„Zavarba jövök és elpirulok, Uram, ha fölidézem születésedet és körülményeit, és ha az enyémre gondolok. Te, az Isten, teremtőm nekem és a mindenségnek, istállóban születtél, én pedig palotában; téged ökör és szamár között szegény pásztorok, engem – ki por és féreg vagyok a te színed előtt – udvari emberek nyüzsgő tömege vett körül. A te szüleid szegények, az enyémek fejedelmek; te szegénységben jöttél a világra, én gazdagságban." Rákóczi Ferenc
Posztszekuláris korban élünk
- újévi lelkészértekezlet Dunamelléken.
Posztszekuláris korban élünk, ahol az emberek már nem hisznek a hitetlenségben, de még nem tudják, hogy jó hinni - fogalmazta meg Szabó István püspök bevezetőjének alapgondolataként.
A hagyományos alkalom 2010. január 11-én, hétfőn 10 órai kezdettel zajlott az egyházkerületi székházban.
„Minden, ami jó az emberben, az az Isten kegyelmének tulajdonítható.”
Kálvin János
Ahogyan a kapernaumi századosnak, vagy az érte közbenjáróknak sem tulajdonítható a gyógyulás, csakis Jézus szavának. Lukács evangéliumának ezzel a történetével nyitotta meg Szabó István a gyűlést.
A korrupció, a hamis tolerancia hirdetése, a szlovák nyelvtörvény miatt rengeteg vereséget elszenvedő és magát megadó magyar embernek tudnia kell, hogy Isten valami diffenrenciát akar felmutatni az egyházban, azt, hogy lehet Isten szerint élni. Az elmúlt idők szekuláris teológiájában a világi politika mutatta az utat, és az egyház csak kísérője volt a kívülről befelé irányuló hatásoknak.
"Mi lenne ha ez az esztendő a belülről kifelé munkálkodó kegyelemnek az éve lenne?Mi lenne, ha Ezékiel szép látomása ( Ez. 47, 1-12) a miénk lenne, hogy a templom küszöbe alól fakad fel a forrás és árad ki a világba.
A partja mentén gyógyulás van, és a vize nem elapad, nem elszárad, nem eltűnik a homokban, hanem folyamatosan mélyül, és még abba a "Holt-tengerbe" is beleömlik és annak a vizét is meggyógyítja, ami a mai magyar valóság. Mert holttengerben élünk."
Az elmúlt év pozitív eseményei között kiemelt beszédében olyan momentumokat, mint május 22-e és a zsinat döntése arról, hogy ezentúl a testvérgyülekezetek ne december 5-én találkozzanak, hanem május 22-én, vagy a legközelebb eső vasárnapon - ne gyásznapra, hanem örömteli viszontlátásra!
Említésre került a Csillagpont találkozó, amelyet sajnos a pénzügyi okok miatt ilyen központi szervezésben és mértékben egy ideig nem valószínű, hogy megrendeznek, ellenben szorgalmazza az egyház a kisebb megyei, regionális ifijúsági táborokat, találkozókat.
Szabó István felemelte a szavát az olyan lelkészek ellen, akik az egyházi fegyelmező eljárások elől más egyházakba menekültek, azonban továbbra is reformátusságukra hivatkoznak. Így a református egyház elhatárolódik az olyan intézményektől, mint az Arany Alkony idősotthon-hálózat, illetve az Alvinci Péter Szeretetszolgálat által megvásárolt, idősek készenléti gondozására létesült telefonos segítőszolgálat.
A misszióval kapcsolatban elmondta, hogy lát új kezdeményezéseket, és közösségek épülésének a tanúja, ami mindenképpen örömre ad okot. Sürgeti azonban az evangelizáció ügyét, amelyet minden eszközzel megpróbáltak már megkerülni és valami mással helyettesíteni a történelem folyamán.
A közelgő országgyűlési választásokkal kapcsolatban a püspök beszédében arra kérte a lelkipásztorokat, hogy a szószékekről értékeket hirdessenek, ne pedig színeket. Kérte, hogy a lelkipásztorok legyenek egymás segítségére, tanácsolják vagy intsék egymást, ha arra van szükség.
"Az új Magyar Köztársaság legmocskosabb kampánya következik, amiből nem lehet jól kijönni, legföljebb túl lehet élni. Fognak a szavunkra figyelni, és akkor értékekről kell beszélni. Maradjatok ki a fenekedésből!"