Zsengellér József megbízatása – a tervek szerint – három évre szól. Az egyetem Bibliai Teológiai és Vallástörténeti Tanszékének professzorát zárt szavazáson, nagy többséggel választották dékánná. Zsengellér József kinevezése szeptember elsejétől szól, addig a jelenlegi dékán, viszi tovább a kar ügyeit. Békési Sándor mandátuma lejárt, két cikluson keresztül töltötte be a tisztséget, a szabályok szerint harmadszorra már nem választható.

Kötelező kollégium?

 Zsengellér József szerint nehéz az egyetemi rendszerben kialakítani egy erőteljesebb lelkiséget, gyülekezetet, mert ehhez az átlagosnál nagyobb nyitottságra van szükség a tanárok és a diákok részéről egyaránt. A hallgatók általános egyetemi rendszerben járnak a hittudományi karra, nagyjából ötven százalékuk nem lakik bent a Ráday utcai kollégiumban. A Dunamelléki Református Egyházkerület vezetői, valamint a teológiai tanárok áprilisi találkozóján felvetődött, hogy kötelezővé tegyék a kollégiumi bentlakást a diákoknak. Zsengellér József nem zárkózik el ettől, azonban véleménye szerint az ilyen típusú előírások önmagukban nem oldanak meg semmit. Úgy véli, hogy célravezetőbb lenne a jelenleginél vonzóbbá tenni a kollégiumi rendszert, hiszen volt olyan időszak, amikor kötelező volt a teológushallgatók bentlakása és ez segített abban is, hogy teljeséggel megélhessék a diákéletet. A professzor elmondta, hogy régebben a teológiai oktatás zárt, mondhatni kolostori rendszerben zajlott, így könnyebb volt a hallgatóknak egy teljesen speciális életformára, élethivatásra készülni. A zárt kollégiumi rendszernek azonban hátulütői is vannak, hiszen a diákok sokkal kevesebbet találkoznak azzal a valósággal, ahová készülnek. Zsengellér József ebben a kérdésben is az egyensúlyt szeretné megtalálni, vagyis segíteni a hallgatóknak nyitottá válni a világra, az emberek problémáira, ugyanakkor egy olyan rendre és rendszerre szoktatni őket, amelyben a szolgálat válik a leghangsúlyosabbá.

Szorosabb kapcsolat

Az új dékán fontosnak tartja a hallgatók és a tanárok közötti szorosabb viszonyt, személyes kapcsolódást. Jelenleg minden évfolyamnak van egy felelős tanára, akinek nem biztos, hogy mindenkire marad elegendő figyelme, energiája. Zsengellér József szerint akár egy tutori rendszer kialakításával is el lehetne érni, hogy erősödjék a tanár-diák kapcsolat és megvalósulhasson a tehetséggondozás. Az „ideális” teológushallgatótól azt várja el a dékán, hogy a saját képességeihez mérten a legjobban teljesítsen, és ha ez nem megy, kérjen és kapjon segítséget. A magyar oktatási rendszerben ma már nincs felvételi, de a leendő teológushallgatók alkalmassági vizsgán vesznek részt, ahol nemcsak azt nézik, hogy milyen a fiatal egyházi beágyazottsága, hanem azt is, hogy fellángolás vagy mély döntés eredménye volt-e a jelentkezése. Szorosabb kapcsolat szükséges ugyanakkor a hallgatók, a küldő gyülekezetek és teológiai kar között is. Ez biztosíthatja, hogy a hallgatók a tanulmányok alatt se ne szakadjanak el az egyházi valóságtól.

Hol legyen a hangsúly?

A mai társadalom a sekélyes jellegű emberi kapcsolatokra épít, nem az elmélyült gondolkodásról és elcsendesedésről szól – vélekedik a dékán. Úgy tűnik, mintha az lenne az ideál, hogy az emberek egyik napról a másikra éljenek, éppen ezért a lelkészség feladata ennek a feje tetejére állított világnak a talpára állítására, és az Istenhez való visszatalálásának előmozdítása. Zsengellér József szerint mindenkinek más elvárásai vannak arról, hogy mi legyen a hangsúly a lelkészképzésben. Amennyiben a teológiai oktatásban azt kellene megtanítani, amit sehol máshol nem lehet, akkor a lelkészi szolgálat igehirdetési része kerül előtérbe. A kapcsolódó tudományágak ugyanis interdiszciplináris jellegűek így ezeket az alapképzésen kívül is lehetne oktatni. Ezt a kérdést szerinte akkor lehetne megoldani, ha nemcsak az öt-hatéves teológusképzésben, hanem a specializációs lelkészképzésben és -továbbképzésben gondolkodnánk. Az alapképzést adná meg a teológia, ezt követné egy specializáció, majd a már pályára állt lelkészeket lehetne tovább segíteni.

Visszaállítani az egyetem jó hírét

Az új dékán a következő három évben szeretné biztosítani, hogy a diákok jó szívvel és a lélek mély értelmében is lelkesen járjanak a budapesti teológiára, vegyenek részt a közösségben, valamint a tanárok is hozzák be a teljes tudásukat, életüket, önmagukat. Zsengellér József célja, hogy a hittudományi kart érdekessé tegye más karok hallgatói számára is. Ehhez nemcsak az órakínálatot kell vonzóvá tenni, hanem a rendezvényeket, megmozdulásokat is, amelyek – mint mondta – más szellemiséget kell, hogy sugározzanak azok felé, akik az egyházitól egészen eltérő közegből érkeztek az egyetemre. Zsengellér József szeretne abban segíteni, hogy visszaálljon a Károli egyetem jó híre, és azt vallja: az intézményben elsősorban a hittudományi kar feladata, hogy biztosítsa az egyetem reformátusságát.

Fekete Zsuzsa