A lelkipásztori hivatás évében különösen erős üzenete van annak, hogy lassan két éve minden reggel belenézhetünk egy lelkész valós életének helyszíneibe hétköznapokon és ünnepeken egyaránt. Thoma Lászlót szinte minden nap máshol éri a 7.30, hol metróaluljáróban, budapesti mellékutcában, autóban ülve, erdőben futva, a teológián tanítás előtt, pszichodrámacsoport alkalmát megelőzően, vagy a lelkészi szobájában jelentkezik a Református bibliaolvasó kalauz napi újszövetségi igeszakaszával. Csak vasárnap reggelente látszik az öltözetén, hogy lelkész, egyébként minden nap máshonnan, más körülmények közül kapcsolódik a virtuális hálóhoz, ezzel a gesztussal azt is megmutatva, hogy az Ige élő, nincs bezárva a templom falai közé. Istennel bárhol lehet találkozni, nem kellenek különleges körülmények ahhoz, hogy megszólíthassuk.

Közvetlenül az igeolvasás után találkozunk Thoma Lászlóval, akin nem csak látszik, hogy erősen hatott rá, de be is számol róla, hogy közel harminc év keresztyénség után is van, ami megrendítő erővel érinti. Ezen a reggelen István vértanú kivégzését olvasva a mennyei otthon képe ragadta magával a lelkipásztort.

Újratervezés: válasz a krízisre
A járványidőszak a gazdagréti gyülekezet számára is küzdelmes volt, és az első lezárásoktól kezdve világossá vált László számára, hogy a közösségi életet érintő kérdésekben változtatni kell.
"Másfél évvel a járvány kitörése után kezdtem a mindennapos igeolvasást a közösségi oldalon látva, hogy az oltási program javarészt lezajlott, mégis kevesebben tértek vissza a gyülekezetbe" – mondja a lelkész."Küzdöttem azzal, hogyan lehetne a gyülekezetünk erősebb közösség, hogyan tarthatnánk jobban össze, mégse ’felülről’ hívogassam az embereket a templomba, hanem ez belülről fakadó igényük legyen. Futás közben szoktam mély dialógusba kerülni Istennel, amikor elmondom Neki a gyülekezeti küzdelmeimet. Isten azt kérdezte tőlem nagyon élesen, hogy mit várok a gyülekezettől? A válaszom engem is meglepett, mert rögtön megfogalmazódott bennem: azt szeretném, hogy rendszeres igeolvasók és az Igéjével élő emberek legyünk. Megértettem, hogy akkor együtt kell olvasnom az Igét a gyülekezettel. Akkor mindössze 2021 adventjére terveztem ezt a gyakorlatot" – számol be.

A 7.30-as gyors
A napi, közös igeolvasás 2021 novemberének közepén gyülekezeti körben meghirdetve kezdődött. „A saját családom napi ritmusába is beleillett a reggel fél 8-as elfoglaltság – bár a fiam nem mindig üdvözölte, ha közterületen kellett mellettem álldogálnia a bejelentkezés alatt. A terv az volt, hogy a napi Igét felolvasom, ahhoz rövid magyarázatot fűzök, és imádkozom mindannyiunkért, hiszen akik nem jártak közösségbe, talán a közös imádság hiányát érezhették a leginkább. A kezdetekben a technikát is meg kellett tanulnom. Hogy ez a keret, a telefonnal rögzített forma mit enged meg és mit nem, számomra is új volt. Egyre több helyen tartok most már Bibliát – hiszen a belejelentkezéssel egyidőben nem használhatom a Biblia-applikációt. Advent után szívesen elengedtem volna a sorozatot, s bár Isten meggyőzött a folytatásról, ma is azzal a szabadsággal készítem a videókat naponta, hogyha ez már nem szolgálja a kezdeti célt, akkor elengedem.”

A lelkész meglepő választ ad arra a kérdésre, hogy milyen hatással volt a személyes életére ez a lassan kétéves gyakorlat. „A családommal közösen minden reggel olvassuk az Igét, de csak egy-egy rövidebb verset az asztalnál. A személyes életemnek azonban a napi rendszeres igeolvasás ezen a szinten nem volt a része. Tűnhet ez bűnvallásnak, de nem több, mint tényfeltárás. Mindig nagyon mélyen kapcsolódtam Istennel és napi szinten, rengeteget foglalkozom az Igével. Fel sem tűnt, hogy a személyes kegyességemnek nem része, hogy naponta hosszabb szakaszokat az Istennel való közvetlen kapcsolódásom miatt olvassak el a Szentírásból. Beláttam, hogy nem várhatom a gyülekezeti tagoktól, amit én magam sem teszek.”

A lelkipásztor számára újra tartalommal telt meg a tény, hogy a Bibliaolvasó kalauz végigvezet egy-egy bibliai könyvön, nem lehet válogatni az Igéket. Ebben a kiszolgáltatottság mellett örömforrásra talált. „Nem lehet minden reggel a szívem mélyéig hatoló az üzenet – hol jobban, hol kevésbé érint. Nem minden Ige szól az aktuális problémáimról, és ez a magam számára éppoly fontos, mint a közösségnek, akinek át szeretném adni.”

Enyém, tiéd, közös
Arra a kérdésre, hogy valóban sajátjává válik-e így az Ige, ha minden reggel a megosztás terhét is hordja, azt mondja: ezt a szolgálatot nem lelkészi minőségében végzi, hanem gyülekezeti tagként, keresztyén testvérként. „Ebben az egészben erősebb a „mi” gondolata, mint az ’én és ti’ beszédmód. Először mindig egyedül vagyok az Igével – azt osztom meg, amit én kaptam belőle.” – árulja el.

Hogy a reggeli igei bejelentkezések hatása mennyire lépi túl a gyülekezet határait, jól jelzi, hogy a gyülekezeti oldalon látható rövid bejelentkezések inspirálták a Magyar Református Egyház youtube-csatornáján 2022 őszén indult hangzó igemagyarázat-sorozatot (Igeidő), mely szintén a Bibliaolvasó kalauzhoz kötődik.

Az írott és online áhítatoknak egyaránt megvan az a veszélye, hogy a személyes érintettséget elfedi, felülírja a közösségi élmény. A lelkész annak örül, hogy ezen a módon el tud érni olyan embereket is, akik bármi okból perifériára szorultak. Bár minden vasárnap arra hívja a videó nézőit, hogy menjenek gyülekezetbe – van, aki számára ez nem könnyen megoldható.
„A legtávolabbi pont, ahonnan velem együtt olvassák az Igét, Montenegró. De egy gyülekezeti tagunk osztotta meg, hogy valahol Dél-Magyarországon egy ismerőse a lelki megújulásáról számolt be, amelynek egyik eszköze egy kopasz fiatalember, aki minden reggel magyarázza az Igét.... (Nevet.) Akik ráakadnak a magyarázatokra, sokan nem tudják, hogy lelkész vagyok és ennek kimondottan örülök. Lehet, hogy valaki elutasítaná a nagytiszteletű urat, de a kopasz fiúval szívesen vitatkozik. Önmagában hatalmas eredmény, hogyha sikerül áttörnöm a közöny falát és gondolkodásra hívni gyülekezethez közeli és távoli embereket egyaránt. Érkezett hozzám olyan visszajelzés is, hogy valaki az üzenetek hatására kezdett újra gyülekezetbe járni. Ezért akkor is hálát adok, ha nem a mi gyülekezetünkhöz csatlakozott. Amit csinálok, nem egyéni lelki fitnesz, hanem kapu a református közösséghez.

Isten tényleg mindenhol jelen van. Nem csak a közöny falát kezdhettem bontani, hanem azt a gyülekezetképet is, hogy ez egy vár, ahova azért kell bejönni, mert csak itt lesz az ember biztonságban, amíg el nem jön értünk a Mennybe emelő ’szent lift’. Ezzel szemben a mi üzenetünk, hogy Isten arra hív mint gyülekezetet, hogy az Ő népeként legyünk jelen a világban, mert meg akarja áldani a világot.”

Fotómontázs: Füle Tamás

Szeptember 28-án, csütörtökön a Ráday-napok lelkészek számára meghirdetett tudományos konferenciáján dr. Thoma László A lelkipásztor, mint a gyülekezet vezetője és tagja címmel vezet műhelyt, azt követően pedig a lelkipásztori szolgálathoz kapcsolódó kerekasztal-beszélgetésen vesz részt.
Szeptember 29-én, pénteken a Ráday-napok ifjúsági csoportoknak meghirdetett találkozóján a Sófár Banddel szolgál.