Szeretetszálak-határok nélkül

Hírek
2011. január 26., szerda

A budai református gyülekezet határon túli magyarságot támogató programja 2004-2010.

Szeretetszálak- határok nélkül. Így neveztük el a budai református gyülekezetben 2005-ben kibontakozó és ma is élő, a határon túli magyarokat támogató programunkat.

Már korábban is voltak határon túli kapcsolataink, főleg Erdély felé, de ekkor valami más vette kezdetét. Literáty Zoltán frissen végzett teológus - aki Kárpátaljáról származik - 2003-ban nálunk kezdte el gyülekezeti szolgálatát. Nem véletlen tehát, hogy hamarosan az ő szervezésében gyülekezeti kirándulásra mentünk Kárpátaljára, hiszen nagyon sokan még soha nem jártunk arra, az ismert okokból. Szálláshelyünk Nagydobronyban volt, az ottani magyar református líceum kollégiumában. A gyülekezetben céladakozást szerveztünk a nagydobronyi Irgalmas Szamaritánus árvaház számára, ahol akkor mintegy negyven árva és fogyatékos gyermekről gondoskodtak. A gyülekezet szépen adakozott, mi meg nagy örömmel vittük a pénzadományt az árvaháznak, a Névtelen Segítő Kezek karitatív programunk közreműködésével pedig jó adag ágyneműt és könyveket a kollégium számára. Látva a líceum nehéz körülményeit, haza térve, az ott tapasztaltakon felbuzdulva most már a kollégium javára kezdtünk el adományokat gyűjteni, jótékonysági akciókat szervezni.

Aztán jött a csúfos december 4-i nap, ami mindannyiunkat nagyon lesújtott. Abban egyet értettünk, hogy mindez nem szegheti kedvünket, sőt, mostantól még jobban kell szeretnünk határon túli testvéreinket. Isten útmutatására hallgatva elhatároztuk, hogy a mi válaszunk erre itt a budai gyülekezetben az lesz, hogy mind a négy égtáj felé egy új kapcsolatot építünk ki határon túli református testvéreink felé. Nem sietünk, nem kapkodunk: egy év, egy tájegység. Az adott évben minden missziós és diakóniai jótékonysági akciónk bevétele azt a közösen kiválasztott magyar intézményt, gyülekezetet szolgálja. Kiderült, hogy a kárpátaljai magyarlakta Gálocs község óvodájában nincs vízvezeték, így rögtön megszületett az elhatározás, hogy az első támogatottunk ez az intézmény legyen. És beindult az önkéntesek hada: könyvet árusítottunk, jótékony koncerteket szerveztünk, önkénteseink vállalták a templom nyári ügyeletét és céladományokat gyűjtöttünk. A 2007. évi Budabál jótékonysági bállá változott. A jótékony célú koncertek megvalósulásában több segítőnk is volt, de a Tabulatúra régizene együttes 2007 óta minden évben legalább egy koncert perselyadományával segíti a határon túliakat támogató programunkat. Az összegyűlt adományból az óvodai díjbevezetés megvalósult, sőt egy ifis csapat az óvoda játszóterét is kifestette.

2008-ban Erdély következett. Sok szépet és jót hallottunk a Marosbogáton üzemelő Emmaus gyermekotthonban és árvaházban folyó Istentől megáldott szolgálatokról. A helyi kis református gyülekezet Molnár Károly lelkipásztor és felesége Eszter vezetésével, néhai Csiha Kálmán bíztatására és támogatásával 2002-ben nyitotta meg az Emmaus otthon kapuit, először kilenc árva, nehéz sorsú gyermek előtt. Egy rövid látogatáson mi magunk is meggyőződhettünk róla: a gyermekeket hittel és hitre nevelik. Ma már közel ötvenen vannak az Emmausban és így a magyar nyelvű oktatás is megmaradhatott a községben. A számukra egy év alatt összegyűlt adományt egy ifjúsági csoportunk vitte el hozzájuk Szontágh Szabolcs ifjúsági lelkész vezetésével. A fiatalok egy héten át segédkeztek a templom felújításában és a kerti munkákban. A pénzadományunk segítségével az otthon konyháját tudták újjá varázsolni. Istennek legyen érte hála!

2009-ben Vajdaság következett. Itt korábban egyáltalán nem voltak kapcsolataink és rögtön kettő is lett. Az egyikük a bácsfeketehegyi gyülekezet kebelén Szolga (ma Halász) Renáta Makkai Sándor díjas óvodapedagógus vezetésével működő vajdasági gyermekmisszió. Őket a Presbiteri Szövetségből Mikó László missziós titkár és Debreczeni Tibor Csokonai díjas pedagógus és felesége Kósa Vilma ajánlották figyelmünkbe. Jó választás volt. Istentől áldott az ő szolgálata, és ma már férje is segíti ebben. Mintegy 500 gyermekkel vannak kapcsolatban és a helybéli és környékbeli gyermekek számára rendszeresen tartanak gyermekfoglalkozásokat, táborokat. Adományunkból az ottani gyermekek számára több alkalomból álló missziós találkozókat szerveztek a szabadkai Salom dicsőítő zenekar közreműködésével. A másik vajdasági kapcsolatunk a Kelet -Európa Misszió segítségével alakult ki. A vajdasági Péterrévén a Parakletos Misszió Muzslay Gábor és felesége Etelka vezetésével. A 2009. évben az ő javukra báloztunk, a Budabál bevételével a gyülekezeti házuk bővítését támogattuk.

2010-ben elérkeztünk Felvidékre. Mivel a Tabulatúra régizene együttes tíz évvel ezelőtti megalakulása óta minden év adventjében ellátogat az ottani kis magyarlakta református falvakba, így az ő segítségükkel kerestünk itt kapcsolatot. És meg is találtuk az érsekkétyi református iskola elszánt kis közösségét. Bohák Valéria szintén Makkai Sándor díjas igazgatónő vezetésével itt úgy maradhatott meg a magyar nyelvű oktatás, hogy a környező kis falvakból az iskolás gyerekeket minden reggel összegyűjtik, behozzák az iskolába, és az oktatás befejezése után hazaszállítják őket. Nagy öröm, hogy a mintegy ötven iskolás mellett ma már egy tizennyolc fős magyar óvoda is működik, így megvan az utánpótlás is. Májusban személyesen látogattuk meg őket Rossa Levente, a Tabulatúra együttes vezetője segítségével. A Budabál bevétele és a teljes évi diakóniai jótékony szolgálat bevétele az iskola, az óvoda továbbélését szolgálta. A november 21-i gyülekezeti vasárnapunkon személyesen köztünk lehettek és együtt örvendezhettünk az advent közeledésének.

Így a 2005-ben elkezdett akció, hogy szeretetszálainkkal öleljük körbe a Kárpát-medencét, Istennek legyen hála, 2010-ben bezárult. Nagy örömünk, hogy ez éppen akkor történhetett meg, amikor a határon túli magyarság végre visszakaphatja azt, amit egy tollvonással elvettek tőle: a jogot, hogy magyar állampolgárnak vallhassák magukat. A kiépített kapcsolatokat ápoljuk, élnek. A marosbogátiak már azóta két alkalommal is jártak nálunk, Vajdaságban az idén a Cédrus házicsoportunk és a Benő ifi közösen egy játszóteret épített a gyülekezeti ház udvarán.

A kör bezárult, de amit elkezdtünk, az tovább épül, nincs vége. Most a misszió-diakónia közös elhatározással egy új kárpátaljai kapcsolat kiépítésén munkálkodik: A szolyvai református óvoda és iskola támogatását tűztük ki közösen a 2011. évi fő határon túli célirányként. Még november folyamán egy kis delegáció járt náluk. A budai diakónia és misszió egy-egy ottani pedagógus szolgálatának támogatását vállalta fel. 2011. február 26-án a budai Várban az ő javukra bálozunk.

Hála van a szívünkben, hogy ez megvalósulhatott, és most már Kárpátalján, Erdélyben, Vajdaságban, Felvidéken vannak kiépített kapcsolataink az ottani hittestvéreinkkel. Hisszük, hogy ebben Isten vezetése volt az, amit megtapasztaltunk, megértettünk és elfogadtunk. Neki adunk ezért is hálát, Neki legyen dicsőség érte. Mi magunk is épültünk és gazdagodtunk, erősödtünk a szolgálatok során, megéltük, hogy lelki ajándékokat adhatunk egymásnak, egymást bátoríthatjuk egymás hite által, ahogy azt az Ige is tanítja:

„Mert szeretnélek látni benneteket, hogy megerősítésetekre valamilyen lelki ajándékot adjak nektek, vagyis, hogy együtt bátorodjunk meg közöttetek egymás hite által, a tietek és az enyém által." Róm 1, 11-12.

A budai gyülekezet nevében:

Csenki Zsuzsanna diakóniai gondnok Fördős Kata missziós gondnok

Részletes beszámolók a programokról:

2007. Kárpátalja: Gálocs - óvoda -vízbevezetés:

http://www.gyulekezet.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=144&Itemid=60

2008. Erdély: A marosbogáti református Emmaus otthonban:

http://www.gyulekezet.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=184&Itemid=60

2009. Vajdaság: Gyermekmisszió - Szolga Renáta

http://www.gyulekezet.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=362&Itemid=60

http://www.gyulekezet.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=390&Itemid=60

2009. Vajdaság: Péterréve:

http://www.gyulekezet.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=356&Itemid=60