájön, hogy ezek játszmák, és azt kell nézni, mi van valójában mögöttük” – tette hozzá Győri Tamás. „Az álproblémát a valódi problémától úgy lehet megkülönböztetni, hogy az álproblémák idővel megoldódnak.”



Véssey Miklós úgy tapasztalta, hogy a házastársi viták mögött sokszor kielégítetlen szükségletek állnak. „A pszichologizálás akkor lesz kontraproduktívvá, ha ilyenkor a másikat elemezzük, de ha magunkat vizsgáljuk, akkor segíthet” – mondta. Felesége kifejtette: amíg nem voltak gyerekeik, addig hajlamosak voltak arra, hogy túlbeszéljék a problémáikat, de most már nincs erre idejük, ezért a vitáik is rövidebbek és célorientáltabbak lettek.



Az idő szentháromsága
Véssey Miklós a Covid-lezárások idején otthon, a felesége mellett dolgozott, és láthatta rajta, mennyire kimeríti az anyaság, ezért arra törekszik, hogy mindig biztosítson számára énidőt. Néha mások segítségét is kérnie kell a gyerekfelügyelethez. „Hálás vagyok Mikinek, amiért kiemeltnek tartja, hogy tudjak töltődni. Ha a túlstimuláltság állandó, az életveszélyes lehet a házasságra is” – monda Mirk-Véssey Klára.



„Az idő szentháromsága: első az énidő, utána jön a páridő, és utána a családi idő. Ez fordított sorrendben nem megy” – fejtette ki Léder László. Ugyanakkor elismerte, hogy ez az elmélet, a gyakorlat viszont sokszor bonyolultabb ennél. „Mindketten introvertáltak vagyunk, ezért van énidőnk, a páridővel viszont gondunk van.” Hozzátette: ez élethelyzetükből is fakad, mert amennyit az iskola kivesz a családi időből, abból már kijönne a páridő.



A Győri házaspár már egy éve keddenként társastáncolni jár, számukra ez a páridő. Győri Virág kiemelte, hogy férje nem is szeret táncolni, de a kedvéért belevágott. Hazafelé nem sietnek, és olykor még egy szilvásgombócozás is belefér. Győri Tamás elmondta: ő alkatilag könnyebben megtalálja a maga számára a levegővételnyi énidőt, de feleségének ez nehezebben megy, ezért ebben támogatnia kell őt, a társidejükhöz pedig „drasztikus nekifogás kell”.



Táplálni a tüzet
Sokféle módszer van arra, hogy fenntartsuk a tüzet a házasságban. Az ehhez szükséges megküzdési stratégiák tanulhatók, de Léder László arra figyelmeztetett, hogy az ember nem tudja kihúzni magát a hajánál fogva a bajból, ezért egyrészt merjünk egymástól tanulni, másrészt nem árt, ha tudunk segítséget kérni.



„A tűz akkor is ég közöttünk, ha éppen nem vagyunk ott mellette” – vélte Véssey Miklós. Ehhez szerinte az is hozzájárul, hogy férfiként és nőként kezelik egymást, nem apaként és anyaként. Emellett a nehézségek is összekötik őket. Mirk-Véssey Klárának sokat segített, hogy nem érte őket váratlanul, mi vár rájuk a gyerekek születése után. És bár fontos a változás, az együtt formálódás, nagyon lényegesnek tartja, hogy legyen a kapcsolatban állandóság is. „Sokszor az visz minket előre, ha visszamegyünk oda, ahonnét jöttünk.”



„Fontos a humor. Rengeteg konfliktust megoldott és a tüzet is tudja táplálni” – tette hozzá Győri Virág. Győri Tamás szerint a tűz táplálásában nélkülözhetetlen a kreativitás is. A monotonitás megöli a vonzalmat, ezért keresni kell valamit, ami kimozdít a megszokottból, amitől új oldaláról ismerhetjük meg a másikat.



Megküzdött életút
Győri Virágnál 2020-ban daganatos betegséget diagnosztizáltak, emiatt családjával a koronavírus-járvány alatt és utána is teljes elzártságban kellett élniük. „Megtapasztaltuk, hogy ha Istenbe kapaszkodva belefeszülés helyett belesimulunk ebbe a próbába, akkor abból csodálatos áldások fakadhatnak. Isten megtisztított sok mindent a mélyben” – vallotta Virág erről az időszakról.



Győri Tamás szerint ez az összekapaszkodás az istenkapcsolatuk mellett az egymással és a gyerekeikkel való kapcsolatukat is új szintre emelte. Azt tapasztalták meg, hogy ha a tragédiákat Istennel együtt hordozzák, akkor nemcsak túl lesznek rajtuk, de szenvedésükből kincs is fakadhat. „Az istenfélő emberek gyöngyhordozók közössége; mint a kagyló, amely körbesírja a húsába került homokot” – fogalmazott. Kiemelte, hogy mindez nem arról tanúskodik, hogy ők milyen ügyesek voltak, hanem az Úr kegyelméről.



Istenhit nélkül nehéz megújulni, mert az ad erőt a váratlan helyzetekben is – vallják. Győri Virág számára segítséget jelentenek azok a történetek is – legyenek akár párokéi, akár egyéni életutak –, amelyekkel újságírói munkája során találkozik. „Szenvedélyesen gyűjtöm a történeteket, mert sokszor többet tanulhatunk egy megküzdött életútból, mint egy szép prédikációból” – mondta. „Ezeken át is látom azt, hogy a reménytelen helyzetekben is van remény.”


Barna Bálint
Képek: Magyaródi Milán (reformatus.hu)