Megjelent a Közösség debreceni egyházmegyei magazin nyári száma.
A 2009 decemberében induló negyedéves lap célja, hogy a református kultúra értékeit és a Szentírás aktuális üzenetét közérthető formában közvetítse, illetve hogy a Debreceni Egyházmegyéhez tartozó 36 gyülekezet közösséggé szerveződését segítse.
A kép és szöveg kölcsönhatásán alapuló üzenetközvetítés sajátos megvalósulása ez a magazin, mely arra törekszik, hogy az evangélium eljusson egyházon belül és körül élő emberekhez egyaránt.

Egy írás az aktuális számból:

Arról ami összeköt

A Föld nevű bolygón, 2010 -ben 6 820 800 000 ember él, köztük mi is.Mindannyian a homo sapiens sapiens nevű fajhoz tartozunk, tehát van bennünk valami közös. Ugyanaz az élőhelyünk, és bár ma már közhely, mégis igaz: közös a felelősségünk e bolygó élhetőségéért és jövojéért. Aztán vannak a majdnem 7 milliárd ember között olyanok, akikkel azért ennél több köt össze bennünket. Európaiakvagyunk, osztozunk az antikvitás, a zsidó-keresztyén tradíció és a felvilágosodás által meghatározott kultúrkör sajátos,csak itt megtalálható örökségén. És vannak olyanok is, akikkel a magyar nyelv és a magyar kultúra köt össze bennünket, különös és egyedi nyelvünk, nem problémamentes történelmi tudatosságunk,népzenénk, népművészetünk, sokat vitatott és változó kulturális kánonunk, mely bár meg is oszt bennünket (népi? urbánus?stb.) mégis, még ellenpólusaival is összekapcsol minket. A szűkebb lakóhelyünk, melynek kulisszái között zajlanak a mindennapjaink, szintén létrehoz egyfajta összetartozást - ha akarjuk, ha nem. Amunka és az iskola is összekapcsol minket egy sor embertársunkkal. Ám még szorosabban kötődünk azokhoz, akikkel együtt éljük az életünket: családtagjainkhoz és barátainkhoz. Ajándék minden olyan ember a számunkra, akivel kapcsolatban úgyérezzük: közünk van egymáshoz. Globalizálódott világunkban sok olyan emberrel is kapcsolatba kerülünk, akikkel nem sok minden köt össze bennünket, mégis életünk részeivé válnak. Látjuk felvillanni a képernyőn egy pillanatra a világ túlsó felén veszteségeit sirató asszonyt, a tengerentúl szórakoztatóiparának kitaláltcsillagait, chatszobák és a fórumok névtelenjeivel kommunikálunk, virtuális könyvekből próbáljuk megismerni mások arcát.Vajon mennyi közünk van hozzájuk? Élnek azonban a Földön emberek, akikkel soha nem találkoztunk, többségükkelnem is fogunk, mégsem vagyunk teljesen idegenek egymásnak. Mi közünk van egy kis badeni falu polgáraihoz, a dél-indiaiKerala forró tengerpartján, Nairobi szegénynegyedében,Mexikóváros útvesztőiben, Szöul felhokarcolói között, Ionacsendes szigetén, az utrechti Dóm lábánál vagy Kréta olajfaligeteiben élőkhöz?Első látásra semmi közös nincs bennük és bennünk. Azonban van valami, ami földrajzi, kulturális távolságok ellenére mégis összeköt bennünket. Ők is ahhoz a 2 195 529 000 embertársunk közé tartoznak ugyanis, akik keresztyénnek vallják magukatezen a világon (2006). Ennyien vannak - vagyunk - akik a Szentháromság Istenben hiszünk, Jézus Krisztust Urunknak ésMegváltónknak valljuk, a Bibliába foglalt Szentírás szerint. Sokfélék vagyunk: reformátusok és ortodoxok, katolikusok és baptisták, evangélikusok és afrikai alapítású egyházakhoz tartozók, anglikánok vagy pünkösdiek, vagy a világon létező mintegy 39 000 keresztyén közösség egyik vagy másik változatához tartozók. És hitünket sokféleképpen éljük meg: apárizsi Notre Dame emelkedett esztétikai élményt nyújtó, kidolgozott liturgiájában, az afrikai fatemplomok dobbal kísért táncmozdulataiban, Taizé meditatív csendjében, intellektuális élményt nyújtó tudományos igényű prédikációkban, emberjogidemonstrációkon, házi bibliakörök éjbe nyúló vitáiban, eksztatikus elragadtatásban, vagy a gyertya lángja mellett, összekulcsolt kézzel elmondott magányos és szemérmes imádságokban.A világ keresztyéneinek többsége ma már a déli féltekén él, a miénktől nagyon eltérő kulturális, liturgikus formák és teológiai meggyőződések által meghatározottan.Első látásra nem sok minden közös van bennünk. A közös vallás kötne össze bennünket? Annak megjelenési formái olyan eltérőek, hogy alig-alig teremtenek közöttünk kapcsolatot. Egy egyiptomikopt szerzetes hitgyakorlása, egy koreai karizmatikus megagyülekezet istentisztelete olyan távoli lehet számunkra,hogy joggal feltehetjük a kérdést: mi közünk van végül is egymáshoz.Erre a kérdésre azt válaszolhatjuk: pontosan ugyannyi közünk van a távoli földrészek keresztyéneihez mint ahhoz a testvérünkhöz, akivel minden vasárnap egymás mellett ülünk a templom padjában.Lehet, hogy egy nyelvet beszélünk, lehet, hogy évtizedek óta ismerjük egymást, de az egyházban, a keresztyén közösségben végső soron egyetlen összekötő kapocs van köztünk, ugyanaz, mintami összekapcsol a Földgolyó túlsó oldalán élő keresztyénekkel. A kapcsolódási pont közöttünk, csakis és kizárólag, JézusKrisztus. Ő az, Aki azért imádkozott, hogy „mindnyájan egyek legyünk" (Jn 20,21.) és aki a kereszt és feltámadás útján megteremtette az emberek közötti közösség valóságos feltételét. Keresztyén közösségünk nem szimpátián, nem közös érdeklődésen,még csak nem is közös kulturális, nyelvi vagy nemzeti  hagyományokon alapul, épp ezért alapvetően különbözik minden más emberi közösségtől. Dietrich Bonhoeffer nyomán így fogalmaz erről Selyem Zsuzsa, kolozsvári irodalmár: „Ez a kritérium az önmagát visszavonó végtelen, egy személy, az egyetlen olyan individuum, aki teljes mértékben el tud tekinteni önnön individualitásától, aki mindig odafordítja a másik orcáját is,odaengedi a felső ruháját is, megteszi a második mérföldet is: Jézus Krisztus, a megtestesült Isten. Az ekképpen értelmezettkeresztény közösségben a közvetítettség miatt a másik ember szabadsága nem sérülhet. A közvetítő végtelensége distanciát teremt, személyi mivolta együttlétet. Ez a közösség „hívás és távolságtartás, kötelezettség és szabadság, befogadás és védelem".Ez a közösség épp ezért - minden esendősége és látható fogyatékossága ellenére - nem törékeny, mert nem tőlünk,emberektől függ: a Szentlélek Isten alkotja meg ezt a közösséget, mely Krisztusban adottság, és amely az Ige és a sákramentumokáltal válik aktuálissá az egyház gyülekezeti közösségében.Ennyi közünk van egymáshoz, gyülekezetben, egyházmegyében, a most egyesülő református világközösségben és a világ minden keresztyénével. Csak a Krisztus. S hogy ezt megélhessük, együtt imádkozzuk a világ minden táján ma is: Veni creator Spiritus - Jövel teremtő Szentlélek.
Gonda S. László