Kezdjük először inkább az EU-val. Hiszen mégiscsak a brüsszeli parlamentbe választottunk küldötteket. Igen érdekesnek tartom, nemcsak a magyarországi eredményeket, hanem általában az európai eredményeket. Most már a napilapok is rendre hozzák a brüsszeli parlament összetételét - pártok, listák, függetlenek, egyéni képviselők, kisebb jelölő szervezetek delegáltjai lesznek ott. Igen érdekes a kép, és azt mutatja, hogy ez a választás üzenet volt az EU számára is, nevezetesen, hogy jobb lenne, ha komolyabban venné nemcsak a dolgát, hanem alkotó közösségét is, az EU országait, azzal a sokféleséggel, sokféle érdekkel, szemponttal, amit mindez jelent. Az, hogy olyanok is bekerültek, mégpedig igen jelentős számban az európai parlamentbe, akik tulajdonképpen az európai parlament alapjait tagadják, vagy igen erős szkepszissel vannak eziránt, azt mutatja, hogy erőssé vált az a szempont, az az érdek, hogy ezek a kritikák és bírálatok ott, magában az európai parlamentben hangozzanak el, jussanak érvényre. Tehát nem lesz könnyű feladata az EU-nak sem, hiszen számos olyan küldött lesz majd ott különböző országokból, akik nem óhajtják tovább folytatni azt, amit az EU eddig vitt. Legelsősorban is azt nem óhajtják folytatni, hogy az EU polgárai számára láthatatlan, vagy sokszor érthetetlen, vagy érzékelhetetlen legyen, vagy ha érzékelhető, akkor rossz értelemben érzékelhető, hogy milyen döntéseket hoztak az EU parlamentjében. Lehet mondani, hogy ez kommunikációs kérdés is, hogy viszonylag keveset és talán rosszul is kommunikált az EU a saját országaiban, de mondhatni, és az az érzésem, hogy inkább ez jelenik meg, hogy nem tudja az EU megnyugtatóan biztosítani ennek a soknyelvű, sok nemzetű, sokféle szempontú, sokféle történelmi háttérrel, sokféle történelmi tapasztalattal összeálló nagy együttesnek az érdekeit és az igényeit. Talán, ha visszatalálna az EU egykori alapító gondolatához...Adenauerre és Schumannra gondolok, akik a francia-német megbékélés keretében, és keresztyén elvek alapján álmodtak egy olyan EU-t, mely messze több, mint gazdasági érdekközösség, hanem inkább az európai nemzetek együttműködése, megbékélése. Ez az együttmunkálkodás világa lenne, s akkor talán könnyebb is lenne tisztán látni ezekben a dolgokban. De amíg az EU kizárja önmagából a keresztyénséget, amíg az EU - ha lehet azt mondani - szinte démonizálja a nemzeti szempontokat, amíg az EU szinte csak mint egy gazdasági holding vezérigazgatósága működik, addig nem várható más eredmény, sőt az az érzésem, hogy ezek a mostani tendenciák erősödni fognak.

Ami a magyarországi részét illeti, nyilván Magyarország is kapott egy üzenetet, hiszen a magyar állampolgárok választottak, és önmagukról döntöttek. Egyrészt igen elgondolkodtató a rendkívül alacsony részvétel, az érdektelenség, ami azt mutatja, hogy a választáson szinte csak részvételt jó polgári kötelezettségnek tartók vettek részt, illetve a mindenre elszántak, akik okkal és joggal látták meg a politikai lehetőséget, hogy ugyanis választás és szavazás lesz, és az fog dönteni, aki elmegy és szavaz. Én úgy érzem, nagy apátia kísérte a választást, ezt a részvétel mutatja. A másik oldalról azonban túlzó és felfokozott reménykedések jelentek meg. Rendkívül rövid volt a kampány, kevés érv hangzott el, keveset hallottunk arról, hogy mi az EU, miért kell oda magyarokat küldeni, mi ennek a jelentősége. Inkább arról hallottunk, hogy mi zajlik az országban. És ami az országban zajlik, az egyáltalán nem megnyugtató. Az az érzésem, és ezt tükrözik a választási eredmények, hogy politikai elit jelentős része egyáltalán nincs tisztában azzal, hogy mi zajlik ebben az országban, s nem az elmúlt néhány évben, hanem 15-20-30 éve. Most mindenki elemezgeti az eredményeket, mindenki csodálkozik, mindenki tesz-vesz: melyik párt, melyik alakzat kitől mennyit vett el, és ez mit jelentene. Én azonban úgy látom, hogy az egész magyar politikai elit üzenetet, jelzést kapott arról, hogy illene egy kicsit jobban a mélybe leereszkedni, s megnézni, hogy mi zajlik mondjuk egy magyar faluban 15-20 éve, milyen körülmények között, milyen félelmek között élnek az emberek, hogy nemcsak azok félnek ebben az országban, akiket állítólag a szélsőségesek fenyegetnek, hanem a lakosság egy igen jelentős része állandó félelmek között él. S nem csoda, hogyha egy olyan településen, ahol 20 éve nem láttak rendőrt, azokra fognak szavazni, akik oda tudnak vonultatni 3-4 egyenruhába öltözött alakot, és azt tudják ígérni, hogy hamarosan itt rend lesz. De mindez azt mutatja, hogy a magyar politikai vezetés egy része, a magyar politikai elit egy része teljes mértékben érzéketlen az ország valóságos állapota iránt. Hogy most felébrednek-e, efelől van némi kétségem, hiszen minden választáskor fel lehetett volna ébredni, minden súlyos ügy kapcsán fel lehetett volna ébredni, minden olyan fejlemény kapcsán magához térhetett volna a magyar politikai vezetés, amikor az emberek - mondjuk ki egyszerűen, és ezt nem kicsinylőleg mondom, az utca embere próbált a maga kezébe venni olyan döntéseket, olyan intézkedéseket, amelyek egy rendezett ország esetében a politikára és államvezetésre tartoznak.

Azért az is egyfajta utalás, hogy a 22 magyarországi képviselőn túl, plusz öt szintén magyar nyelvű képviselőt is küldtek az európai parlamentbe, köztük egy magyar református lelkész-püspököt.

Ennek én szerfelett örülök, hogy az országhatáron túli nemzettestek is, már ott, ahol a létszámuknál fogva ez lehetséges, tudtak az EU-ba magyar képviselőket küldeni. Természetesen tudjuk, hogy azért ott, Brüsszelben nem lesz olyan könnyű a 22+5 magyarnak összeállni, de mégsem lesz olyan nehéz olyan szempontokat is megszólaltatni, olyan ügyekben is eljárni, vagy olyan ügyeket kezdeményezni, amelyek közelebb viszik a határon túli magyarságot ahhoz, hogy nehéz sorkérdéseikben jobb válaszokat kapjanak: kulturális autonómiáról lehet beszélni, területi autonómiáról lehet beszélni, a magyar nyelvű közoktatásról lehet beszélni, a határon túl élő magyaroknak a saját országukban, a gazdasági életben való részvételükről lehet beszélni, és még sok minden egyébről lehet beszélni. Ezt én üdvös fejleménynek tartom. Ebből a szempontból - azt hiszem -, az EU-val szemben nem szabad szkeptikusnak lennünk, hiszen lehetőséget és alkalmat biztosít erre. Ezt fogadjuk örömmel, és kívánnám, hogy a magyar képviselők - teljesen mindegy, hogy milyen pártból, melyik országból, milyen politikai megfontolásból vannak ott, Brüsszelben közösen és egyetemesen is tudják képviselni a magyar szempontokat.

Beszélgetőtárs: Géczy Lajos