Szombaton este itt volt a lehetőség, hogy tegyünk valamit élőhelyünk klímájáért a Föld Órája nevű kezdeményezésben, ami a világ legnagyobb klímavédelmi akciója.

Március 28-án este egymilliárd ember kapcsolta le a villanyt világszerte, hogy felhívja a figyelmet az éghajlatváltozás veszélyeire. A kezdeményezés az ausztráliai Sydney-ből indult útjára 2007-ben. Akkor 2,2 millióan, egy év múlva világszerte már 50 millióan kapcsolták le a villanyt egy órára. 

A kérdés sokakban felmerül, hogy van egyáltalán értelme egy-egy ilyen akciónak? Talán a legkönnyebb, ha csak úgy lesöpörjük a problémát az asztalról. A másik lehetőség, hogy komolyan véve az életterünkről szóló sokszor vészjósló jövőképet, még, ha nem is teljesen értünk egyet ezzel a szigorúan borús képpel, mégis teszünk valamit a jövőért, a Földért, a következő generációkért. Ebben az összefüggésben már megtalálhatjuk az akció értelmét. És itt elsősorban nem arra az energiára gondolok, amit sikerült megspórolni az egy óra alatt, hanem arra, hogy gyermekeink már egy ilyen világba nőhetnek bele, ahol komolyan veszik az emberek a környezet figyelmeztetéseit. Az ilyen akcióknak a feladata továbbá még a környezettudatos, nem „pénzelvű" gondolkodás és életmód választási lehetőségének a felmutatása is. 
A teremetett világ iránti sáfárság gondolata, amit a keresztyénség magáénak vall, magában foglalja a figyelemfelkeltő, a következő nemzedékre is gondolni tudó és akaró felelős magatartást. Sokszor egy-egy ilyen akcióval. Ez amolyan segítség is a keresztyéneknek, hogy hirdethessék a mustármag reménységét, ami ez esetben nem szól többről, mint a lehetőségről, hogy megmutassuk: komolyan vesszük sáfárságunkat. A sáfárság gondolata nem mai keletű, de mai értelmezések nélkül maga a hagyomány is csak egy kiszáradt fa lesz, ahogy földünk is csak majdnem élhető környezet az ember számára. 

Turcsik Ferenc 
refomátus lelkész 

Forrás:
www.reformatus.hu
Kommunikációs Szolgálat