Vajon mennyire befolyásolja jelenünket az, hogy milyen képünk van arról, honnan hová tartunk? És hogyan befolyásolják a jövőről alkotott gondolatainkat a múltban átélt, zsigeri reakciókat kiváltó élményeink?
Erről is gondolkodhatunk a Szabados Ádám teológus, blogger és Somody Imre ex-vállalkozó, a PontJézus szolgálat gondviselője által indított beszélgetéssorozat, a Különvélemény hallgatása közben. Ahogy a cím is jelzi, a beszélgetőpartnerek meghatározó gondolkodók megállapításaihoz fűznek kommentárt, vállaltan keresztyén nézőpontból. Ehhez először is értelmezniük kell az eredeti gondolatokat, majd pedig bemutatják azt is, azok mely pontokon kapcsolódnak a keresztyén világértelmezéshez, és mely pontokon térnek el tőle.

A nagy történet és a korszellem

A podcast létrehozói minisorozatokban gondolkodnak. Először az izraeli történész, Yuval Noah Harari ötven nyelvre lefordított, tizenkétmilliós példányszámban eladott könyvtrilógiáját – Sapiens. Az emberiség rövid története, Homo Deus. A holnap rövid története, valamint a 21 lecke a 21. századra című műveit – és az abban kirajzolódó világmagyarázó narratívát veszik górcső alá. Hogy született ilyen, az már önmagában is csoda, hiszen ahogy arra Szabados Ádám is rámutat, azzal, hogy a posztmodern hátrahagyta a metanarratívákat, éppen egy nagy világmagyarázat létére támasztott igényt. Harari pedig nem csupán vélekedéseket, hanem állításokat fogalmaz meg – ezért is lehet vitatkozni vele. A vita azonban nem öncélú: a szembenézés bátorsága lehetőséget teremt arra, hogy a hallgatóság számára a keresztyénség nem mint puszta világvallás, hanem mint az emberiség létének értelmét és alakulását elbeszélő nagy történet mutatkozzon meg. Ez az értelmezési keret keresztények és nem keresztények számára egyaránt egzisztenciális téttel bír, hiszen az, hogy mit gondolunk az emberiség jövőjéről, meghatározhatja azt is, mit várunk az élettől, miben hiszünk, és mit teszünk, vagy nem teszünk életünk során.

Ennek valamennyire tudatában is vagyunk, gyakran éppen ezért nem számolunk azzal, hogy mennyire hatással van ránk a korszellem, amely részigazságokat és -értelmezéseket kínál a világ működéséről és alakulásáról. Ezek mögött pedig ha nem is mindig tudatos és rossz szándékú, de mindenképpen rejtett motivációk húzódnak – akár maguk a propagálók előtt is. Amikor kidolgozott módon, akár segítő szándékkal tálalják fel nekünk ezeket, azt hihetjük, hogy érvényes, de legalábbis jogos válaszokat, ellenvetéseket találtunk egy-egy problémára a bűntől megtört világban. Mivel felborult egyensúlynak véljük ezt a megtörtséget, ezért úgy vesszük, mintha azt egy képzeletbeli mérleg másik oldalára helyezett súllyal helyére lehetne zökkenteni. A helyzet azonban az, hogy az emberi igazságérzet mérlege, a súly és mi magunk is a probléma részei vagyunk. Ezért van nagy jelentősége az olyan beszélgetéseknek, amelyben a felek időt, energiát fektetnek abba, hogy megismerjék egy napjainkban népszerű gondolkodó műveit, és megfelelő szavakat találjanak arra, hogy a szerző által megalkotott világmagyarázó narratívát egy még nagyobb metanarratívába illesszék. Abba, amit nem ember alkotott, hanem az ember megalkotója: a Teremtő Isten, aki ki is nyilatkoztatta számunkra, mi célból és hogyan alakul világunk sorsa.

A három nagy fikció

A vizsgált művek ehhez hasonló tartalmi összefoglalója az egyes adások bevezetőjében a podcastsorozat egyik nagy értéke. Ha nem olvastuk (még) a könyveket, akkor is hallhatunk a világ vezető politikusai és nagyvállalkozói körében is élénk érdeklődést kiváltó felvetésekről, másrészt fogódzókat kapunk az értő olvasáshoz – arra is felkészülve, amikor nem teljesen egyértelmű, hogy a beszélgetőtársak olvasatai közül melyik áll közelebb Harari filozófiájához.

A reflexiók számos tanulsággal szolgálnak arról:

• mi mindent tudhatunk keresztényként a valóságról
   
• hogyan érdemes bekapcsolódnunk egy párbeszédbe, és milyen érvekkel vitatkozhatunk
   
• milyen kommunikációs helyzetben találjuk magunkat, amikor az igazságot személyek nem csupán kijelentések, hanem személyek képviselik.

Ezúttal nem Harari filozófiáját, hanem a Különvéleményt értékelve maradjunk ezeknél a szempontoknál, kicsit más sorrendben haladva!

Hogyan érdemes vitatkoznunk?

Tömören: a vitapartnert emberszámba véve, felismerve gondolkodásmódja értékeit, elismerve tehetségét. Szabados Ádám rámutat Harari népszerűsége okaira – és ez nem csupán póz, amelyet a leleplezés hátsó szándéka ihlet –, például arra, hogy azért tud mély összefüggéseket feltárni, mert nem veszi magától értetődőnek azt, amit mi annak vennénk. Az egyik kritikája vele kapcsolatban épp ezért az, hogy nagyon lényeges, mire nem kérdez rá – például saját, reflektálatlanul hagyott nézőpontjára (a nyugati világ naturalista látásmódjához könnyen illeszkedő buddhizmusa miatt), illetve az abból fakadó előfeltevésekre, amelyek meghatározzák következtetéseit.

Ezt a bátorságot és a távolabbról olvasás képességét szintén érdemes eltanulnunk a podcast alkotóitól, főleg, mivel az az értelmezési keret, amelyből keresztyén emberként látjuk a világot, valóban messze túlmutat rajtunk és a nyugati kultúrán, hiszen isteni nézőpontból ad értelmezést a világról és benne az emberről, élete alapkonfliktusával együtt. Szabados Ádám épp a Biblia alapján korrigálja a zsidósággal és a kereszténységgel kapcsolatos ismerethiányból fakadó tévedéseket, és az azokra épülő megállapítások élét is elveszi. Izgalmas érvelést hallhatunk tőle például arról, miért nem célravezető szembeállítani a vallást és a tudományt.

De aki arra vágyik, hogy hallhassa, miként köszörülik a nyelvüket keresztyének egy ateista-szcientista szerző művein, csalódni fog, hiszen a beszélgetés nem mire meg azokra osztja a világot, hanem azt mutatja meg, hogy egy igazság van, amelynek valamennyi lenyomata sokféle gondolkodásban fellelhető ugyan, de attól még az igazság teljességét tagadó eszmék töredékesek és félrevezetők. A Harari által gyakorolt meditáció például arra az előfeltevésre alapul, hogy az egész a részek összessége, ezért vallja (tévesen), hogy ha valamit kiveszünk az egyén jellemzői közül, elvész az egész, azaz az egyén maga. „Harari úgy iktatja ki a szenvedést, hogy az ént szünteti meg. A kapcsolatokat, amely az isteni személy sajátja, és amely az emberlét alapja” – mutat rá Szabados Ádám. A teológus szerint nem lesz lényegileg más az ember attól, hogy a jövőben kiegészülhet robotkarral vagy memóriával – szemben Hararival, aki szerinte darwinista világképéből fakadóan tagadja a dolgok lényegiségét, és csupán abban gondolkodik, hogy valamiből lesz valami. A beszélgetéssorozat egyik izgalmas pontja Somody Imre felvetése, aki a technológiai változások emberi tudatra gyakorolt hatására mutat rá. Mindkettejüknek igaza van, és ez máris elvezet ahhoz a kérdéshez, hogy:

Miért vitatkozunk?

Mert – ha becsületesek vagyunk – kíváncsiak vagyunk az igazságra, és ki akarjuk tenni magunkat, sőt, alá akarjuk vetni magunkat annak. Az eszmetörténettel az elmúlt években is sokat foglalkozó Szabados Ádám szerint ijesztően cinikus, személytelen és kapcsolattagadó Harari írása. Ez a történész világnézetéből következik, amely épp a kötődést próbálja kiiktatni az általa meghatározott boldogság eléréséhez. Még ha ez a megállapítás előírónak látszik is, amely mintegy feltételezi a világunkat megváltoztatni kívánó mögöttes szándékot, valójában leíró: egyszerűen rámutat, hogy a kapcsolatok kiiktatása alapvetően emberellenes gondolkodásmód. A Harari és mások műveire adott reflexiók azért születnek, hogy azokat annak lássuk, amik, akkor is, ha még szerzői sem biztos, hogy tisztában vannak azzal, mi motiválhatja őket megírásukkor – vagyis, a képletbe mennyire nem számítják bele olvasói és rajongótáborukkal együtt, hogy ők maguk is megváltásra szoruló emberek. Ez a varázstalanítás a mítoszok korában fontos szolgálatot tehet mindannyiunk számára – különösen most, amikor a világjárvány is sokak számára csupán mítosz, miközben szertefoszlik a nyugati ember sebezhetetlenségének és a globalizmus üdvös voltának a mítosza is. Üdítő, hogy a „semmit sem tudhatunk biztosan” életérzés ellenére vannak tudható dolgok!

Mit állít a keresztyénség?

Ahogy arra korábban is utaltam, és a podcast megalkotói is rámutatnak: van átfedés a keresztyén nagy történet és Harari megállapításai között – ezek kimondása pedig nem tabu, sőt, hívőt és nem hívőt is olyan vitával gazdagíthat meg, amelyből kiküszöbölték a felesleges körökhöz és téves következtetésekhez vezető félreértéseket, és amely mindannyiunkkal megérezteti a keresztyénség valódi erejét. A Különvélemény hallgatása közben tehát nemcsak Harari és mások gondolatait ismerjük meg, hanem azt is, mi mindenünk van nekünk – egyébként szintén megírva (a Bibliában).

Olyan lenyűgöző megállapításokat hallhatunk ebben a kontrasztban, mint az, hogy a halhatatlanság valójában kötődés a szeretet Istenével. Így tehát az örök élet nem az élet végtelen meghosszabbítása egy személytelen világban, hanem kapcsolat a Teremtővel, aki szeret. Az evangélium ezért örömhír ma és a nem is olyan távoli jövőben is – és nekünk tesz jót, ha meglátjuk: világhírű gondolkodók számára is az lehet.

Feszültséggel teli beszélgetés

Ez a sorozat segít abban is, hogy segítőtársakkal lépjünk a kortárs világról való kritikus olvasás és gondolkodás (életen át tartó) izgalmas útjára, illetve saját különvéleményünket összevessük az adásban megszólalókéval. Míg Szabados Ádám az elméleti, addig Somody Imre a gyakorlati oldalt erősíti, ezzel egyikük a szerzővel és annak állításaival vitatkozik, másikuk az olvasót képviseli, és saját tapasztalatokon is alapuló gondolatkísérleteknek ad teret. Ez a kontraszt érdekes feszültséget teremt, bár néha majdnem a hallgató kárára: talán mert nem tisztázott, hogy kérdező vagy beszélgetőpartner inkább, az első adásokban Somody Imre néha túl korán szakítja meg Szabados Ádám gondolatmenetét, amelyre ő ugyan előre ráérez, de a szóért folytatott kissé fölösleges harccal a hallgatóság nem nyer, hanem veszít értékes másodperceket. Ezen azonban könnyen túllendülhetünk, nem csak azért, mert Somodynak jól áll ez a műfaj, hanem azért is, mert közbevetéseivel időnként árnyalatnyi, mégis elgondolkodtató eltérésekre képes rámutatni aközött, amit Harari ír és aközött, ahogy azt Szabados Ádám értelmezi. Épp ezért a Különvélemény érdekes tanulságokkal szolgálhat a tekintetben is, hogy az isteni kijelentéshez való hűség és az abból fakadó, jó értelemben vett dogmatizmus, valamint az emberi szándékok felőli egészséges jóhiszeműség, és a párbeszéd igénye hogyan nyit meg más és más kérdéseket – ezt a két pólust hol Szabados Ádám, hol Somody Imre képviseli. Ezek feszültsége velünk marad, mert az életben is személyként képviseljük Isten igazságát, ami már önmagában is kihívás. Talán ezért is szükségszerű, hogy a keresztyénség történetbe ágyazódjon, és ne redukáljuk csupán hittételekre.

Eközben úgy tűnik, mindkét beszélgetőpartnert a hatás érdekli – míg Szabados Ádámot elsősorban az eszmék hatása az ember gondolkodására, Somody Imrét az ember hatása a világra.

Eddig egyetlen adás sem volt, amelyből ne vittem volna el legalább egy értékes gondolatot, felvetést. Szívesen írnám, hogy bármilyen nyári tevékenység mellé ajánlom meghallgatásukat, ez azonban csak részben igaz: a magvas gondolatok miatt itt „háttérrádiózásról” szó sem lehet, hiszen a mikrofonnál ülőknek nemcsak a kérdésfelvetéseire, de válaszaira is érdemes odafigyelni – a műfaj pedig lehetővé is teszi ezt, hiszen bármikor bármelyik részét újrahallgathatjuk a felvételeknek. Világnézettől függetlenül bárkinek ajánlom a Különvéleményt, éppen azért, mert vállaltan keresztyén nézőpontból hallhatunk reflexiót korjelenségekre. Ami azt jelenti, hogy az érvelők tudatában van annak, hogy a hitük és a világmagyarázatuk hogy függ össze, ezért tudnak állításokkal vitatkozni – így velük is lehet. A beszélgetés közben elhangzó értékes idézetek, a múlt és a jövő beemelése a párbeszédbe a hol tartunk kérdésére adhatnak választ. Krízis idején pedig valódi kapaszkodót jelent tudni, hogy nem ok nélküli a szenvedés, mi több: Istennek célja van ezzel a világgal és benne velünk.

A Különvélemény sorozat eddigi részei

Yuval Noah Harari I.: Sapiens

Yuval Noah Harari II.: Homo Deus

Yuval Noah Harari: 21 kérdés a 21. századra

Harari vs. Lennox a koronavírusról

Mi jön a járvány után: globalizáció vagy lokalizáció?

A podcastsorozat Spotify-on és Apple Podcast-en is meghallgatható. Az alkotók havonta egy vagy két új résszel jelentkeznek, a sorozat következő témája Jordan B. Peterson kanadai pszichológus munkássága lesz. Az újabb adásokról a Különvélemény Facebook-oldalán tájékozódhat.