Mi sem jelzi jobban, mekkora tisztelettel tekint az utókor Sebestyén Jenő (1884–1950) református lelkipásztor, teológus és filozófiai doktor munkásságára és életművére, mint az, hogy ma a nevét viseli a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának egyik tanterme. Szellemi örökségét ma is felvállalja a budapesti teológia, amelynek egykoron oktatója volt, és ahol a névadási gesztus nem csupán a „történelmi kálvinizmus” nevű irányzat hazai vezéralakjának szólhat, hanem a tanárnak, aki tanítóként, tanszék- és intézményvezetőként is meghatározta kora lelkésznemzedékének gondolkodását.

Sebestyén Jenő maga is a Budapesti Református Teológiai Akadémia hallgatója volt 1902 és 1906 között. Előbb magántanár lett, majd filozófiai doktorátust szerzett. 1918-ban Szőts Farkas utódjaként került a Dogmatika Tanszék élére, 1928-tól 1938-ig pedig ő lett az igazgató Kováts J. István után. Írásainak többsége a dogmatika és a kálvinizmus témáiban született, az etika területét is érintve. Oktatóként pedig következetesen képviselte mindazt, amit írt és tanított – derült ki a Hagyomány, Identitás, Történelem 2023 konferencián Vásárhelyi Bálint Márk református lelkipásztor és doktoranduszhallgató előadásából.

A kálvinizmus harcosa
Hogy megértsük, milyen lelkiséget képviselt a budapesti teológián Sebestyén Jenő, előbb a kor eszmetörténeti hátterét kell megismernünk. Az uralkodó eszmeáramlat akkoriban még a 19. század végére jellemző liberális teológia volt, amelyet racionalista megközelítés jellemzett. Ezzel szemben jelent meg hazánkban egy ébredési-belmissziói irány, amely a megtérést, az Istennel való élő kapcsolatot hangsúlyozta. Ennek hatása a teológia hallgatói között és az ifjúsági mozgalmakban is kimutatható volt. Az egyház egészét azonban az identitáskeresés jellemezte. Sokan próbáltak választ keresni arra, mi az egyház, és mit jelent reformátusnak lenni. Sebestyén Jenő erre egészen sajátos választ adott: ragaszkodott hozzá, hogy a reformátusoknak kálvinistáknak kell lenniük.

A Sebestyén Jenő képviselte „történelmi kálvinizmusra” nagy hatást gyakorolt a hollandiai neokálvinizmus, amely Abraham Kuyper református lelkipásztor és miniszterelnök személyéhez kötődött. Egy konfesszionalista, antiliberális és antimodernista irányzatról volt szó, amely teljes világnézeti státuszra tartott igényt, emiatt az általános kegyelemtan és a kulturális mandátum hangsúlyozása mellett volt egy erős politikai irányvonala is.

Hazánkban Sebestyén Jenő lett a kálvinizmus vezéralakja.

Fontos szerepet töltött be a magyar kálvinista szervezetek életében, mint a Kálvin Szövetség, a Kálvinista Politikai Szövetség, a Kálvin János Társaság. Emellett szerepet vállalt kálvinista kiadványok megjelentetésében is (Studium Theologicum, Kálvinista Szemle, Magyar Kálvinizmus). Ezek a szervezetek és kiadványok voltak a kálvinista világnézet hazai hídfői. Sebestyén „történelmi kálvinizmusnak” nevezte ezt az eszmei irányzatot, amely megfogalmazása szerint az „általános keresztyénséggel” állt vitában. Vásárhelyi Bálint Márk kiemelte: ennek a vitának máig kifutó hatása van a magyar református gondolkodásra.

A teológia professzora
Sebestyén Jenő a misszió református felfogását képviselte a teológián is. Arra törekedett, hogy erős református, kálvinista identitást alakítson ki az intézményben. „Aki igazán református, az nem csapja be a világot. Pedig sajnos, gyakran megesik, hogy a hajón fennen lobog a kálvinista zászló, de a hajó rakománya nem az. Ne tűzzük ki a kálvinista lobogót, mikor a hajó antikálvinista csempészáruval van megrakva. Legyen a tartalom is református” – jegyezte fel Sebestyén katedráról elhangzó gondolatait Hörömpő Gergely lelkipásztor. A kálvinista tanító dogmatikai és etikai szemináriumai mindig igetanulmányokból indultak ki, de az általa tartott akadémiai istentiszteleteken arra is figyelt, hogy sokat énekeljenek, különösen zsoltárokat.



Közvetlen személyiség volt, kifogástalan megjelenésű, jól felkészült professzor – jellemezték egykori tanítványai. Nem volt sem hierarchikus gondolkodású, sem tudományosan nagyképű, sem részrehajló, még a hozzá legközelebb állókkal szemben sem. Érdekelte, hogy a hallgatóinak melyik téma tetszett a legjobban és odafigyelt az igényeikre. Egy anekdota szerint amikor egy vizsgáztatás során megtudta, hogy egyik hallgatója keveset tudott készülni szempanaszai miatt, azonnal intézett neki szemészorvost. Igazgatói szobájában néha késő estig zajlottak a speciális kollégiumi alkalmak, és bibliaköröket is tartott a professzorok vezetésével.

Intézményvezetőként határozottan felvállalta kálvinista nézeteit, a teológia rendezvényein tartott beszédeiben pedig nyíltan reflektált aktuális társadalmi témákra és a mindennapok történéseire. Az 1928-as tanévnyitón tartott beszédében például a kesergő hazaszeretet helyett a munkás hazaszeretetet emelte példává, és Klebelsberg Kunóhoz kapcsolódva sürgette a honpolgárok összefogását a haza újjáépítéséért. Azt vallotta, hogy a kálvinizmus erősíti a nemzeti öntudatot is. Az 1938-as évnyitón tartott megnyitó beszédében pedig az eucharisztikus világkongresszusokra reflektálva a katolikus szentáldozás református kritikáját fogalmazta meg. Nekünk az evangéliumot kell hirdetni – emelte ki.

Az ifjúság mentora
Nemcsak a teológián volt gondja a fiatalokra: végig ott állt inspirálóként, mentorként és támogatóként a Soli Deo Gloria Református Diákszövetség (SDG) mögött, hogy az egyedüli református diákszervezetként kiemelkedhessen a többi keresztyén ifjúsági szervezet közül. Arra törekedett, hogy erősítse a tagok gyülekezethez kötődését, előtérbe helyezze számukra Isten szuverenitását, és népszerűsítse a zsoltárok éneklését. Egy ideig aktív szerepet vállalt az SDG-ben elnökként, majd a senior osztály vezetőjeként, de visszatérő előadója is volt a diákszervezet szárszói találkozóinak.

Sebestyén Jenő erőteljes kálvinista identitása, következetesen alkalmazott világnézete mindezeknek köszönhetően hatással is volt a református ifjúságra – a teológia falain kívül és belül, mozgalmakon és szervezeteken innen és túl. Munkásságának fókusza természetesen nem szűkíthető le a fiatalokra – hiszen minden reformátust arra buzdított, hogy tartsa magasra az evangéliumban Krisztust – fontos azonban, hogy külön is megvizsgáljuk a fiatalokra tett hatását, mert ez a korosztály volt akkoriban a legfogékonyabb az identitáskeresésre adott határozott válaszokra. Bár ennek a missziói folyamatnak a hosszú távú kibontakozását megakasztotta a második világháború és annak következményei, Sebestyén Jenő szellemi öröksége ma is élő – és nemcsak egy tanterem nevében.

A cikk Vásárhelyi Bálint Márk HIT 2023 konferencián tartott előadása alapján készült.

Képek: hungaricana.hu, Beregújfalui Evangéliumi Református Gyülekezet honlapja