Felmérések szerint a húszas éveiben járó, diplomás magyar fiatalok közül minden hetedik tervezi, hogy külföldön vállal munkát. Rövidebb-hosszabb ideje határainktól távol élnek azok az értelmiségi fiatalok is, akik a Parókia portál mikrofonja előtt mesélték el, miért költöztek el itthonról, és vajon beváltak-e elképzeléseik. Ők - a többséghez hasonlóan - a szakmai fejlődés és a könnyebb megélhetés reményében vágtak neki az ismeretlennek. Bár szeretteiket, a magyar kultúrát és az anyanyelvi környezetet nélkülözniük kell, a rendszerető északi és a napfényes déli országok lakosaiként egyaránt arról számoltak be: új otthonukban az emberek kevésbé stresszesek és borúlátók, mint itthon.

Északról Délre
A mediterrán éghajlat és a tenger közelsége miatt választotta Máltát egy fiatal magyar nő. Itthon jól fizető irodai állása volt, vagyis nem az anyagi kényszer, hanem a kíváncsiság vitte - mint mondja, szerette volna kipróbálni magát merőben más környezetben. Az íróasztalt és a telefont takarítóeszközökre cserélte egy nagynevű vallettai szállodában - meséli Adamik Mónika.
- Nagyon nehéz volt a váltás, de egy idő után megszoktam az állóképességet igénylő fizikai munkát. Egy évig voltam szobalány, azután családi okok miatt haza kellett költöznöm Magyarországra. Tíz hónapot töltöttem otthon munkanélküliként, noha rengeteg helyre elküldtem a jelentkezésemet. Végül úgy döntöttünk két gyülekezeti barátommal, hogy Dániába megyünk, ahol idénymunkát vállaltunk: epret szedtünk, gyomláltunk.

Szobalányból középvezető
- Amikor lejárt a szerződésünk Dániában, el kellett döntenem, hogy Magyarországra vagy Máltára megyek-e vissza, ahonnan szintén nem kényszerből jöttem el. Ismét Máltát választottam, de már középvezetői pozícióra jelentkeztem a hotelben, ahol korábban alkalmaztak, hiszen megvolt hozzá a képzettségem és a magyarországi tapasztalatom. Az állást megkaptam, azóta is ez a munkám.

Ami hiányzik, és ami nem
A magyar kultúra és a természet az, ami nagyon hiányzik neki - árulja el a fiatal nő. Mónika félévente egy-két hétre hazalátogat, ám ilyenkor arról is meggyőződik, hogy nem volt rossz döntés Dél-Európában letelepednie.
- Amikor először hazautaztam Máltáról, két-három nap után már éreztem, hogy azt a fajta pozitív energiát, amit magamba szívok ebben a közegben, kezdem elveszíteni. A környezetem folyamatos panaszkodása - ami nem állítom, hogy nem jogos - engem lefáraszt, megfullaszt. Az pedig, hogy majdnem egy évig munkanélküli voltam, érzékeltette, hogy most már nem is olyan egyszerű jól fizető állást találni otthon.
Az egyetlen ok, ami miatt hazaköltözne, a családalapítás lenne - teszi hozzá, de mivel az még nem aktuális, egyelőre nem vágyik haza.

Ugródeszka
A tengerpart az, ami feltölti Farkas Gergőt is, bár ő inkább az északi frissességet részesíti előnyben. A zenész Hollandiát választotta úti célul, a Hágai Királyi Zeneakadémián tanul historikus fagottot, amit Magyarországon nem lehet. Úgy véli, egy ilyen nemzetközi intézmény jó ugródeszka lehet majd számára. Régi zenészként már most több fellépésre van lehetősége, mint itthon: nemcsak a szépen rendben tartott holland város virágzik, hanem a kultúra is, az emberek ugyanis többet költenek szórakozásra, művelődésre, mint hazánkban.

Összehasonlíthatatlan
Nem véletlen az sem, hogy az egész világról özönlenek a bevándorlók Hollandiába: Gergő szerint összehasonlíthatatlanul könnyebb a megélhetés, mint nálunk.
- A koncertekből és a tanítgatásból megélek, ráadásul marad sok szabadidőm; miközben otthon heti negyvennél is több órát csak tanítottam, és mivel nyelvórák voltak, készülni is kellett rájuk.
Mégis szeretne hazajönni, mert nem kifejezetten érzi jól magát Hollandiában - árulja el. Leginkább a családját és a magyar nyelvet hiányolja, ugyanakkor fontos számára az is, hogy elfogadható anyagi körülmények között éljen olyasvalamiből, amiben sok örömöt és inspirációt talál, és amiben hinni tud.

Vargabetű
- Hiába találok meg itt minden hozzávalót egy csirkepaprikáshoz, nem lesz olyan, mint otthon. A levegő, a víz, ami jön a csapból, minden kell hozzá, hogy magyar legyen - összegzi Kedvek Vera, aki tíz hónap elszakítottság után követte párját Svédországba. A bölcsészdiplomás nő a skandináv országban nem tudott magyar nyelvű környezetben hasznosítható végzettségével elhelyezkedni, igaz, nem is akart, hiszen mint mondja, vargabetűnek érzi egyetemi éveit. Reméli, a skandináv országban rátalál majd, mivel foglalkozna szívesen. Egyelőre egy gyárban dolgozik. Egy évig volt munkanélküli, bár az alatt az idő alatt sem volt tétlen, ugyanis nyelviskolában tanulta a nyelvet. Elismeri, kissé csalódásnak éli meg a fizikai munkát, a munkakörülmények és a fizetés viszont emberi, ezért elégedett.

Kerülik a magyarokat
A svédek zárkózottsága miatt Vera nem nagyon tudott barátokat szerezni, de bevallja, kedvesével a magyarok társaságát sem keresik, és szerinte sokan járnak el hasonlóan.
- Ha magyar szót hallottunk, egy idő után már nem rohantunk oda kitárt karokkal, hogy beszélgessünk. Sokan csak érdekből barátkoztak, kis idő után ugyanis előhozakodtak azzal, hogy tudunk-e munkát. Pénzt is kértek már tőlünk, ezért elővigyázatosak vagyunk.

Kiszámítható
Jóllehet két-háromszorosába kerül az élet Svédországban, az élet nyugodt és kiszámítható a fiatal pár szerint.
- Ha az embernek van fizetése, tudhatja, hogy abból megélhet, ha takarító, ha mérnök. Takarítói fizetésből is lehet bérelni egy egyszobás lakást, amellett félretenni, autót fenntartani, és még ha nem él is az illető nagylábon, számíthat rá, hogy lesz nyugdíja - állítja Kis András.
Nem könnyű azonban munkához jutni a skandináv országban, a megfelelő papírok beszerzésével járó nehézségek gyakran ördögi kört jelentenek a bevándorlók számára. Vera és András ezért óva intenek mindenkit, aki úgy képzeli, boldogulhat, ha egy hátizsákkal és valamennyi megtakarított pénzzel elindul Észak-Európába.

Kevesebb gyógyszer is elég
Ugyancsak Svédországban találta meg azt a nyugalmat, amire már itthon is vágyott Kádár Tamás.
- A város szép, rendezett, az életem, a munkám is jóval stresszmentesebb, olyannyira, hogy a vérnyomásgyógyszereim adagját is csökkentenem kellett - számol be az informatikus, aki három hónapja él Göteborgban.

Nem hűtlenség
A keresztyén fiatalember a helyi angol nyelvű gyülekezetben is megtalálta a helyét.
- Meghatározza a döntéseim, hogy hívő vagyok, és oda megyek, ahová Isten vezet - fogalmaz. Hozzáteszi, nem érzi, hogy hűtlenség lenne hazájával szemben az, hogy külföldön vállalt munkát.
- Sok helyre elküldtem otthon is az önéletrajzom, nagyon szenvedtem, míg munkát kerestem. Visszatekintve úgy látom, Isten elrendezett valamit számomra: jófej kollégák, érdekes munka és jó fizetés várt Svédországban.

Itthonról haza
- Sokan elítélnek otthon, mondván, hogy mennyire nem vagyok hazafi. Nekem viszont az a célom, hogy a szüleimnek majd ne kelljen a nyugdíjukból szűkölködni, szeretnék saját családot, és nekik is mindent megadni. Ehhez sajnos pénz kell - erről már a Londonban élő Perlaki Beáta számol be.
A fiatal nő mázlistának tartja magát, hiszen még itthonról talált albérletet, három nap leforgása alatt pedig munkát is. Egy éve ugyanazon a vendéglátóhelyen dolgozik, csak már magasabb pozícióban. Elmondása szerint a többi bevándorló ugyanolyan okokból vállal munkát Londonban, mint a magyar fiatalok zöme: pénzt és kihívást keresnek, illetve nyelvet gyakorolnak. A britek közül jó néhányan elítélik őket, igaz, azt a munkát, amit a külföldiek végeznek, nem szívesen látnák el Bea szerint.
- Egy barátnőmmel arról beszélgettünk a minap, hogy sajnos mi már mindkét országban kívülállók lettünk, itt és otthon is: itthonról megyünk haza, de otthonról is haza jövünk.

Visszajönnének-e?
Egy krízis lenne az egyetlen ok arra, hogy végleg hazatérjen - árulja el Beáta.
- Ha Anglia gazdasági helyzetét megfognánk és áthelyeznénk Magyarországra, a világon semmi problémám nem lenne - teszi hozzá.
Az általunk megkérdezett fiatalok közül volt, aki azt állította, hazajönne, ha a leendő házastársa ragaszkodna hozzá, igaz, azt sem tartja kizártnak, hogy külföldre házasodjon. Többen megemlítették, hogy a magyar nyelvi környezet olyannyira fontos nekik, hogy huzamosabb ideig nem tudnák azt nélkülözni. Akik pedig úgy vélekednek, egész életüket le tudnák élni több ezer kilométerre szülőföldjüktől, arra hivatkoznak, hogy mivel magyarul gondolkodnak és beszélnek, magyarságuktól nem szakíthatja el őket a földrajzi távolság. A megkérdezettek között olyan is akadt, aki úgy vélekedik, a jelenkori elvándorlás természetes folyamat, a fiatalok a határok könnyebb átjárhatósága miatt vállalkozóbb szelleműek, és mivel nem mindenki érzi jól magát külföldön, sokan visszatérnek közülük, ezért az egyensúly megmarad.

Jakus Ágnes

Videó: Dobó Márta

A folytatásban:

Itthon mégis jó

Emberi kapcsolatok, oldottabb légkör, anyagi jólét, karrier? Hogy kinek mi teszi élhetővé az életet, személyenként változó. Ahogy az is, tud-e újat kezdeni, aki külföldön telepedik le; és mit képes megteremteni itthon, aki marad. Összeállításunkban ezúttal olyan fiatalok szólalnak meg, akik hazatértek külföldről vagy soha nem is akartak elmenni.

A magyarok elvándorlásának okai és következményei, a nemzeti identitás, valamint a fiatalok jövője a témája annak a tudományos-közéleti találkozónak, melyet Balatonszárszón rendeznek idén augusztusban. A Mig(ene)ráció. Menjünk vagy maradjunk? elnevezésű találkozóról itt tudhat meg többet.