A gyerekek: István, Csongor, Lehel, Endre, Lizinka, Borbolya és Hanga, valamint a szülők, Ingrid és Ákos ideiglenes szálláshelyükön, a nagyszülők budapesti lakásában fogadnak. A bérházi lakás egyik szobájába költöztek be, itt élnek kilencen, amíg újra lakhatóvá válik majd a házuk.

Fekete füst tódult ki
Kollégámmal kiegészülve éppen egy focicsapatra valónyian ülünk a szobában, hogy felidézzük a februári reggelt. Az édesanya, Ingrid kezdi mesélni a történteket.
- Reggel befűtöttem a kazánt, aztán öltöztettem és reggeliztettem a gyerekeket. A nagyobbak iskolába mentek, a három kicsivel voltam otthon. Egyszer csak elment az áram. Megpróbáltam visszakapcsolni az automata kapcsolóról, de újra elment, és akkor vettem észre, hogy a kazánból fekete füst tódul ki. Azonnal hívtam telefonon a férjem, hogy szóljon a tűzoltóknak, és gyorsan kivittem a gyerekeket a házból. Lehel még pizsamában volt, így ő papucsban, és kabátban ment ki az udvarra. Még gyorsan magamhoz vettem a legkisebb hordozóját és a babakocsit, ekkor érkezett meg a szomszéd néni, hogy segítsen, mert látta a füstöt. A kezébe adtam a három gyereket, én pedig igyekeztem oltani a tüzet.

Minden égett
Ingrid mindent ledobált a kazán elől, hogy minél kevesebb tárgyba kaphasson bele a láng, és ahonnan csak lehetett elhordta az éghető dolgokat. Közben megérkeztek a rendőrök is, akik kiküldték a házból, sőt a szomszéd házat is kiürítették a lehetséges robbanásveszély miatt.A történet elbeszélésébe a kis cserfes Borbolya is bekapcsolódik, azt mondja, egyik testvére, Lehel sírt, mert félt, hogy elégnek a játékai, de a tűzoltók eloltották a tüzet, így a játékok nem égetek el, csak vizesek lettek. Borbolya megnyugtat, hogy azóta már kaptak új játékokat is. Lehel nagy komolyan annyit mond, hogy csak a kazánt látta, és azt, hogy minden égett. Minden.

Azt hitte, viccel
A ház felső szintje és teljes tetőszerkezete megsemmisült. A gyerekek a játékaikat hiányolják a legjobban. Borbolya azért szomorkodott, hogy már sohasem próbálhatja ki a műanyag fürdőmedencét. Tavaly még kicsi volt, és nem engedték, hogy ugráljon benne, ezt a nyarat várta. A tizennégy éves Csongor azt meséli, hogy amikor a tűzeset hírével hívta az édesanyja, azt hitte, csak viccelődik.
- De lehetett hallani a hangjából, hogy mégsem! Este nagyinál megvacsoráztattam a kicsiket, majd másnap mentem haza segíteni.

A családot féltette, nem a játékot
A legnagyobb fiú, István nem tűnik aggódós típusnak. Azt mondja, úgy logikázott: ha az édesanyja tudott telefonálni, valószínűleg nincs nagy baj, így nem aggódott feleslegesen. Endrét azonban megviselték a történtek. Azt meséli, hogy nagyon szomorú volt, és aggódott, hogy mindenki jól van-e.
- Nem a játékokat féltette, hanem a családot. Addig sírt, míg biztossá nem vált, hogy mindenki jól van - árulja el az édesanyja.

A hős teve
Ákos informatikusként dolgozik Szolnokon, onnan indult vissza gyorsan, hogy segíthessen a családján, de mire megérkezett Albertirsára, a tűzoltók már oltották a tüzet.
- Elég nyugodt vagyok a stresszhelyzetekben, így amikor a feleségem hívott, hogy ég a ház, szép sorban adtam neki az utasításokat telefonon: „vidd ki a gyerekeket, kapcsold ki az áramot, próbáld kivinni a gázpalackot!"

Az első sokk után próbáltam én is higgadtan viselkedni - veszi át a szót Ingrid.
- Sikerült számos dolgot megtennem, hogy ne terjedjen tovább a tűz. Az volt a szerencsénk, hogy a hőtől megolvadtak a forrasztások a fűtésrendszeren, és a víz ráfolyt a falra, és az ágyakra. A tűzoltók szerint a történet főhőse az egyik gyerek tevéje volt. A szalmával töltött plüss teve annyira megszívta magát vízzel, hogy egy kritikus ponton elzárta a tűz útját.

Működik a kegyelem
A ház teljes felső szintje megsemmisült, semmi nem maradt - emlékszik vissza Ákos. A bajban azonban nem maradtak egyedül, a budai református gyülekezet melléjük állt és már másnap megkezdték a helyreállítást.

- A gyülekezetünkből és a Ráckeresztúri Református Drogterápiás Otthon lakóitól is kaptunk segítséget. Húsz köbméter törmeléket takarítottunk el, folyamatosan hordtuk ki a rengeteg összeégett holmit. Hol egy kis cipő fordult ki a halomból, hol egy összehajtogatott fehér ruhácska megégve, hol egy játék. A takarítás közben arra gondoltam, hogy milyen csodálatos a kegyelem. Jó érzés volt megélni, hogy működik az isteni törvény, az élő Isten vigyázott ránk a bajban, és vigyáz most is. Jól esett az is, hogy a budai gyülekezet tagjai látták bennünk az elesett embert, és fogták a kezünket. Megtapasztaltuk, hogy működik a kegyelem.

A gyerekek is adtak
A fizikai segítségen túl pénzbeli adományokat is kapott a család. A Baár-Madas Református Általános Iskola és Gimnázium diákjai saját zsebpénzükből adakoztak, hogy segítsenek társaiknak.
- A gyerekek a Baár-Madasba járnak. Megható volt, hogy a kilenc-tízéves gyerekek milyen pontosan tudják, hogy mi a szeretet - mondja Ákos.

Nem sírnak, nem kérnek
A Mózes-Horváth család még a nagyszülők vendégszeretetét élvezi. Kilencen lakják a szobát, de egyetlen szóval sem panaszkodnak. Azt mondják, jó együtt lenni egy szobában is. A kicsik az ágy mellett ülve egy üveggolyóval játszanak. Nincs legó, nincs távirányítós autó, mégis megy az élet. Nem sírnak, nem kérnek, hanem a tanulságokról beszélnek. Arról, hogy a Biblia is írja: ne gyűjtsünk földi javakat, s most megtapasztalják, hogy számos dolgot valóban lehet nélkülözni. Az életet azonban teljesen át kellett szervezni az új helyzet miatt.
- Másképp kell beosztani az időnket, más a logisztika. Két íróasztal van a szobában, így jól meg kell szervezni, milyen sorrendben tanuljanak a gyerekek. Mire a nagyok jönnek, a kicsiknek be kell fejezni a tanulást. Ha a kicsik lefekszenek, a nagyok már csak a konyhában írhatják a házi feladatot, hogy ne zavarják őket a pihenésben - magyarázza az édesanya.

Hét gyerekkel egyszerű?
Az élet néha tényleg furcsa helyzeteket hoz. A férj azt meséli, hogy fiatalabb korában tartott a gyerekektől. Ha a megállóban várakozva meghallotta, hogy sír egy gyerek a buszon, inkább megvárta a következő járatot, és csak arra szállt fel. A munkahelyén is inkább a legfelső emeleten keresett tennivalót, ha az utcáról gyerekzsivaj szűrődött be a földszinti irodájába. Aztán minden megváltozott.
- Ingriddel ketten vezetjük a családot, megosztjuk a döntéseket. Szerintem könnyebb hét gyerekkel, mint kettővel, mert a nagyok besegítenek a kicsiknél, a többiek pedig szépen megvannak egymással, tehát viszonylag egyszerű - teszi hozzá Ákos.

Hogy egyszerű- e, azt döntse el mindenki maga. Az biztos, hogy a család példamutatóan helytáll a nem mindennapi helyzetben is. Leégett házuk új tetőszerkezete már elkészült és cserepeket is kaptak adományként. Bíznak benne, hogy nyárra ismét lakhatóvá válik az otthonuk. Ingrid azt mondja: a gyerekektől tanul a legtöbbet.

- Lizinka négyéves volt, mikor hó végén nem jutott már pénz, hogy tortát süssünk az ovis szülinapi ünnepségre. Ő vigasztalt, hogy majd megtartjuk egy héttel később a születésnapot, és hozzátette: „édesanya, hogyha Isten adott hét gyereket, akkor ad majd mindent, hogy föl tudjál nevelni." Elszégyelltem magam, hogy egy négyéves gyereknek nagyobb hite van, mint nekem. Azóta bármilyen nehéz helyzetben vagyunk, mondatai ott csengenek a fülemben.

Fekete Zsuzsa
Fotó:Füle Tamás

A Budai Református Gyülekezet szeretne segíteni bajba jutott családon, ezért lehetővé tették, hogy gyülekezetük számlájára érkezhessenek adományok a Mózes-Horváth család számára.
Számlaszám: Budai Református Gyülekezet 11701004-20060958 - a közelménybe írják be: Mózes-Horváth család